Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

86, onssüáges 1MB. ülés Julius 1-én, pénteken. $7 lisabb Lassale-ig, kivétel nélktíl egyetért abban, hogy a fogyasztási adó, még ha egyenletes is, mindig jobban sújtja a kevésbbé vagyonos osztályokat, mint a gazdag osztályokat. Tehát e társadalmi igazság szempontjából az ellen, hogy a tehetősebb osztályok, a melyek 100 litert vesznek egyszerre, szintén megfizették azt az adót, úgy, mint a szegények, a kik literenkint vagy félliterenkint vásárobiak : ez ellen, mondom, nem lehet szólani. Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, már végeztem a t. képviselő úrral. Ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy igenis szállítsuk le az adókat, de terjeszszük ki most erre az osztályra is, akkor én a t. képviselő úr előtt meg fogok hajolni. Holló Lajos: Ezt mondtam mindig! Láng Lajos államtitkár: Hanem ha a t. képviselő úr a felső osztályokat mindig csak akkor kívánj'a megadóztatni, a mikor nem arról az adónemről van szó, akkor nagyon bajos, hogy vele egyetértésre jussunk. (Helyeslés jobb felől.) És most, t. ház, talán még egyet, ha méltóztatik megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az a kedvezmény, a melyet mi a bornak adunk, illusorius, illusorius pedig a szesz-kizárólagosság által és itt — gondolom — a 9. §-t érti, mert ez csak az első rész, a melyről azt mondja, hogy ez által teljesen a kormány kezébe van adva az, hogy annyi helyen csinálja meg a szeszre nézve a kizárólagosságot, a mennyi helyen akarja;így tehát, ha a borra nézve méltóztatik is némileg elismerni, hogy abban van valami könnyebbség, a szeszre nézve egészen kétségbe méltóztatik ezt vonni: ugy-e bár? Horánszky Nándor: Szívesen, ha beleiilik a beszédbe. De egyébként is! (Élénk derültség és tetszés a bal és szélső baloldalon.) Láng Lajos államtitkár: Felolvassam? Azt méltóztatik mondani, hogy ezen szakaszokban ki van kötve, hogy mindenekelőtt csak ott, lehet a kizárólagos szeszkimérésnek helye, a hol legfeljebb három korcsma van. Ez azt hiszem, nem a mellett bizonyít, hogy sok helyen kell meglennie a kizárólagos italmérési jogosultságnak. Ellenkezőleg. Teljesen megbízható, részletes adat ma nincs kezemben arra nézve, hogy meg tudnám mondani, hány községben van három vagy kevesebb korcsma. De egy következtetéssel bátor vagyok élni. Elismert tény, hogy Magyarország a nagyközségek országa, hogy kevés országban vannak annyira népes községek, mint Magyarországba]', úgy, hogy nálunk a lakosságnak körülbelül 45%-a esik azon községekre, a melyek 2000 lakosnál többet számlálnak. Már most, a mint méltóztatik tudni, az 1888-iki italmérési törvény szerint 500 lélekre esik egy korcsma még a törvény szerint is és ma tulajdonképen sokkal több korcsma van, mint a mennyit a törvény megenged. Ebből világosan következik az, hogy miután 2000 lakosú községekben mindenütt négy korcsma lehetséges, a lakosság száma azon községekben, ahol három korcsmánál kevesebb van, legfeljebb az országnak felét teszi ki megközelítőleg, tehát m >.r az országnak egy jó nagy részében ezt nem lehet alkalmazni. Azután ott van a második pont, mely azt mondja, hogy a biztosítás elérje a tavalyi jövedelem */s ét. És ott van még a harmadik pont, mely azt mondja, hogy egyedül akkor lehetséges, midőn a község kívánja. Méltóztassék megengedni, azon esetekben, midőn maga a község kívánja, azt hiszem, senki sem fogja hibáztatni, mert hiszen ott az a községi jövedelmek gyarapítására fog fordíttatni. A kizárólagos italmérési jogosultság csak ott veszedelmes és ott tüntethető fel rossz színben a hol az egyesek, magánosok kezében van. Mondhatom azon tapasztalatokból, melyeket a kormányzat a kezelésnél szerzett, hogy az utóbbi időben nagy mértékben szap n-odnak azok a községek, a melyek belátták az eddigi viszonyoknak rájuk nézve káros voltát és azt hiszem, sokkal nagyobb mértékben lesz lehetséges biztosítani ez adókat a jövőre a kizárólagosság azon formája nélkül, melynél magánosok veszik azt bérbe; szóval azt hiszem, hogy ez állapot egészben véve enyhülni fog. Ezzel tulaj donképen eltértem attól, a mit mondani akartam, (Halljuk! Halljuk!) midőn erre a szakaszra tévedtem. Tulajdonképen azon szakaszrólakartam szólani — ezzel befejezésem beszédemet — melyről a t. képviselő úr azt mondja, hogy a, bor kizárólagosságának megszűnése ki lesz forgatva az által, hogy a sze^kizárólagosság bérlőjének joga van korcsmákat állítani, csakhogy lOf/o engedménynyel tartozik a többi koresmárosoknak szolgáltatni a pálinkát. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr ebben téved és pelig különböző okokból. Téved először azért, mert én, a ki kereskedő családból születtem és ismerem némileg a kereskedői praxist, mondhatom, hogy soha nagytermelő, ha józanul gondolkozik, nem fogja az ő debitánsát tönkretenni. A t. képviselő úr okoskodása az, hogy a kizárólagos jog bérlője maga olcsóbban fogja adni a szeszt, mint a mennyiért a többi korcsmárosnak adja. Utoljára egyes esetben megtörténhetik, azt nem vonom kétségbe. A kérdés csak az, hogy mi a nagy valószínűség. A nagy valószínűség az, hogy nem lesz érdekében a bor és sörkorcsmárost tönkretenni, mert ha ezt teszi, akkor jön oda egy másik, a ki esetleg felveszi vele a harezot s azért nem fogja a maga pálinkáját veszteséggel árulni, hogy az, ;i kis debi9*