Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

66 8ö. orsÉApw Illés 1892. Julius í4n, pénteken* mondja, hogy a kormány bűne. Két sorral alább a t. képviselő úrnak arra van szüksége, hogy azt mondhass.'?, hogy kár emelni, mert a jövedelem ugy is meg fog maradni az által, hogy nagyobb lesz a verseny stb. Itt tehát már nem zsaroltuk ki a bort, mert hiszen nagy verseny fog fejlődni (Derültség jobb felől.) s így nines szükség újabb jövedelemre. (Derültség jobb felől. Ellenmondás a balon.) Méltóztassék várni, még nines vége. (Bálijuk! Bálijuk! jobb felől.) Két sorral lejebb szüksége lévén a képviselő urnak arra, hogy kimutassa, hogy akkor, a midőn a szeszadónál a kizárólagos italmérési jogosultság bérlőjének megadjuk azt a jogot, hogy egy-egy korcsmát tarthat, a bor egyáltalán nem fog fogyni, tehát azt mondja, hogy a bornak egészen vége van. Egyszer azt mondja, hogy a bor nagy lendületet fog venni, később pedig azt állítja, hogy abból a borból semmi sem lesz. A t. képviselő úrnak ezen különböző okoskodásaiból bajos eligazodni és eldönteni, hogy melyik tulaj donképen a baj. A t. képviselő úr — a kinek fénye- tulajdonát mindig elismertem — ily gyorsan tud önmagával ellenmondásba jutni . . . Kun Miklós: Tefcsék felolvasni a beszédét! Láng Lajos államtitkár: •. a képviselő úr így is elhiszi, akkor ennek oka csak az lehet, hogy a t. képviselő úr nélkülözte ezen kérdés tárgyalásánál azon objectivitást, a mely nélkül igen szép eredményeket és csillogó diadalokat lehet elérni, de hasznos munkát végezni nem lehet soha. (Élénk helyeslés jobb felől.) Méltóztassék már most megengedni, hogy az előrehaladott időre tekintettel csak igen röviden jelezhessem, hogy mi van tulaj dónké pen ebben a javaslatban? (Bálijuk! Bálijuk!) Ezen javaslatban az terveztetik, hogy miután láttuk, hogy a kizárólagos italmérési jogosultság nagy kár gyanánt nehezedik az országra, különösen pedig a bortermelőkre, mert a kizálagos jogosultság nemcsak annyit tesz, hogy akármilyen nagy adótételt szedhetett az illető a kizárólagosság alapján, hanem jelenti azt is, hogy a jogosultsággal biró egyedül a saját borát árúihatja s azon területről, a melyre jogosultsággal bir, minden más bort, a mely 100 liteien alul jön forgalomba, kitilthat. Ez tarthatatlan állapot és nagy baj az országra különösen akkor, midőn ahhoz a phylloxera pusztítása is hozzájárul. Oly baj ez, a melynek orvoslása okvetlenül szükséges, még pedig a bortermelés érdekében, (Általános helyeslés.) különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy az országnak milyen nagy részére terjed ki a kizárólagos italmérési jogosultság. Nem a községek száma dönt itt, hanem dönt különösen az, hogy a bajoknak milyen nagy része származik ebből; mert ez mutatja, hogy milyen nagy része terheltetik ez országnak az által. (Helyeslés a jobboldalon.) A kizárólagos italmérési jogosultság a nyilt községeknek több, mint 80%-át terhelvén, ez nagy baj és nagy ealamitas. Ezt minden íeplezgetés nélkül el lehet ismerni; hanem ha az állíttatik, hogy az visszaélés volt a kormány részéről, hogy ezt tényleg meghonosította, nem szabad feledni, hogy ezelőtt az állapot sokkal rosszabb volt; nem szabad feledni, hogy midőn e

§7 Új jövedék honosíttatik meg, nem lehet egyszerre új szervezetet teremteni, hanem azt kell átvenni, a mely épen megvan s hogy egyáltalában adózási és közgazdasági dolgok körül csak lassú fejlődés s csak lassú, fokozatos előhaladás lehetséges. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobbóldalon.) Ez az állapot megvan, ezzel számolni kell. A pénzügyi kormányzat czélja a kizárólagos italmérési jogosultság megszüntetése a borra nézve és megteremtése azon állapotnak, hogy a borra nézve a forgalom szabad legyen. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ez nagy vívmánya ezen törvényjavaslatnak. Ezt nem lehet tagadni. Ezzel szemben lehet kisebb, vagy nagyobb hátrányokat róni a fogyasztók egy részére, de az ezzel egyáltalában nem aequiparalható. (Igaz! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr ,hogy tönkreteszszük vele a középosztályt. Ugyan kérem, t. képviselő úr, hogy lehet azt képzelni, hogy akár parlament, akár kormány systematice törekedjék a középosztály tönkretevésére? Hiszen magának a háznak 99 percentje és a mi még fontosabb, a választók befolyásos része is azon osztályhoz tortozik. Csak nem lehet ezt feltételezni a kormányról, bár megengedem, fel lehet használni a választók előtt. Nem lehet elképzelni, hogy a magyar nép olyan kormányt — mert nemcsak erről a kormányról méltóztatott ezt mondani, hanem a kormányok egész sorozatáról — és az olyan kormányzati rendszert, mely őt rendszeresen pusztítja, el ne lökje magától. {Úgy van! jobbról.) Ilyen nagy sértést a magyar nemzet józan eszén még sem kellett volna a képviselő úrnak elkövetnie. (Élénk tetszés a jobboldalon. Felkiáltások bal felől: Kibékítik a hivatalokkal !) Horánszky Nándor: Én a ministerelnök úr nyilatkozatára hivatkoztam. A ministerelnök mondotta szórói-szóra. Láng Lajos államtitkár: Azt. tetszett mondani, hogy helytelen az adót erre is kiterjeszteni. Engedelmet kérek, nem akarok oly kemény szavakat használni, minta minőket 1888-ban Holló Lajos t. képviselőtársam beszélt erről a tárgyról, de méltóztassék megengedni, hogy kiemeljem, hogy alap-axiomaés minden közgazdasági író, elkezdve a legconservativebb Smith Ádámtól a legradica-