Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

Úé orsüílgos liés 1892. Julius Í-én, péntekem m aünak, hogy a kivitel nem jő itt tekintetbe, mert az termelési adót sem fizet, úgy, hogy az a quaatum, mely megfizette a termelési adót, minden valószín őség szerint az országban fogy asz tátott el. Ebből látszik, hogy egészen más adóztatási rendszer vagy legalább adóztatási tétel szükséges a nyílt, mint a zárt városokban. De nem ebben tévedett a képviselő úr. Tévedett abban is, a mire már tegnap rámutatott a minister úr és a mire vissza nem térnék, ha ma egy képviselő úr föl nem melegíti, miből azt következtetem, ezt a helyreigazítást nem értette vagy legalább nem hallotta. A t. képviselő úr azt mondja, ha az a mennyiség szesz, a mely termeltetett, 15 krajezár italmérési adót fizetett volna, nem lett volna szabad 12 milliónak előállani, hanem kisebb összegnek. Minthogy tehát nagyobb összeg állott elő: világos, hogy az állam többet szedett a szeszből ital mérési adó fejében, mint a mennyire a törvény által jogosítva volt. Ez ismét egy tévedés és azon alapszik, hogy nem méltóztatott tekintetbe venni az italmérési törvénynek azt a szakaszát, mely megmondja, hogy fokszerűleg hogyan adóztatik meg a pálinka. Á 30 fokos pálinka fizet 4 frt 50 krt, tehát ágy van megadóztatva, mint ha teljes 30 fokú volna, mert az telel meg a 4 frt 50 krnak. Azonban tényleg nemcsak a 30 fokú pálinka fizeti meg ezt az adót, hanem minden pálinka, mely 30 fokon alul van, tehát a 20 fokos pálinka is. Ha pedig a 20 fokos is ezt fizeti, nem lehet azt az összeget, a melyre az államnak joga van, úgy kiszámítani, hogy előveszem az összes szeszmennyiséget és multiplieálom a 15 krral, mert nem 15 kr., hanem különböző átlagok szerint alakuló magasabb összeg az, melylyel azt sokszorozni kell. De ezzel sincs vége a t. képviselő úr tévedésének. Egy másik nem kevésbbé fontos tévedése hol kiszámította, hogy a regale-bérlőnek mily óriási haszna leiut és mintegy hibáztatta a pénzügyi kormányzatot, hogy rendeletet adott ki, a melyben meglehet határozni, hogy literfokonkint egy forint lehet a pálinka ára. Bocsánatot kérek, de ez nem azt jelenti, hogy e mellett oly óriási haszna van, mint azt a i képviselő úr kiszámította, mert a haszon sokkal csekélyebb. Nézzük meg mit jelent ez in praxi, a gyakorlatban? A számítás egyszerűbb lesz, ha tiszta szeszt veszünk, mert világosabban lesz érthető. Vegyünk egy liter tiszta szeszt. Ezen szesz után számíthat a mi számításunk szerint 1 frtot. Ezen adhatja ő el. Már most mi van ebben, a miért ő azt eladhatja? Először benne van az az anyag; ezt csak meg kell neki venni és ennek az anyagnak az ára hectoliterenkint 20 frt, tehát ez esetben 20 krajezár, sőt volt eset, a hol ez felment 24 krajezárra. Meg kell fizetni a termelési vagy a mint KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. mi nevezzük, a fogyasztási adót, ez 35 krajezár, 20 és 35 kr., az 55 krajezár. Most jön hozzá még 15 kr. italmérési adó, tehát kijön 70 kr. Most méltóztassék számítani az ő költségeit, berendezését, fölszerelését, igazgatását és akkor legalább is 75 kr. költsége van arra, a miért ő a kormány hozzájárulásával egy forintot szedhet. Ez pedig nem 15 kr,, a mint azt tévesen méltóztatott tegnap mondani. (Ügy van ! jobb felől.) De nemcsak abban volt a t. képviselőtársam tegnapi felszólalásának hibája, mert én erre magára nem fektetnék nagy súlyt. Az lehetetlen, hogy valaki, midőn kénytelen hirtelen nagyobb themáról beszélni, e mellett kisebb-nagyobb hibákat el ne kövessen. Én ebből valami igen nagy dolgot nem is csinálok. Sokkal nagyobb fogyatkozása és sokkal nagyobb gyengesége — bocsánatot kérek, hogy ezt a szót használom — tegnapi beszédének az, hogy nem vonta le abból a természetszerű" consequentiát. Ha én — és itt ismét visszatérek arra, a mit Holló Lajos képviselő úrnak mondottam — azt látom, hogy az ánapotok oly feketék, mint azokat a t. képviselő úr festi, akkor nem azt mondom: tessék ezt a rendszert még egy esztendeig folytatni; hanem azt, hogy az italmérési adó tekintetélten a kizárólagos italmérési jogosultság megszüntetését elfogadom, a többit pedig nem. De azt mondani, hogy ezt a kérdést egyáltalában ne tárgyaljuk, hogy hagyjuk azt máskorra, hogy még esztendeig fennálljanak azon visszásságok és bajok, a melyeket a t. képviselő úr a valóságnál is sokkal feketébbre, festett: ez, méltóztassék megengedni, nem consequentia. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De igénytelen nézetem szerint a t. képviselő úr beszédének még egy nagyobb hibája is van és ez az, hogy a t. képviselő úr mindig keresi a rosszat, a bajt, hogy kimutathassa, hogy ennek a bajnak egyedüli oka a kormány, * Csanády Sándor: Biz az a! (Derültség.) Láng Lajos államtitkár : Annyira keresi a rosszat, hogy képes maga egy lélekzct alatt, egy pár soron belül először egy bajt constatálni; mikor pedig azt látja, hogy~ abból lehetne a kormánynak szemrehányást csinálni, hogy az a baj nem fog bekövetkezni, két sorral alább azt mondja, hogy ez a baj nem létezik. Még két sorral lejebb egy másik bajt állít oda, mely az elsőnek teljes negatioja, csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy ez a kormány bűne. Méltóztassék megengedni, tegnapi beszéde alapján ezt a következtetést vonom le. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja a képviselő úr, hogy a kizárólagos italmérési jogosultságot egyszerűen azért kell beszüntetni, mert a bort már annyira kizsaroltuk, hogy abból több jövedelmet teremteni nem tudunk. Ez az első állítása, erre ki9