Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-80
64 80. oriüágos Illés 1892 Julius i-én, pénteken. hanem előnyére lesz az, ha a mííbor, a mely eddig kedvező viszonyok közt versenyezett vele, ezen túl ugyanazon terheket fogja viselni, mint a melyet a természetes bor visel. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás bal felől.) Wekerle Sándor pénzügy minister: Ügy látszik, nem olvasta a javaslatot! (Mozgás bal felöl. Tetszés jobbról.) Láng Lajos államtitkár: Miután Deésy Zoltán képviselő úr szintén olyan dologról szólott, melyet Horánszky Nándor képviselő úr nem érintett: szabadjon erre nézve is egy rövid észrevétélt tennem. (Halljuk jobb felöl.) A t. képviselő úr azt mondta, hogy hiszen a 4. §. a legamabilisabb confusiora vezet, mert abból absolute nem okosodhatik ki senki, mert annyi mindenféle törvény van benne citálva, hogy abból a legnagyobb zavar lesz a további kezelésnél. (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő úr azt az elvet követte volna, a mit a doctorok szoktak követni, mikor a diagnosist csinálják, hogy t. i, nemcsak azt az esetet nézik, a mi a szemeik előtt lebeg, hanem azokat az eseteket is, a melyek nincsenek szemeik előtt: akkor megtalálta volna a dolog magyarázatát; de a t. képviselő úr a sok fától nem látta az erdőt, mert nem vette észre, hogy itt az alaptörvény, az italmérésre vonatkozó törvény nincs felemlítve és ha ezt észrevette volna, akkor világosan állott volna a képviselő úr előtt, hogy micsoda torvény nincs említve. Itt az alapvető törvény az italmérési adóról nincs felvéve s csakis olyan törvény van említve, a mely csak a fogyasztási adóra vonatkozik. (Úgy van! jobb felöl.) Ezzel meg van fejtve az a roppant nehéz rebus, a melyet a képviselő úrnak nem sikerült megfejtenie. Más szóval a szakasz nem jelent egyebet, mint azt, hogy az adó nem az italmérési, hanem tisztán a fogyasztási adó mintájára fog beszedetni. Ez annak a roppant nehéz és a. t. képviselő úr által megmagyarázhatatlannak odaállított ténynek egyszerű megfejtése. (Helyeslés a jobboldalon.) Szabadjon most már áttérnem Horánszky Nándor képviselő úrnak tegnap elmondott beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Talán nem szükséges mondanom, bogy én, a ki már hosszabb idő óta vagyok e háznak tagja és így nem egyszer volt alkalmain a képviselő úrral itt mérkőzni, a képviselő úr képessége és ismeretei iránt a legkiválóbb tisztelettel viseltetem, És ha daczára ennek, véleményt kell mondanom tegnapi beszédéről: constatálhatom, hogy a javaslat készítői és egyáltalában mindazok, a kik annak megalkotására befolyást gyakoroltak, csakis örülhetnek tegnapi beszédének, mert az — habár azzal a szándékkal lett elmondva, hogy a javaslatot tönkretegye — méltóztassék elhinni és ne tessék rossz néven venni, csak használt, de nem ártott a javaslatnak. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr mindenféle kifogásokat tett a javaslat ellen, de daczára annak, hogy épen ezen a téren a háznak talán egy tagja sem mutatott olyan assiduitást és oly nagy szorgalmat a dolgok elsajátításában, mint épen ő, elmulasztotta nemcsak e javaslatnál, h.nem már visszamenőleg az italmérési adó tanulmányozásánál a kérdést tanulmányozni. (Mozgás bal felől.) Egy pír dologra nézve ő maga is elismerte, hogy azokat nem ismerte. Nem tudom mit méltóztatott ezzel kifejezni; a szó ez volt: nem értem. Lehet, hogy ez kritika akart lenni, hogy a dolog oly helytelen, hogy nem lehet megérteni, de én ezt bona fide érthetem úgy is, hogy a képviselő úr nem foglalkozott vele annyira, hogy megérthette volna. (Derültség bal felöl.) Ily kifogás volt az is, hogy a képviselő úr kérdezte: hogy van az, hogy az italmérési adó zárt városokban kisebb, mint nyílt városokban? Hozzátette ugyan concessioként, hogy addig, míg a magánfogyasztás nem vonatott be, volt ennek valami értelme, de ma egyáltalában nincs. Hát én megmagyarázom miért kisebb. Azért, mert a zárt városok fogyasztása az utolsó literig ellenőrizhető, vagy — hogy ne túlozzunk — mert történhetnek kisebbnagyobb viaszaélések, igen minimalis az a menynyiség, mely nem kerül adó alá. Nyilt községben ez sehol sincs ágy. Ott a megadóztatás alá kerülő mennyiség mindig tetemesen csekélyebb lesz a tényleg fogyasztott mennyiségnél, mert hisz oly költséges finánc-szervezettel nem láthatjuk el az országot, hogy tudomásunk legyen minden egyes hektoliterről, melyet bevisznek bármely legkisebb községbe, különösen némely nagy terjedelmű alföldi községekbe, melyek inkább tanyákhoz, mint rendezett városhoz hasonlítanak. Horánszky Nándor: Ezt mondtam én is. Láng Lajos államtitkár: Nem egészen ezt, hanem ehhez egészen hasonlót.! És ha ezt méltóztatott mondani: bocsánatot kérek, nem értem a consequentiát. Egészen drasticus példával akarom megmutatni, mennyire nem lehetséges a fogyasztási adóval utóiérni az egész fogyasztott mennyiséget. A borról nincs tudomásunk, hogy mennyi termeltetik nálunk, mert ily statisztikánk nincs. A boldogult Schwartzer egykor úgy számította ki, hogy minden magyar ember mennyit ihatik meg; (Derültség.) de ma így nem lehet csinálni statisztikát. De itt van pl. a ezukor. Erről tudjuk, mennyi termeltetett és mennyi került termelési adó alá. Ez tett hatszázezer métermázsát; de fogyasztási adó alá nem hatszázezer, hanem csak négyszázezer métermázsa került, daczára
