Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-80
Pg 80. ©rsíAgos Illés 1898. Julius i-én, pénteken* részét nyomja le, a mely márűgy is nagyon le van nyomva s a mely a kisebb fogyasztást s a kisebb jövedelemmel rendelkezők megélhetését teszi kétségessé. (Elérik helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon..) Talán bőven is indokoltam azt, hogy én e javaslathoz, a melyről tudom, hogy nemes intentioból veszi eredetét, hogy az államháztartás minden lehetőleges megzavarása kikerííltessék, mondom, ehhez a javaslathoz nem járulhatok; de midőn azt látom, hogy ezen csekély előny, a melyre a t. pénzügyminister ebből számít, rendkívüli mértékben túlsúlyba van helyezve azon hiányokkal, a melyek ebből következnek: azt hiszem, hogy leghelyesebb volna azon álláspontot elfogadni, hogy a status qu óhoz ragaszkodjunk, hogy föntartsuk azt az adóztatási rendszert, melyet az 1888-iki törvény megállapított s akkor a legközelebbi jövőben helyes adóreform alapján fogyasztási adóinkat, közvetett és egyenes adóinkat jó alapra helyezzük, E szempontokból nem fogadom el a törvényjavastatot, hanem pártolom Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Láng Lajos államtitkár! Láng Lajos államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselő urnak fejtegetéseivel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr nem ettől a javaslattól, hanem egy széles átfogóbb adóreformtól várja adóztatásunk helyesebb berendezését. Én bocsánatot kérek, de azt hiszem, hogy ily általános jelszavak hangoztatásával a dolgot nem fogjuk előbbre vinni (Úgy van! jobb felől) és különösen félek akkor, midőn a t. képviselő úr az adóztatás terén oly cardinalis tévedésben van, a mely, azt hiszem, kizárja azt, hogy egy adórendszert lehessen kitalálni, a mely a mellett, hogy helyes is legyen, egyszersmind az ő tetszését is kinyerje. (Helyeslés jobb felől.) Mert ha azt méltóztatik mondani, hogy a helyes adórendszernek kritériuma az, hogy a közvetett és egyenes adók körülbelül a felét-felét tegyék ki az egésznek . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: E.t nem mondta!) De mondta, lehet hogy a képviselő úr nem értette meg. Méltóztassék szemügyre venni az európai államok budgetjeit és azt fogja találni, hogy a fogyasztási adók az egyenes adóknak nem ugyanazonosát teszik ki, hanem többszörösét, (Helyeslés jobb felől.) legalább minden oly államban, hol a közjövedelmek jelentékenyebbek. 1868-ban voltilyen az arány nálunk az egyenes és fogyasztási adók közt, a midőn az ország kormányzatát átvettük és akkor mindig az volt a fennállott adózási rendszer ellen a kifogás ép azou oldalról, hogy közvetett adóinkat általában nem tudjuk fejleszteni. (Ügy van! jobb felől) De engedjen meg a t. képviselő úr, az ő magatartása, midőn most a magasabb jövedelem megadóztatását követeli, nagyi n emlékeztet engem Kerkápolyi Károly volt ministernek egy igen érdekes mondására, a melyet nem ugyan itt a házban, de az egyetemen, mint tanártól hallottam tőle. Kedvenez előadási aneedotája volt, hogy volt egyszer egy igen magas állású földes úr, a kit az évek különböző szakaiban megexeqnáltak és mindig azt mondta: édes barátom, most nem fizethetek, beláthatod, hogy nyáron nagy költségeim vannak ; őszszel pedig azt mondta, hogy ezért, meg ezért nem fizethetek és igy az évnek mind a négy szakában talált valami ürügyet, hogy miért nem fizethet. Utoljára azt kérdezte tőle Kerkápolyi, a ki különben is jó viszonyban volt vele: »Édes barátom, belátom, hogy ekkor és ekkor nem fizethettél, de mondd meg nekem, mikor jön el az az idő, a mikor fizethetsz ?« (Derültség a jobboldalon.) így van a képviselő úr is. Ma, midőn megadóztatás alá akarjuk vonni azoknak fogyasztását, a kik egészben véve kedvezőbb helyzetben vannak, azt mondja, hogy ezt nem lehet tenni, hanem tessék az egyenes adónál érinteni a magasabb jövedelmet. 1888-ban — ha nem méltóztatnak rá emlékezni, itt van nálam a beszéd, mely nagyon zajos helyesléssel találkozott azon padokon — azt méltóztatott mondani, hogy ezen italmérési adó, úgy a hogy van, a hűbériség maradványa, mert ennél magasabb adó alá van vetve a szegényebb osztály, míg a felsőbb osztály adómentes marad. Látom, hogy a képviselő úrban is meg van a jóindulat, hogy mindig meg akarja adóztatni a felsőbb osztályt, de egyszersmind gondoskodik róla, hogy a mikoL' rákerűi a sor, komoly baj ne származzék belőle. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Méltóztatott ecsetelni, hogy minő irtóztató chaosban szenvedünk ma az adóztatásnál s ugyanekkor méltóztatik elmondani a pinczékbe éjjel betörő finánczok keserves históriáját. (Derültség jobbfelöl.) Horánszky Nándor: Nem a fínánczokri keserves, hanem az adózókra! (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon.) Láng Lajos államtitkár: Értem azt, t. ház, hogy mások a finänczokat tréfa tárgyává teszik, de olyan férfiúnak, mint a t. közbeszóló, a ki képességeinél és itteni szereplésénél fogva, azt hiszem, teljes joggal mutatja azt az ambitiót, hogy valamikor a pénzügyi administratiot vezetni akarja s a kinek valamikor nagy szüksége lesz mijd ezekre a közegekre, talán nem volna szabad ezekről a közegekről olyan kiesinyléssel nyilatkozni. (Zajos derültség és tetszés a jobboldalon.)
