Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

m. omáges Illés 1899. Julius 1-én, pénteken. 59 mondja, hogy íme ez egy méltányosabb adóztatási mód, mert most már nemcsak a korcsmai fogyasztás, tehát nemcsak a kis mértékben való fogyasztás, hanem a magánfogyasztás, a birtokosoknak és a tehetségesebbeknek a fogyasztása is adó alá vonatik s ennek következtében egy méltányosabb adóalapot és adóztatási módot fogunk nyerni. T. ház! Emlékezetemben van, hogy az italmérésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával épen én mutattam rá a törvényjavaslatnak azon hiányára, hogy az tulajdonképen csak a kis fogyasztást vonja adóztatás alá, míg a nagy fogyasztást a gazdagabb és vagyonosabbaknak fogyasztását az adó alól felmenti. Én köveltem azt, hogy igenis a fogyasztási adó rendszere helyeztessék az egyenletes megadóztatás alapjára, a midőn minden fogyasztás, tekintet nélkül arra, hogy az italt ki veszi és hol veszi, korcsmában-e vagy magánhelyen, szőlőbirtokos-e vagy nem szőlőbirtokos, minden fogyasztás egyenlően adóztatás alá kerüljön. Csakhogy ennek egy feltétele van és akkor ezen feltételt ki is emeltem: tudniillik az általános megadóztatás esetében egy máltányos és közepes adókulcsot kell megállapítani, mert nagyon természetes, ha egy nagyobb adókulcsot állítunk fel, akkor nem lehet azt általánosítani a magánfogyasztásra is, mert az cs:ik alacsonyabb adótételt tűr meg. És akkor, mikor én, t. ház, méltányos és alacsonyabb adókulcs behozatalát és ennek következtében általánosítását kívántam a fogyasztás megadóztatásánál, azt mondotta a t. minister űr: ne szállítsuk le az adókulcsot, hiszen ugy is csak a korcsmai fogyasztás jön adóztatás alá, a magánfogyasztás adóztatás alá nem kerül. Most, t. képviselőház, megfordul a dolog. Most arra való tekintettel, hogy legyünk méltányosak, azt mondja a pénzügyminister úr: azt az adóalapot, a melyet eddig kibocsátottunk, a teher alól, vonjuk be és azt a nagy adókulcsot alkalmazzuk arra is, hogy ez által a méltányosság szempontját kielégítsük. (Igaz! Úgy van! a s:él$ö baloldalon.) Ebben az eljárásban senki sem fog méltányosságot találni. Fog találni igenis egy nagyon is számító financiális eljárást, a mely először alkalmaz egy magas kulcsot azért, hogy kivételesen lehessen azt alkalmazni s azután ezen magas kulcsot általánosítsa, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) igaz, még nem az egész körre, de a harmadik lépés majd ismét az lesz, hogy a harmadik körre is ki fogjuk terjeszteni az adóztatást, mindig annak a magas adókulcsnak megtarrása mellett. Én ma is azt mondom, ahhoz ragaszkodom, azt tartom helyesnek, hogy legyen a fogyasztási adó általános, legyen az ebben az országban mindenkire nézve egyformán kötelező, de akkor nem lehet és nem szabad az adókulcsnak oly magasnak lenni, nem szabad 6 forint 40 krajezáros, 6 forintos és ilyen nagytételeket megállapítani, mint a minőket ezen javaslat is megállapít, hanem ennek feléig vagy legalább is kétharmadáig kell azt leszállítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hogy ezen eljárás magában véve adóemelést képez, az adóztatásnak egy helytelen módját, azt kiemeltem; ehhez hozzá kell még közvetlenül mindjárt fűznöm azt, hogy ez a javaslat adóztatási eljárás tekintetében is oly helytelen eljárást honosít meg, a melynek elfogadását alkotmányos államban mindenesetre meg kellene gondolni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A javaslat ugyanis azt mondja, hogy a mit a magánfogyasztásra ki akarnak vetni adó fejében, ezt a pénzügyi közegek, a pénzügyigazgatóság, a pénzügyministerium egyes községek részére kipuhatolja s ha az a község nem akarja a kipuhatolt összegért az adót kibérelni, egyszerűen a pénzügyministerium által megállapított összegben tartozik azon váltságot megfizetni, mert az ráutaltatik kényszerrel, pénzügyigazgatósági és pénzügyministeri rendelettel. És ezen parancsok folytán a pénzügyi közegek által kipuhatolt adómennyiséget a kir. kincstárnak azon községek beszállítani tartoznak minden felebbezés és minden tiltakozás kií zárásával. Csanády Sándor: Valóságos önkény! Holló Lajos: No,t. ház, igaz, hogy a fogyasztási adóknál ez eddig is így volt; az is igaz — ismét előnyére mondom a t. pénzügyminister úrnak — hogy kevés esetben alkalmazta ezen abnormis ejárást. De t. ház, helyes-e, ha meg volt is ez a baj eddig, hogy, midőn xíjabb terheket rakunk a nemzetre, ezeket fokozzuk az által, hogy a nagyobb adótétel alkalmazásánál is ugyanazon visszás és helytelen adóztatási eljárást alkalmazzuk, a melyet eddig a kisebb adóra nézve megállapítottunk. Nem az volna-e a helyes és egy alkotmányos kormányzáshoz méltó tény, hogy, a mint kiderül, hogy kisebb adótétel mellett is oly eljárás dívik, mely szabad államban nem járja meg: azt ekkor eltöröljük; nem pedig, midőn felemeljük az adótételt, midőn kiterjesztjük tágabb körre, akkor is ezt a hiányos, rossz visszautasító eljárást még erre az adózási módra is kitérjeszszük ? És mily eljárás követtetik általában a községekkel szemben t. ház? Kíváncsi vagyok s arra felvilágosítást is kérek, hogy vájjon a részesítés a jövőben mily mértékben és mily módon czéloztatik keresztíílvitetni? Az italmérési adó a fogyasztási adóval egyesittetik, hogyan fogják szétválasztani — hogy a 8*