Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

79. omAgos Mé» 1892. jttnins 80.*n, egttt8rt»k8«. 43 kamatokat kapni, hogy bíróságokra kell azt bízni, hogy helyesen állapítsák megs hogy a méltányossági körülmények nem fognak figyelembevétetni. Ezek voltak annak idején a túloldal panaszai; mi pedig megoldottuk a kérdés úgy, a mint merem mondani—az adott viszonyok közt a méltányosság és törvényesség követelményeinek megfelelőleg csak megoldani lehetett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ma tehát, midőn azzal állunk szemben, hogy azok a borús színezetű profetiák, melyeket hangoztattak, nem valósultak; ma midőn azzal állunk szemben, hogy a regale-kártalanítást jól megfelelő gyorsasággal keresztűlvittük s az italmérési adó jövedelmét, a mennyire lehet, hasznosítottuk : ma mindenki tehet szemrehányást; és hivatkozhatik az ethikai alapra, csak azok nem, a kiknek a múltban tett állításai és a bekövetkezett események közt olyan tátongó különbség mutatkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Egy hajszálnyi sem. Majd meglátjuk ! Wekerle Sándor pénzügyminister: Most méltóztassék a t. ház, megengedni, hogy áttérjek azokra az ellenvetésekre, a melyeket a képviselő úr a jelen törvényjavaslat ellen felhozni méltóztatott, (Halljuk!) mert hisz bocsánatot kérek, de állításainak két-harmadrésze tulajdonképen nem is ez ellen a javaslat ellen irányúi, hanem irányúit a múltnak eljárása ellen: abból akart valami consenquentiát levonni. De nézetem szerint csak ellenkező consequentiát vonhatott volna le, mint a milyenre utóbb jutott. A t. képviselő úr azt a szemrehányást teszi nekem, hogy én a megfelelő adatokat rendelkezésére nem bocsátottam. Bocsánatott kérek, igen könnyű lett volna statisztikai adatokkal túlhalmaznom a t. törvényhozást és ez által egyes előterjesztéseknek áttekinthetőségét megnehezítenem; de épen ezen javaslatnál azzal a tapasztalattal gazdagodtam, hogy e rövid javaslatot és indokolást sem olvasták át igen sokan; különben lehetetlen, hogy azok a panaszok és kifogások felmerültek volna, a melyeket felhoztuk, mert azok a törvényjavaslatnak dispositioiban nincsenek benne és meg vagyok róla győződve, ha még több adatot terjesztek elő, még annyian sem olvasták volna. (Ellenmondás a balés szélső baloldalon. Igás! Űgy van! a jobboldalon) Nem fogadhatom el az adatok hiányára alapított kifogást, mert én a legkimerítobb adatokat adtam a pénzügyi bizottság rendelkezésére az eddigi hasznosítást illetőleg; ott voltak a bizottságban az adatok lithographiai töbszörösítésben; a bizottsági ama tagoknak, a kiknek tetszett és a kik foglalkoztak az ügygyei, rendelkezésére is bocsátottam. Nem tehetek róla, ha mindenki tudomást vett ezekről az adatokról, csak a t. képviselő úr nem. És ha tudomást vett volna ezen adatokról, akkor azt hiszem, nem jutott volna arra a következtetésre, hogy én a magánfogyasztást nem mutattam ki esnem jutott volna arra a következtetésre, hogy itt mintegy két millió új teherről van szó az által, hogy a magány fogyasztás az italmérési adó alá vonatott; nem jutott volna erre a következtetésre azért, mert azon adatokból látta volna, hogy az a bormennyiség, (Halljuk.' Halljuk! a baloldalon.) mely nem a korcsmák útján való kiméréssel kerül fogyasztás alá, mindössze 893.000 hektoliter; ebben benne van minden szőlős gazdának saját borából való fogyasztása, a melyre vonatkozólag talán bizonyítanom sem kell, hogy ez a 893 000 hektoliternek túlnyomó részét képezi. Hogy túlnyomó részét képezi, arrapositív statisztikai adataim nincsenek, mert a szőlő termelőknek magánfogyasztása saját borukból és a magánosok fogyasztása másoktól vett borokból sehol külön evidentiában tartva nem volt, de a gyakorlati életben igenis látjuk, ha a nyilt helyeken tapasztalatokat szerzünk és a zárt városoktól, a hol e tekintetben változás nem áll be, eltekintünk, hogy a minimálisra reducálódik az a magánfogyasztás, midőn valaki nem a saját borát fogyasztja, azt nem is a vendéglőbe veszi, hanem egy hektolitert meghaladó mennyiségben nagyban szerzi be a borát és ha a t. képviselő úr a fogyasztási adóbérlőket megkérdi, hallani fogja, hogy ez csak kivételesen, sporadice a jobb asztaloknál fordul elő, hogy ez a magánfogyasztás sokkal csekélyebb, semhogy itt az adótételnek nagymérvű emeléséről, a közterhek nagymérvű kiterjesztéséről lehetne szó. Evvel szemben a t. képviselő úr, leszállítások is vannak e javaslatban. A bormustnak italmérési adója, a mely eddig három forint volt, háromnegyedére száll le ; ezt nem méltóztatott mérlegelni. Ha így vonjuk meg a mérleget, hogy mennyi a kincstár vesztesége és mennyi az a nyereség, a mely nem a szőlő teiinelők magánfogyasztásának megadóztatásából ered, a különbség oly csekély lehet, hogy ily nagy összegeknél, a melyről itt szó van, nem is le'iet ujabb megterheltetésről beszélni, hanem arról, hogy habár a méltányosság és az egyenlő adózás szempontjából egyes osztályokat ezen italmérési adó alá vonunk, de másrészt okszerű könnyítéseket is engedünk. És ha a t. képviselő űr ezt figyelembe vette volna, hogy tudniillik a bormustnál is adótétel változás van, talán nem vitatta volna, hogy a szerződések megbírálásánál egy bíró sem fogja ezt adótétel alá venni és a szerződést megszüntetni. Igenis adótétel változás van. ha a t. képviselő úr, az italmérési adónak ezen kiterjesztését nem is veszi adótétel változtatásnak, adótétel-változtatás van tényleg a bormustnál, mert ennek adója leszállíttatik, 6*