Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

44 ?»• orssáfos liléi l§»fi. jvaim I0»4B, eiütortUkSis. és így maga ez adótétel változtatás a szerződések mai határozmányainál fogva a szerződés felbontására nyújt jogalapot. Egyébbként, t. ház, itt nem titkos szerződésekről yan szó, hanem oly kitöltött szerződési mintákról, a melyek a hivatalosan kiadott és közkézen forgó utasításokban lenfoglaltatnak, úgy, hogy mindenkinek módjában van ez alapon megbírálni, hogy minő szerződések köttetnek, minő clausolákkal, fentartással köttetnek e szerződések. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr még azt a szemrehányást teszi és arra a különbségre utal, a mely állítólag köztem és az előadó közt van e tekintetben, a mennyiben — úgymond — én itt állandóbb jellegű intézkedést óhajtottam tenni, az előadó pedig nagyon ideiglenesnek tüntette azt fel. Én azt hiszem, t. ház, hogy a ki indokolásomnak zárszavait elolvassa és azokból azt magyarázza, a mi azokban valóban benn van ; a ki figyelembe veszi a pénzügyi bizottságban e tekintetben tett nyilatkozataimat és pedig korábban tett nyilatkozataimat, mint sem módosítások beterjesztettek: az tisztában lesz azzal, hogy én soha végleges intézkedésnek ezt nem tekintettem, hanem egy provisorius intézkedésnek tekintettem, oly provisorius intézkedésnek, a mely ha nem is az adótételeket, nem is az eljárási módot illetőleg, de egyes lényeges alapvető intézkedéseket tekintve egy végleges reform keretébe is bele lesz illeszthető. (Helyeslés jobb felől.) Hogy így fogtam fel a kérdést, utalok e tekintetben azokra, a mik folyó év áprilisban, a midőn a törvényjavaslatra vonatkozólag szakértőket halgattam meg, történtek. (Halljuk!) Ott ugyanis felmerültek azon kérdések, hogy ezélszeríí lenne az adótételek változtatása és pedig felmerültek két irányban: voltuk, a kik azt le akarták szállítani, de voltak olyanok is, a kik fel akarták emelni az adótételeket. Fölmerült és alaposan megvitattatott ott, hogy nem lenne-e ezélszeríí a mai három osztály helyett több osztályt felállítani és daczára annak, hogy több osztályra nézve kifejtették az aggályok helyességét, azt mondottam: sem az adótételeken, sem az osztályokon lényeges változtatásokat nem teszek; az osztályokon egyáltalán nem teszek változtatást azért, mert ilyen változtatások akkor lesznek helyén, ha a végleges reformmal foglalkozunk, nem pedig most. Én a most teendő intézkedéseket ideigleneseknek tekintem s azért czélom nem más, mint a fennálló adótételek egyszerű egyesítése s ezzel a mai állapot fentartása, úgy az adótétel ideiglenes szabályozását, mint az osztályozást fenhagyváu azon időre, midőn a fogyasztási adó reformjával fogunk foglalkozni. Ez egyúttal magyarázata azon különbözetnek is, melyre a t. képviselő úr utalt, hogy miért van differentia Pozsony város és az első osztályú városok közt. Azért, t. ház, mert ha a különböző adótételeket egyesítjük, ez a differentia ma is fennáll és ezélom az adótétel tekintetében nem volt az, hogy a provisorum alatt is változtatásokat idézzek elő. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr még egy pár, azt hiszem, a törvényből egyáltalában ki nem magyarázható állítást koczkáztat: t. i. hogy a bort nem tudom már hasznosítani és ezért vagyok kénytelen a magánfogyasztás megadóztatására rátérni. Hát, t. képviselő úr, méltóztatott volna annyi szakértőt e tekintetben meghallgatni, mint én, akkor épen az ellenkező következtetésre jutott volna. Kekem minden szakértő, kivétel nélkül — még olyannal egyetlenegygyel sem találkoztam, a ki az ellenkezőt állította volna — ezen törvényjavaslat ellen kifogásként azt hozta fel, ha a bort kiveszszük a kizárólagosság alól, e nélkül lehetetlen lesz a megfelelő jövedelmi eredményt biztosítani. A szesz magában véve nem képez elegendő adóalapot, kivált azért, mert ezentúl a bortermelők is jogosítva lesznek szeszt árusítani 10% engedménynyel. Hogy elégséges-e ezen 10% vagy sem, ezt nem vitatom, hanem annyit állíthatok, hogy akkor, midőn gyakorlati embereket megkérdez tem e tekintetben, ők maguk ajánlották s kivétel a nélkül mind elégségesnek mondták a 10%-ot. Én tehát nagyon természetesen nem feltevésekre, hanem a gyakorlat embereinek tapasztalatokra épített állításaira alapíthattam abbeli javaslatomat, hogy 10%-ban állapíttassák meg az a különbözet, melyben a kizárólagos jog bérlőjének a bor és sörmérő kénytelen a pálinkát kimérésre átengedni. A t. képviselő úr azonban, midőn azt állítja, hogy a kizárólagos jog bérlője fog a bormérő is lenni, tévedésben van, abban t. i., hogy én a meglevő korcsmákat nem szüntethetem meg, nem apaszthatom, tehát a felmondástól számítandó egy évig meg kell a korcsmákat hagyni. Itt tehát nem az az állapot áll elő, hogy a kizárólagos bérlő fogja a bor- és sörkorcsmákat megkapni, hanem az az állapot áll fenn, hogy a bor- és sörkorcsmákat nem szüntetheti meg; miután pedig azt a kedvezményt nyújtja nekik a törvény, hogy 10 százalék engedménynyel ők is fognak pálinkát kapni: az lesz az állapot, hogy azok a korcsmák eo ipso szeszszel is el fognak láttatni. (Helyeslés jobb felöl.) .4 kizárólagosságra vonatkozólag még esak annyit kívánok megjegyezni, hogy eddig is teljes erőmből törekedtem arra, hogy a kizárólagossági jogot ne kelljen nagy mértékben alkalmazni; nemcsak elvileg adtam ki az utasítást,