Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

,42 ?9, omágos flléi 1802. jnníns M-ás, C8nt5rt8k8ii. lett volna adni és nem adtunk. Én csak a meg alkotott törvények végrehajtására vállalkoztam és felhatalmazást senkitől, a törvényhozástól sem nyertem arra, hogy a regalejogok egyenértékét adjam meg, hogy a méltányossági szempontokat is, a mint az kívántatott, honoráljam. Én kötött marsrutát kaptam a törvényhozástól arra nézve, hogy mely mértékig adhatok kártalanítást s merek hivatkozni arra, hogy talán egyetlen egy esetben sem mondható, hogy a kártalanításnak a törvényben megállapított mértékét nem tartottam volna meg, (Félkiáltások bal felöl: Nem is állította senki!) de elmentem a méltányosság ama hátáráig, a meddig mehettem, hogy a törvénynyel ellentétbe ne jöjjek. És ha szemrehányás illethet, úgyszólván illethet a tekintetben, hogy ott, a hol az aprecialás volt rám bízva, ott nagyobb latitude-del jártam el, mint tulajdonképen a törvény szigorú alkalmazása mellett eljárhattam volna. (Úgy van! jobb felöl.) De t.képviselőház, micsoda jelenséggel találkoztunk: Találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy mihelyt a törvény meg volt alkotva, a kártalanításnak a törvényben megállapított mértéke senkinek sem volt elég. Hiszen a t. képviselő úrnak mai felszólalása is visszhangja azoknak a kívánalmaknak, melyek a törvényben megállapított határokon túl a kártalanításnál támasztattak. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Voltak idők, t. ház, midőn ezen kívánalmakkal szemben attól kellett tartanom, hogy ezen kívánalmak, ha csak kis mértékben is foglalnak tért — miután ilyen kívánalmak érvényesítésénél azután igen nehéz a megállapodás, talán a törvényhozás ujabb intézkedése folytán oda fognak vezetni, hogy financiáink gyökeres megzavarását vonhatják maguk után. Méltóztassanak emlékezni arra a számtalan petitiora, a melyek felhozattak, méltóztassék azokra a pártoló hangokra emlékezni, a melyek a háznak nemcsak azon, hanem még emezen az oldalán is az egyes kívánalmak mellett emelkedtek. Akkor, t. ház, midőn a maga egészében még nem limitált, még be nem fejezett kártalanítási eljárással állottam szemben, akkor, midőn az eredetileg beterjesztett törvényjavaslattól eltérőleg, a mely biztos alapra, az adóalapra volt fektetve, a hol biztos és határozott tényezőkre lehetett számítani, még egy bizonytalan eljárás is bevonatott a törvényjavaslatba, midőn tág tér engedtetett, hogy mást ne mondjak, a 10-ik szakasz alapján való kártalanításnak, ugy, hogy senki sem volt, a ki előre megállapíthatta volna azt, hogy midőn az adóalaptól eltérőleg tényleg a jövedelem alapján kell a kártérítést megadnom, mi lesz a kártalanításnak a végösszege, akkor, midőn már az itt előterjesztett indokolástól eltérőleg maga a törvény ilyen bizonytalan tényezőkre fektettetett; akkor, midőn azt láttam, hogy még ezen bizonytalan tényezőkön is túlterjedő általános kívánalmakkal és követelményekkel állok szemben: akkor, t. ház, könnyelmű dolgot cselekedtem volna, ha az italmérési jövedéket nem oly mértékben hasznosítottam volna, mint a minő mértékben azt hasznosítani az adott viszonyok közt csak lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nekem, t. ház, azt az ethikai szempontot, melyet a t. képviselő úr említett, nem úgy kellett követnem, mint egy misericordianusnak, hogy egy krajczárral többet ne szedjek, nekem volt egy magasabb ethikai szempontom; az, hogy midőn a törvényhozás helyeslésével egy financiális rendezésre indultunk, ezen financiális rendezést, mint a legmagasabb ethikai szempontot, első sorban érvényesítsem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ily körülmények közt, én, t. ház, azt merem mondani, hogy helytelenül jártam volna el, ha arra törekedtem volna, hogy az italmérési jövedékből csak az a 12,500.000 frt jöjjön be és ne 18,000.000 frt, a mely 12,500.000 forintra a megállapított kártalanítás alapján szükség van. (Helyeslés jobb felől.) Különben, t. ház, ne méltóztassanak még a számlát lezárni. Méltóztassanak talán a közelebbi évek eredményét megvárni s azt megnézni, mit fog ez az italmérési jövedék hozni. (Úgy van! jobb felöl.) Én nem teszek le a reményről, hogy azt az összeget, a melyet költségvetésünkbe beállítottunk s a melyet a törvényhozás is már másodízben olyanul tüntetett fel, hogy fokozódó közszükségleteinkre való tekintettel azt a 15.700.000 forintot jövőre is meg kell óvnunk, mondom, nem teszek le a reményről, hogy ezen újabb javaslat intézkedései folytán, ha azok törvényerőre emelkednek, sikerűi azt a jövedelmet megóvni; de teljes szavatosságot — bocsánatot kérek — ezért vállalni nem merek, úgy, hogy az a számla, meglehet, egészen máskép fog lezáródni akkor, ha valósítjuk azokat a követelményeket, a melyeket az italmérési jövedék behozatalánál felállítottunk, mint záródik ma, midőn átmeneti korszakot élünk. De, bocsánatot kérek, t. ház, ha a kormány ellen szemrehányást tehet valaki azért, hogy a regale-kártalanítást keresztülvitte és hogy nagyobb összegeket hajtott be, mint a milyen a kártalanítási töke kamataira és törlesztésére is szükséges lenne; ha valaki az egész regale-kártalanítási művelet miatt szemrehányást tehet, úgy azt mindenki, csak a képviselő úr nem teheti. (Úgy van! a jobboldalon.) Nem tehet azért, mert a képviselő úr először is azt az álláspontot foglalta el, hogy a regálé-kártalanítási eljárást nem fogjuk végrehajtani tudni. Az egész túloldalon az a panasz merült fel, hogy nem lesz méltányosan, igazságosan végrehajtva, hogy évekig fog elhúzódni, hogy a jogosultak évekig nem fognak