Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-88
SS. orsiftsroB ülés 1892. . forintosok, általán véve azon pénznemek, a melyek eddig az érték pénzt képviselték, a jövőben is megfognak maradni oly módon, hogy egy forint két koronával lesz számítva. Felhatalmazást nyer továbbá mindkét állam pénzügy ministere arra, hogy a meglevő ezüst készletekből szintén még 1 forintosokat, 2 forintosokat stb.. tehát ilyen, eddigelé mondhatjuk courrans pénzt verethessenek. A 14. §-ban azonban meg van állapítva még az is, hogy mennyi korona veressék. Nem látom azonban már most az összefüggést a között, hogy ezen, a koronák kiverésére használandó ezüstmennyiség benfoglaltatik-e abban az ezüstmenynyiségben, a mely a 10. §-ban már fel van említve, tehát azon készletekből fog-e veretni a korona is, vagy pedig erre a czélra külön ezüstmennyiség fog beszereztetni, a mely által természetesen az ezüstnek mérlege az aranyhoz képest ismét nagyobb változást szenved. 0 excellentiája (Mozgás a szélső baloldalon.) szíves volt nyilatkozatot tenni arra nézve, hogy a magyarországi ezüstbányászatot ő, a mennyire csak lehet, támogatni kívánja;támogatni kívánja pedig az által, hogy az ezen bányákban termelt ezüst mennyiséget legalább is három esztendőn által felhasználni szándékozik. Mondhatom, nemcsak nálam, mint egy bányaváros képviselőjénél, hanem az egész országban és annak különösen azon részeiben, a hol ezüstbányászattal foglalkoznak, ezen kijelentése bizonyára nagy örömet okozott és nagy hálával lesznek az iránt, ha azon kijelentése foganatosíttatni is fog. Nem szükséges ecsetelnem, t. ház, hogy milyenek a viszonyok épen ott, a hol e bányászkodás leginkább folyik. Valóban nemzetiségi kérdés, továbbá a megélhetésnek a kérdése az, hogy azon bányák még tovább is, a meddig s a menynyire csak lehet, fentartassanak és támogattassanak. A beváltásnak a módja eddigelé a következő volt: a bányákban termeltek ezüst és aranytartalmú érezeket vagy marákat. Ezen érezek vagy marák aztán be váltattak a kohókban, vagy pedig általán véve maguk a bányák, illetőleg a magán vállalatok állították elő az ezüstöt vagy aranyat ebből. Ezt az ezüstöt vagy aranyat rendesen, habár nem volt rá kimondva a kényszer, a kincstár váltotta be és pedig úgy, hogy az arany után levonva az előállítási, kezelési és pénzverési költségeket, effectiv aranyat adott; az ezüstből hasonlókép levonva mindazon költségeket, a melyek az előállításnál és kiverésnél előfordultak, effectiv ezüsttel térítették meg annak éitékét. Es csak azon egyéb fémek, a melyek még bennfoglaltattak, váltattak és téríttettek meg folyópénzen. Annak előtte, midőn az ezüstnek disagioja volt, igen természetesen, ez nagy jelentőséggel 259 bírt, a mennyiben a bányatulajdonosok részegültek abban a kedvezményben, melyet a disagio nyújtott. Midőn azután parivá lett valutánk az ezüst értékével, nem kívánták és nem követelték többé a bányatulajdonosok, hogy nekik az ezüst effectiv ezüst forintosokban fizettesék ki, hanem szívesebben vették a bank és pénztári jegyeket, mert ezzel a kezelés kényelmesebb és könnyebb volt. Ez az eljárás megvolt akkor is, midőn a valutának lett disagioja az ezüsthöz képest. Ily értelemben tehát a kincstár bizonyára drágábban vásárolta meg az ezüstmennyiséget, mint a hogyan például megvásárolhatta volna, külföldi piaezon.. A kérdés tehát most az, hogy a jövőben, midőn a kincstár többé nem fog ezüstöt vásárolni, vájjon hajlandó lesz-e a bányáktól megváltani azután is az ezüstmennyiséget, mert mondhatom, hogyha nem a kincstár tenné azt, hanem a magán speculationak hagynánk teret, akkor természetesen a bányák nemcsak azt a veszteséget szenvednék, mely az árkülönbözetben van a világ piaezon, hanem azt a veszteséget is, a melyet a speculatio okozna, a mennyiben az, a ki megvásárolná azt az ezlistmennyiséget, igen természetesen nyerni akarna rajta és ha nincsen vásárló concurrens, leszorítanák az árát is. Én tehát az iránt szeretnék felvilágosítást, hogy azon három évi eontingens át fog-e vétetni a mostani módon, az az úgy, hogy a forintnak az az értéke fog megtéríttetni a bányabirtokosoknak, mint az jelenleg történik, t. i. hogy 84 kr. számíttatik; másrészről pedig, hogy jövőben fog-e történni olyan intézkedés, hogy ismét a kincstár szintén fog jövőben ezüstöt vásárolni, vagy pedig egészen szabadjára fogja-e az ezüsttermelést engedni? Egyébként a szakaszt, úgy a mint van, elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Ha jól értettem, a t. képviselő úr az iránt intézett kérdést hozzám, hogy vájjon az a 60 millió korona, mely a 14. §. szerint veretendő, azokból az ezüstkészletekből fog-e veretni, melyekkel most rendelkezünk, vagy a melyeket a bányákból jövőre be fognak váltani? Erre vonatkozólag tüzetesen nyilatkoztam a pénzügyi bizottságban. Jelesül azt mondtam, hogy ezüstmennyiségeket az újonnan veretendő pénzekre máshonnan vásárolni nem fogunk, kivévén saját bányáink ezüstíerményeit. Jelesen fogjuk veretni az ezüstöt először a mai pénztári készletekből; másodszor a mai bányakészletekből, a melyekhez számítom mindazokat a bányaterményeket, melyek a kohók által már beváltattak, habár feldolgozva nincsenek is, a mint ez másképen nem is lehet, mert ezek útján megy át a kincstár birtokába a bányatermék; 83* ílins 14-én. cgtttftrtäkffn.
