Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

88. országos Blés 1892. jnlitlg 14-én, esiitSrtéklín, §49 képeznek az ily érintkezések és az a közben történt megállapodások: igenis nyújthatom azt a garantiát, hogy ott azzal az előzékenységgel, azzal a készséggel találkozom, hogy e mai lépéssel a rendezést befejezettnek koránt sem tekintik, hanem a legkomolyabb tevékenységet fogják kifejteni abban az irányban, hogy azon kérdések, melyek a valuta teljes rendezéséhez szükségesek, csakugyan megoldassanak, oly batáridőn belül, a mint lehetséges. De t. ház, van ezeknél sokkal nagyobb garantia és ezt nemcsak mi nyújtjuk, hanem nyújtja a monarchia másik állama az által, hogy elhatározó lépéseket tesz a szükséges aranymennyiség beszerzésére, És itt teszek megjegyzést Neumann Ármin t. képviselőtársamnak állítására tisztán azért, hogy az nem ugyan e körökben, hanem másutt félreértésre ne szolgáltasson alkalmat. 0 argumentatioi közben mellékesen jegyezte meg azt, hogy mi aranyat tovább is fogunk beszerezni devisek, váltók vásárlásával. Aranyat igenig fogunk beszerezni, de nem devisek, váltók vásárlása útján, mert ez elhibázott lépés volna. Ha meg volt engedve eddig, hogy azon feleslegeket, melyekkel fizetési mérlegünk activitásánál fogva birunk, ilyenformán aranynyá tegyük: az arany beszerzésének e módját nagy mértékben, sőt bármily mértékben is jövőre megengedettnek nem tartom. (Helyeslés jobb felöl.) Sokat foglalkoztunk, t. ház, az arany megtartásának kérdésével. Bár nekem nincsenek semmiféle aggályaim az iránt, hogy az arany nem lesz megtartható, mert egy államgazdaság, legyen az akár activ, akár passiv, a szükséges aranymennyiséget mindig meg fogja tudni szerezhetni és tarthatni; mindazonáltal nem kívánom e kérdést könnyelműen megítélni s azért a mennyiben ez iránt garantiát nyújthatunk, azokat, úgy a bank szervezésében, mint e téren is nyújtani kívánom. De ha az arany beszerzésének azt a módját választanok, hogy ama pendens követeléseket, melyekkel a mi gazdaságunk a külföld irányában bír, tegyük aranynyá: akkor igen könnyen oda juthatnánk, mert ezt biztosan appretiálni senki sem tudja, hogy mennyi ily pendens követelés van, hogy váltó formájában megkapjuk az aranyat, de mikor azután a külföldnek fizetni kell, arany formájában kell kiadni ezt az aranyat Ezért azt hiszem, hogy az arany beszerzésének egyedül lehető módját és azon garantiának nyújtását, hogy a beszerzett aranyat meg is tarthassuk, csak úgy biztosíthatjuk, ha aranyczímleteinket a külföldön tudjuk elhelyezni, még pedig oly formában, hogy azok ne a pénzpiacz mozgó elemét képezzék, úgy, hogy — a mire egyébként senki sem tud teljes garantiát nyújtani — az első kedvezőtlen alkalommal ide visHzaözönljenek, hanem elhelyezzük úgy, a hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. V. KÖTET, a papírokat végleg placirozni, elhelyezni lehet, hogy tudniillik ne speculatioban, hanem annak a hitelezőnek, annak a tőkebirtokosnak tulajdonában maradjon, a mely hitelező és tőkebirtokos pénzét azokba el akarja helyezni. (Helyeslés jobb felöl.) Visszatérve már most arra, hogy mi által nyújtjuk mi garantiáját a valuta rendezésének, ismétlem: nyújtjuk garantiáját először is az arany beszerzése által; másodszor nyújtjuk garantiáját az okszerűség azon törvénye által, mely az állam életében is mindig utat tud magának törni, hogy tudniillik, ha meg lesz az arany, a mely szükséges a valuta rendezésére, ha meglesznek az arany megtartásának előfeltételei, tudniillik rendezve lesz a bankügy, a pénz helyettesítő kérdése stb., akkor nem képzelek okszerű politikust, okszerű törvényhozást, a mely ha meg vannak az eszközei, azt mondaná, nekem meg vannak ugyan az eszközök, de én egy rendezett valutának teljes előnyeit nem akarva élvezni, nem fogom azt az aranyat forgalomba hozni. (Tetszés jobb felől.) Ha meg lesznek a segédeszközök, az okszerűség törvénye fog bennünket oda utalni, hogy a valutarendezését végre is hajtsuk. (Helyeslés jobb felöl.) Másodszor vau egy másik garantia és ez a nagy közvélemény, mely ma már minden oldalról megnyilatkozott a valuta rendezésének szükségességé mellett; megnyilatkozott nemcsak minálunk, hanem a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közvéleményében is. A ki figyelemmel kísérte az ideáknak azt a nagy átalakulását, mely az utóbbi időben ezen a téren helyt foglalt; a ki látta azt, hogy azok, a kik ez előtt ellene voltak a valuta rendezésének, ma a valutarendezésének ágyszólván elsőrendű bajnokai: az azt hiszem, garantiáját fogja látni annak is, hogy a valuta rendezésének ezen actioja nem az első lépés, a melyet majd abba hagyunk, hanem komoly munka, a melyet folytatnunk is kell. (Helyeslés jobb felől.) Harmadszor, t. ház, a garantia meg van bennünk, önmagunkban, mert hiszen mi nem egy alárendelt tényezőként lépünk szerződésre, hanem teljesen egyenjogú és egyenrangúfactorként kötünk szerződést, úgy, hogy ezen egyenjogú és egyenrangú factor teljes súlyát érvényesíthetjük a kérdés megoldásánál. És ha, a mint meg vagyok erről győződve, a valuta rendezés iránti törekvések nem puszta felbuzdulások, a melyekkel véget ér ezen nagy actio, hanem komoly munka úgy az arany-beszerzés, mint a kérdések előkészítésének terén : merem mondani, hogy önmagunkban is megvan a garantia arra nézve, hogy ezt a munkát képesek is leszünk végrehajtani. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr határozati javaslatának 82