Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-88
&)|0 Í8. o?82ig«s ttlés imi. jtailus 14-én, ííittÖrtSkSn. második része a bankra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Azt kívánja ugyanis, hogy a bankegyezmény megállapításánál óvakodjam attól, hogy a mai szerződés lejártakor önállóan ne intézkedhessünk. Ha a t. képviselő úr a mai szerződés alatt azt érti, a melyet kötendők leszünk a bankkal, űgy biztosíthatom a t. képviselő urat, ű °gy igenis minden irányban óvakodni fogok attól, hogy a bankkal kötendő szerződés lejárta után oly kötelezettséget ne vállaljunk magunkra, a mely azon jogunk esetleges gyakorlásában, hogy önálló bankot állíthassunk fel, ha a szükség kívánja, bennünket legkevésbbé is akadályozna. (Helyeslés jobb felől.) Én, t. képviselőház, többszörösen kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy egy önálló bank felállítását önczélnak nem tekintem. A mai viszonyok között csak a legvégső szükség esetében mernék vele élni, mert azt hiszem, hogy előnyei mellett majdnem egyenértékűek azon hátrányok, melyekabbólreánkháramolhatnának. Mindazonáltal Magyarország azon jogát, hogy szükség esetén vagy egyáltalában, ha tetszik, önálló bankot állíthasson fel, a legkisebb mértékben sem kívánom csorbítani. De ha a t. képviselő úr azt akarja, hogy oly intézkedéseket tegyek, hogy a bankkal ma fennálló és 1897. év végéig terjedő szerződés lejártával már gyakorolhassuk önálló bank felállítási jogunkat: akkor, engedelmet kérek, a t. képviselő úr határozati javaslatát el nem fogadhatom. Megmondom, hogy miért"? Azért, mert egyszerűen kizártnak tekintem azt, hogy a bankkérdés ma úgy oldassék meg, hogy a mai bankkal prolongáljuk a bankszerződést, még pedig akként, hogy az aranyvaluta ötletéből ezt ma szabályozzuk ós 1897. év végével újból kezdjük a bankkérdést tárgyalni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy mi a bankkal egy kölcsönösen kötelező szerződés alapján állunk, a mely 1897. év végéig tart. Én a bank részéről ugyan mindig a legnagyobb előzékenységgel találkoztam a valuta kérdésének megoldása tekintetében, mint általában azon függő kérdések megoldásában, melyek a bank üzleti körével összefüggésben állnak. De nemcsak a legnagyobb előzékenységgel találkoztam, hanem azzal is, hogy a bank nem zárkózva vissza ma törvényileg határolt jogkörébe, áldozatokat is kész hozni a valuta rendezésének érdekében. A bank pedig utoljára is csak pénzintézet, a melytől azt kívánni nem lehet, hogy áldozatokat hozzon a valuta rendezésének érdekében és nagy költséggel rendezze be magát, úgy, hogy ma képes legyen egy rendezett valuta igényeinek megfelelni, de ezt tegye 1897. év végéig, a mely oly rövid idő, hogy az alatt egy rendezett valuta előnyei, különösen az első időszakban, a bank javára nem is fognak nagy mértékben érvényesülni. Mondom, azt követelni, hogy ily áldozatokat hozzon azért, hogy a szerződés fennálljon 1897. év végéig, a meddig különben is biztosított szerződési jogában maradhat, nem lehet. (Űgy van! jobb felől.) Ha a t. képviselő úr így állítja fel a tételt, akkor e téren nagy sikerrel nem kecsegtethetem. (Helyeslés jobb felől.) Tisztában kell lennünk azzal, hogy akarjuk-e érvényesíteni azt a tételt, a melynek érvényesítése pénzügyi szempontból szükséges, a melyet, ha valamennyi európai állam példáját ignorálni nem akarjuk, teljes mértékben érvényesítenünk is kell, hogy t. i. a valutarendezés költségeiben a bank is participáljon, hogy ő is fizesse meg azon előnyöket, a melyeket ráruházunk. E tételt azonban csak úgy érvényesíthetjük, hogyha a bankra újabb jogokat ruházunk; hogyha akár a mai szerződést is egy bizonyos időre prolongáljuk. Ez azért szükséges, t. ház, hogy a bank a valutarendezés áldozataiban lényegesen participáltatható legyen, már pedig pénzügyi szempontoknál fogva erre különös súlyt kell fektetni. Kijelentettem, t. ház, már a múlt alkalommal és ezt ma is ismétlem, hogy a bankügy rendezésénél, ha ezt nem is helyezhetem kilátásba, jogos követeléseink, minden irányban teljes mértékben kielégíttessenek. Jelesül oda fogok törekedni, hogy a legkiáltóbb bajok, melyek mai bankrendszerünk mellett tényleg nem állanak fenti; de ha a létező szerződés szorosan alkalmaztatnék, igenis fenn állanának, hogy a hitelnyújtás mértékének korlátoltsága megszűnjék és hogy ne egy előzetesen határolt hitelnyújtással álljunk szemben, hanem ha ezen hitelnyújtás viszonyainkhoz assimilalódik, ne legyen határ, a meddig a bank köteles hitelt nyújtani, hanem legyen képes hitelviszonyainkat minden tekintetben kielégíteni; legyen képes mindazon feladatokat teljesíteni, melyek egy kész fizető bank körében vannak, melyek egy bank feladatát képezik a közgazdaság és hitelviszonyok rendezésében, fejlesztésében annak nemcsak a belföldön való érvényesítésében, hanem egyúttal a külföldön való képviseletében, az arany beszerzésében és megtartásában; (Helyeslés a jobboldalon.) szóval, t. ház, abban reassummálok, hogy én közgazdasági érdekeink megóvását egy bankszerződésben igenis érvényre kívánom juttatni, de az iránt nem nyújthatok garantiát, hogy az önálló bankot felállítsam, még pedig 1897-en túl minden prolongatio nélkül. Én tehát t. kép viselőtársam határozati javaslatának második pontját sem fogadhatom el. (Helyeslés a jobboldalon.) A határozati javaslatnak harmadik pontja arra vonatkozik, hogy kövessek el mindent a készpénz-fizetés felvételére. Én, t. ház, nemcsak
