Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

&)|0 Í8. o?82ig«s ttlés imi. jtailus 14-én, ííittÖrtSkSn. második része a bankra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Azt kívánja ugyanis, hogy a bank­egyezmény megállapításánál óvakodjam attól, hogy a mai szerződés lejártakor önállóan ne intézkedhessünk. Ha a t. képviselő úr a mai szer­ződés alatt azt érti, a melyet kötendők leszünk a bankkal, űgy biztosíthatom a t. képviselő urat, ű °gy igenis minden irányban óvakodni fogok attól, hogy a bankkal kötendő szerződés lejárta után oly kötelezettséget ne vállaljunk magunkra, a mely azon jogunk esetleges gyakorlásában, hogy önálló bankot állíthassunk fel, ha a szük­ség kívánja, bennünket legkevésbbé is akadá­lyozna. (Helyeslés jobb felől.) Én, t. képviselőház, többszörösen kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy egy önálló bank felállítását önczélnak nem tekintem. A mai viszonyok között csak a legvégső szükség ese­tében mernék vele élni, mert azt hiszem, hogy elő­nyei mellett majdnem egyenértékűek azon hát­rányok, melyekabbólreánkháramolhatnának. Mind­azonáltal Magyarország azon jogát, hogy szük­ség esetén vagy egyáltalában, ha tetszik, ön­álló bankot állíthasson fel, a legkisebb mérték­ben sem kívánom csorbítani. De ha a t. képviselő úr azt akarja, hogy oly intézkedéseket tegyek, hogy a bankkal ma fennálló és 1897. év végéig terjedő szerződés lejártával már gyakorolhassuk önálló bank felállítási jogunkat: akkor, engedel­met kérek, a t. képviselő úr határozati javas­latát el nem fogadhatom. Megmondom, hogy miért"? Azért, mert egyszerűen kizártnak tekin­tem azt, hogy a bankkérdés ma úgy oldassék meg, hogy a mai bankkal prolongáljuk a bank­szerződést, még pedig akként, hogy az arany­valuta ötletéből ezt ma szabályozzuk ós 1897. év végével újból kezdjük a bankkérdést tár­gyalni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy mi a bankkal egy kölcsönösen kötelező szerződés alapján állunk, a mely 1897. év végéig tart. Én a bank részéről ugyan mindig a legnagyobb előzékenységgel találkoztam a valuta kérdésé­nek megoldása tekintetében, mint általában azon függő kérdések megoldásában, melyek a bank üzleti körével összefüggésben állnak. De nemcsak a legnagyobb előzékenységgel találkoztam, hanem azzal is, hogy a bank nem zárkózva vissza ma törvényileg határolt jogkörébe, áldozatokat is kész hozni a valuta rendezésének érdekében. A bank pedig utoljára is csak pénzintézet, a melytől azt kívánni nem lehet, hogy áldozatokat hozzon a valuta rendezésének érdekében és nagy költséggel rendezze be magát, úgy, hogy ma képes legyen egy rendezett valuta igényeinek megfelelni, de ezt tegye 1897. év végéig, a mely oly rövid idő, hogy az alatt egy rendezett valuta előnyei, különösen az első időszakban, a bank javára nem is fognak nagy mértékben érvényesülni. Mondom, azt követelni, hogy ily áldozatokat hozzon azért, hogy a szerződés fenn­álljon 1897. év végéig, a meddig különben is biztosított szerződési jogában maradhat, nem lehet. (Űgy van! jobb felől.) Ha a t. képviselő úr így állítja fel a tételt, akkor e téren nagy sikerrel nem kecsegtethetem. (Helyeslés jobb felől.) Tisztában kell lennünk azzal, hogy akarjuk-e érvényesíteni azt a tételt, a melynek érvényesí­tése pénzügyi szempontból szükséges, a melyet, ha valamennyi európai állam példáját ignorálni nem akarjuk, teljes mértékben érvényesítenünk is kell, hogy t. i. a valutarendezés költségeiben a bank is participáljon, hogy ő is fizesse meg azon előnyöket, a melyeket ráruházunk. E tételt azonban csak úgy érvényesíthetjük, hogyha a bankra újabb jogokat ruházunk; hogyha akár a mai szerződést is egy bizonyos időre prolongáljuk. Ez azért szükséges, t. ház, hogy a bank a valutarendezés áldozataiban lényegesen participáltatható legyen, már pedig pénzügyi szempontoknál fogva erre különös súlyt kell fektetni. Kijelentettem, t. ház, már a múlt alkalom­mal és ezt ma is ismétlem, hogy a bankügy rendezésénél, ha ezt nem is helyezhetem kilátásba, jogos követeléseink, minden irányban teljes mér­tékben kielégíttessenek. Jelesül oda fogok töre­kedni, hogy a legkiáltóbb bajok, melyek mai bankrendszerünk mellett tényleg nem állanak fenti; de ha a létező szerződés szorosan alkal­maztatnék, igenis fenn állanának, hogy a hitel­nyújtás mértékének korlátoltsága megszűnjék és hogy ne egy előzetesen határolt hitelnyújtással álljunk szemben, hanem ha ezen hitelnyújtás viszonyainkhoz assimilalódik, ne legyen határ, a meddig a bank köteles hitelt nyújtani, hanem legyen képes hitelviszonyainkat minden tekintet­ben kielégíteni; legyen képes mindazon felada­tokat teljesíteni, melyek egy kész fizető bank körében vannak, melyek egy bank feladatát képezik a közgazdaság és hitelviszonyok rende­zésében, fejlesztésében annak nemcsak a bel­földön való érvényesítésében, hanem egyúttal a külföldön való képviseletében, az arany beszer­zésében és megtartásában; (Helyeslés a jobbolda­lon.) szóval, t. ház, abban reassummálok, hogy én közgazdasági érdekeink megóvását egy bank­szerződésben igenis érvényre kívánom juttatni, de az iránt nem nyújthatok garantiát, hogy az önálló bankot felállítsam, még pedig 1897-en túl minden prolongatio nélkül. Én tehát t. kép viselőtársam határozati javaslatának második pontját sem fogadhatom el. (Helyeslés a jobb­oldalon.) A határozati javaslatnak harmadik pontja arra vonatkozik, hogy kövessek el mindent a készpénz-fizetés felvételére. Én, t. ház, nemcsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom