Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

m 88. ország»s ülés 1892. Julius 14-én, e8tit8rt5kBn. reflectál arra, hogy a főrendiház — pedig ez hazai intézmény és közjogi tényező— mit fogna mondani e javaslatra, hanem függetlenül határozza el magát s egész hazafisággal s bölcs belátással elfogadja e javaslatokat, épúgy kell, azt hiszem, magunkat viselnünk Ausztriával szemben is e nem szabad még annak a felfogásnak sem helyt adni, hogy esetleg e javaslatoknak ott más sorsuk lehetne, mert ez által vagy provoeálunk, vagy pedig egyszerűen gyöngeségünket áruljuk el (Igaz! Úgy van! jobb felől.) s én sem gyöngeséget nem akarok, sem provocatiót. Épígy vagyunk a bankra vonatkozólag is. Engedje meg a t. képviselő úr, a bankkal kötendő szerződés külön előterjesztés tárgyát fogja képezni, akkor eombinálhatjuk és mérlegelhetjük, helyesen csinálta-e a kormány a combina tiot azzal a bankkal, a mely most van, hoszszabbítsuk-e meg a szerződést és mily föltételek alatt vagy nem és akkor is kizárólag tárgyilagosan, az ország érdekében kell ezt a kérdést megítélni és elbírálni. De ettől feltételezni s e javaslatok sorsát ezzel összekötni, nézetem szerint, nem lehet. En tehát oda concludálok, t. ház, hogy e törvényjavaslatokat közgazdasági életünknek egészséges és egyúttal üzleti életünknek virágzóbbá és következéseiben egészségesebbé, fejlődésképessé tétele érdekében elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Wekerle Sándor pénziigyniinister: T. képviselőház! (Halljuk!) Jóllehet a három napos vita folyamán alig tétettek észrevételek az előterjesztett törvényjavaslatoknak lényeges és érdembe vágó intézkedései ellen, mégis kötelességemnek tartom a felszólalást, nem azért, hogy újabb argumentumokat hozzak fel, hanem tisztán azért, hogy a beadott határozati javaslatokkal szemben röviden jelezzem álláspontomat. (Halljuk!) A törvényjavaslatok ellen felhozott ellenvetések először is elvi természetűek; ilyeneket hoztak fel Molnár Józsiás képviselő úr és Beöthy Ákos képviselő úr. Másodszor oly ellenvetésekkel találkoztunk több felszólaló képviselő úr részéről, hogy a törvényjavaslatoknak intézkedéseit nem kifogásolták, de az itt javaslatba hozott intézkedéseket hézagosaknak, nem kielégítőknek jelezték. Az elvi alapra fektetett javaslatok közül Molnár Józsiás képviselő úrnak a javaslata lényegileg az, hogy ő nem látja be a valutarendezésnek szükségességét, épen azért nem is erre helyezné a súlyt, hanem azt kíváuná, hogy a mezőgazdaságot és ipart nagyobb mértékben fejleszszük — a mire nézve egyébiránt nincsen köztem és a t. képviselő úr között ellentét — a valuta-rendezésre nézve pedig várjuk be az eseményeket, mert ha a mezőgazdaságot és az ipart fejlesztjük, akkor a valuta majd rendeződik magától. Grondolom, ez a lényege a t. képviselő úr ellenvetéseinek. Ismétlem, hogy a mezőgazdaság és az ipar fejlesztése tekintetében közöttünk differentia nincsen ; csak az a differentia van, hogy én kevésbbé szeretem ezeket általánosságban hangsúlyozni, mint inkább oda törekszem, hogy megállapítsak azokat a módozatokat, a melyekkel a mi viszonyaink között a mezőgazdaságot és az ipart fejleszteni lehet. (Helyeslés jobb felől.) De nem kívánom a t. képviselő urat változatos érvélésein át követni, csak azt jegyzem meg: ha minálunk csak arról lenne szó, ha a valutarendezés át tenné, hogy készfizetéseket mai valutánkban vegyük fel, akkor a t. képviselő úrnak felfogását még jogosultnak tartanám, mert hisz utóbb, ha több lesz a bevételünk, mint a kiadásunk, akkor lesz annyi feles pénzünk, hogy a mai adósságokat, a függő államadósságokat kifizethetjük s ez által a készfizetéseket a mai valutában felvehetjük. De hiszen hosszasan fejtegettük itt, t. képviselő úr, hogy a valutarendezés minálunk nem az ezüst készfizetések felvételét jelenti, hogy ez által nemcsak hogy nem segítenénk a bajon, hanem a helyzetet még rosszabbá tennők, mert a bizonytalanság elemét csempésznők be még nagyobb mértékben pénzrendszerünkbe, (Igaz! Úgy van! jobb felölj hogy minálunk a kérdést csak úgy lehet megoldani, ha a mai nemzetközi értékmérőre, az arany valutára térünk át. Már pedig higyje el a t. képviselő úr, ha az első czélt, hogy pénzünk legyen, gazdálkodással el is lehet érni, de a második czélt, hogy az ezüstvalutáról az aranyvalutára térjünk át, hogy az ezüstből arany legyen, azt elérni nem lehet. (Derültség.) Még oly alchymista sem találkozott, a ki úgy állította volna fel a tételt, hogy az ezüstből magából arany legyen. Itt igenis átfogó intézkedésekre van szükség és ezen intézkedéseket czélozzák ezek a törvényjavaslatok. (Helyeslés.) A másik alapon álló ellenvetéseket Beöthy Ákos képviselő úr hozta fel, a ki nem jutott ugyan határozott conclusiora a teendőkre nézve, inkább elvi alapokból kiindulva fejezte ki aggályait a törvényjavaslatok intézkedéseivel szemben. Az ő ellenvetései két csoportba oszthatók. Az első ellenvetése az, hogy korai a valutának a rendezése. Be kellene várni az aranynak és az ezüstnek az áralakulását, be kellene esetleg várni, míg nemzetközi intézkedések folytán az aranynak és az ezüstnek egymáshoz árviszonya szabályoztatik. Hát, t. képviselő úr, ha olyan nagyon sok időnk volna a várakozásra, akkor igen meg fog-