Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-87
Íg4 &7 » »S" sie ^*» «'& 1892. hlim lián, szerdáb. Elnök: Az interpelláló képviselő ár az interpellatiót felolvasván, azt hiszem, méltóztatik hozzájárulni, hogy az még egyszer ne olvastassák fel. (Helyeslés.) Az interpellatio tehát ki fog adatni az igazságíigyminister úrnak. Méltóztassék már most meghallgatni Bartók Lajos képviselő úr interpellatioját. (Felkiáltások a szélső balon: Miért nem válaszol a minister rögtön? Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek! Bartók Lajos: T. ház! Ugron Gábor t. képviselőtársam a kormány egy tagját kötelességmulasztás miatt interpellálta, melyet az oláh nemzetiségek^ törvénytelen mozgalmával szemben tanúsít. Én viszont a belügyminister urat vagyok bátor interpellálni, de nem kötelességmulasztás miatt, mert itt van már szerencsém a kormány kezének hatalmas kinynjtását látni Ausztria, azon velünk szintén barátságos viszonyban levő államnak polgáraival szemben, a kik minket számra 300-on felül voltak szívesek egy határszéli városban, Dévényben meglátogatni, a kiket, mint a t. ház előtt tudva lesz, onnan hatóságilag csaknem eskortiroztattak. Nőkkel, gyermekekkel együtt jelentek meg, politikai tendentiájuk pedig az volt, hogy udvarlásokat tegyenek a magyar nemzetnek és hogy ott a szózatot elénekeljék, hogy egyszóval azon társadalmi barátkozást csinálják meg velünk, a mely mindig üdvös és kívánatos, de a mély nem függ össze semmiféle rendőri engedélynek előfeltételével, mert ez egészen magántársaság volt és minden magántársaságnak joga van a társaság körén belül egyszersmind politikával is foglalkozni, de nincs joga a hatóságnak, szolgabírónak vagy bármely más rendőri közegnek beleavatkozni, hanem igenis kötelessége, hogy az ország törvényei e pontban is megtartassanak és a törvény végrehajtói által tiszteltessenek legjobban. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az idő rövid, t. ház, ha talán hosszadalmasabban leszek bátor e kérdéssel foglalkozni, megbocsát a t. ház, de ez nem kis kérdés a mi politikai, nemzetiségi zűrzavaraink mellett, nem kis kérdés, hogy szomszédainkkal el ne rontsuk társadalmilag dolgainkat, hogy a politikai hatóságok ügyetlensége miatt Magyarország politikai szabadságáról legrosszabb képet alkossák maguknak, mert a külföld nem törvénykönyveinkből fogja megismerni szabadsági állapotainkat, hanem a gyakorlatból. (Igaz! Úgy van ! a baloldalon.) És a jelen eset folytán oly nagy méltatlankodás visszhangzik az egész osztrák sajtóban, hogy a legkevesebb, a mit a belügyminister tartozik nekik elégtételül szolgáltatni, az, hogy a hibás közegeket felelősségre vonja s a mennyiben bűnösek, velük szemben teljes szigorral járjon el. T. ház! A mi a történt sérelem narratív részét illeti, ez ismeretes, erre nézve rövid lehetek; csak azt bocsátom előre, hogy ezen demokratapárt, a mely 300 tagszámmal jelent meg Magyarországon, hogy itt szórakozzék, mulatságot, kedves időtöltést találjon, veszélyes időkben Ausztriában a mi legmegbízhatóbb barátunknak bizonyult és java zömét képezi Bécsben a szabad gondolkozású önálló osztrák polgárságnak, a mely 1848-ban a magyar küldötteket a legnagyobb rokonszenvvel fogadta, a mely a német légiót hozta Magyarország szabadságharczába érdekeink és függetlenségünk mellett, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljenek!) Ha most mi a szívélyes »adjon isten«-re ily »fogadj isten«-nel felelünk: a legszomorúbb bizonyítékát adjuk, hogy a szabadságra, szabad állaoi nevezetre nem értünk meg; hiányzik belőlünk a valódi alapfeltétel, a gyengédség, a müveit bánásmód épen szemben az idegenekkel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. uraim, fiat justitia! Igenis, az ország törvényeit hajtsuk végre, bár idegenekkel szemben is, bár megsértésével az etiquette szabályainak; de ez a társaság, a mely itt a sérelmet szenvedte, mint programmja is mutatja, tisztán a legkedélyesebb magánmulatozás czéljából jött össze; nem is úgy, mint a magyar ember szokott közönséges lakmározásban részt venni, hol szintén a szolgabíró hozzájárulása és a gyülekezeti hiányos jogunk megsértése nélkül foglalkozhatunk a politikával. Hiszen egy tor alkalmával már az elhullott és az asztalon felszolgált naphőséről egy ily társaság több kegyelettel emlékezik meg, mint a kormányokról, a melyekről oly kedvezőtlen nyilatkozatokat hallhatni, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy kérem, akkor minden disznótort zsandári fedezet alatt kellene megtartani. (Derültség a szélsőbalon és felkiáltások: Meg is fogjuk érni!) íme, t. ház, a veszedelmes programm, mely egy »geselliger Ausflug«-ról, társas kirándulásról szól »naeh dem romantische Ort Dévén.« Ez valósággal vadregényesnek is bizonyult rájuk nézve, (Élénk derültség.) mert ime itt vaunak a mihozzánk barátsággal közeledő osztrák demokratatársaink és mily eljárásban részesülnek egy programmért, melyben a fődolgot, a Backhandéi »beim Gasthans zum weissen Lamm« képezi. A program »praecise um 7 Uhr früh« kezdődik és az van a végére téve: »der Ausflug findet bei jeder Witterung statt«. A kirándulás mcgtartatik magyarán mondva: »ob schön, ob regen«. (Derültség.) De arra nem számítottak, bogy szuronyeső, zsandár és szolgabíró fog a nyakukba, hullni és őket szétverni. T. ház! Ha ez politikai gyülekezet lett
