Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-87
Sí. országos Öléi 1893. Juliiig 18-án, szerdán. §35 volna, akkor ám szét kellett volna oszlatni, de nem volt politikai czélú gyülekezet, mert politikai czélú gyülekezetben a beszédek tartása végre is egy tendentiával jár, mely bizonyos irányban eredményt akar létrehozni, egy városnak vagy kerületnek együttlétele mellett, de mindeneseire kihatással valamely magánjogi, közjogi vagy általán politikai irányra nézve. Ennek a gyülekezetnek semmi ilyen czéljanem volt. Tisztán a barátság kimutatása a magyar nemzet iránt, tisztán a lelkesedés a magyar közszabadsági állapotok iránt vezette őket ide, mélyen t. belügyminister úr. (Feli iáltások a szélsőbalon: Szépet láttak itt!) És mikor azok megérkeztek, hogy a szózatot elénekeljék, hogy egy »éljen«-t kiáltsanak nekünk, akkor a legnagyobb udvariassággal megkínáltuk őket a cloture-rel, feltettük nekik a szájkosarat s hogy káruk ne történjék, zsandárokkal vettük őket körül, a legnagyobb előzékenységgel és udvariassággal kikísértük a vasnthoz és akkor szép zeneszó mellett visszatérhettek Ausztriába. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ez a szabadelvű kormány! Gyalázat!) Nem tudom, hogy forgott-e fenn ez események lefolyásában valami a coulissák mögött; valami fontosabb casus belli, mely a hatóságot arra bírta, hogy a különben látszólag legjobb indulatú vendégekkel szemben ily méltán, úgynevezett »magyar wirtschaft« módjára bánjanak el . . . Madarász József: Az nem magyar ! Bartók Lajos: Én úgy értem, a mint elleneink használják, a mint titulust adnak rá, ha így járunk el. ..... ha van, akkor az felkutatandó, de ha ezen megjelent politikai testület az úgynevezett demokraticus klubb bármely tagjának, kik jelen voltak, eljárása ellen, például specielle a pozsonyi vármegyét illetőleg, van e valamely ok, hogy megjelenését nem szívlelték, a mit nem tudok: ám ez esetben tartoznak más modorban venni ennek elejét, de nem úgy, hogy ez a vendégjognak megsértése, törvényeinknek a szabad gyülekezési és társadalmi jognak, a magán együtt mulatozásnak, úgyszólván a házi jognak megsértése legyen. Ez magának a szolgabírónak egyéni intézkedése lett volna és semmi más. A szolgabíró igen csekély hatósági factor, igen vékony oszlop, de erős lesz, hogyha a főispán áll mögéje, oda áll puffernek, ^ mikor azután az ütközetnél hatalmassá lesz. És viszont egy főispánról sem tehető fel, hogy magasabbról ne kapjon támogatást ily nagy kihatású rossz s eredményében bántó eljárásnál 8 ezért kívánom, hogy e kérdés megoldassák. Kívánom pedig különösen azért, hogy szolgáltassák elégtétel, a belügyminister részéről a vizsgálat által szolgáltassák némi elégtétel, hogy nyugodjanak meg az itt megsértett vendégek arra nézve, hogy történhetik ugyan udvariatlanság, történhetik tapintatlanság, a mely a politikában a legkárhozatosabb, de a kormányunk igyekszik azt legalább helyrehozni, megtorolni. T. képviselőház! íme itt van egy hosszasan, részletesen írott levele a democrata párt vezérének, Kronawetter reichsrathi tagnak. Csanády Sándor: Éljen! (Éljenzés a szélső baloldalon. Derültség jobb felől.) Bartók Lajos: Én azt hiszem .... Csanády Sándor: Jobb polgár, mint Szapáry! (Derültség.) Bartók Lajos: Én azt hiszem,t. ház,hogy nem »hoch«-ot érdemel meg tőlünk, de egy éljent megérdemel. 0 citálja azt a Szózatot (olvassa): »Szózat von Vörösmarthy zu zitiren erlauben«. (Derültség.) Szabadság itten hordozák Véres zászlóidat, Ellmlltanak legjobbjaink A hosszas harcz alatt, És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfosztva bár, de törve nem (Derültség.) Él nemzet e hazán!!! (Élénk derültség.) Igen, »megfosztva bár«, ez van a saját maga írásában. (Derültség.) És hozzáteszi ennek a társaságnak mindenesetre illustris vezére, hogy ezt »in deutschen Übersetzung« ők énekelni akarták. T. ház! A politikai szerepkörén egyes résztvevőknek nekünk semmi kritisálni valónk nincsen. Visszatérek az eredeti kiindulási pontra, hogy itt igen nagyszámú, igen müveit, igen kiváló és mindenek felett hozzánk barátságot és rokonszenvet hozó társaságnak igen ízetlen,igen csúf és mély megsértéséről, megbántásáról van szó. Elrontjuk társadalmi úton így, dj a törvényes eljárásnak az ügyetlensége, hibái folytán elrontjuk azt, a mi politikai összeköttetéseknél sokszor többet ér, egy valódi benső társadalmi harmóniát. Vagy ez a »Szózat« képezhet-e casus bellit, hogy azt a megjelent társaság itt szolgabírói felügyelet és előlegesen kikért engedély mellett adhassa elő'? Van-e abban a szózatban valami pártpolitikai veszedelem? Nem irjuk-e azt alá mindnyájan, úgy tekintik-e azt, mint politikai nyilatkozatot, vagy pedig úgy, mint a rokonszenv nyilvánulását a két nemzet közt? Ellenőröket kell-e felállítani, nehogy a közrendet és nyugalmat sértő dolgok adassanak elő? De ha így is van: kérdem a belügyminister urat, miért nem méltóztatott ezen eljárást követni akkor, midőn nem rég egy szintén igen illustris társaság, még pedig politikai combinatioban, szent László király ünnepén Nagyváradon a püspöki palotá30*
