Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-87
M. orseágos ülés 189S. J^lins tt-án, szerdán. 227 30%-kal szaporodtak. Amerikában ma körülbelül négyszer akkora a művelés alá vett terület, mint az ötvenes években. A termelésnek ez óriási fejlődésével a népesség szaporulata és így a fogyasztás lépést nem tartott és ebben keresendők első sorban a gabonaárak niveauja csökkenésének okai, nem pedig az ezüst demonetisálásában. Szükségesnek tartottam ezt különösen kiemelni, mert őszintén megvallom, ha a bimetallisták ezen tanának, illetve érvének jogosultságát elismerném, akkor a magyar közgazdasági érdekek szempontjából bimetalüstákká kellene lennünk, habár még akkor is belátható időre ez csak platonicus szerelem lehetne, mert a bimetallismus, mint egy államnak önálló pénzrendszere függetlenül a többi államoktól való egyezménytől, egy képzelhetlen absurdiun, melyet e tannak még legbuzgóbb hívei sern mernének ajánlani. (Zaj! Halljuk! Halljuk!) Fenmaradna ugyan ez esetben a kérdés, hogy nem czélszerűbh-e jelenlegi isolált papírpénzrendszerünknél megmaradni és nyugodtan bevárni azon időpontot, míg a bimetallismus érdekében egy internationalis egyezmény lesz léte-síthető; de erre mégha az előfeltétel, a kiindulási pont helyes volna is, mégis nemmel kellene felelnem, mert eltekintve attól, hogy a jelen ingadozó értékű, isolált pénzrendszerünkkel kapcsolatos közgazdasági hátrányok oly nagyok, közgazdasági fejlődésünkre oly bénítok, miszerint ez parancsolólag követeli, hogy ez isoláltságából mihelyt csak lehet, meneküljünk mondom ettő! el is tekintve, a mi valutánk az ezüst alaptól már annyira elválasztott és függetlenített, hogy még ha a bimetallistáknak említett érve abstracte helyes volna i% a mi valutánknak aranyra fektetéséből a gabonaárak niveaujának kedvezőtlenbefolyásolása nem várható. Á bimetallismus az értékrendszerek jelenlegi világhelyzeténél fogva egy theoretieús fogalom, de miután mi itt gyakorlati és nem theoraticus kérdésekkel foglalkozunk, bátran napirendre térhetünk felette. Röviden végezhetek a relatív kérdéssel is. Az e tekintetben nyilvánult álláspontok között csak kettő volt, mely egyaránt helyes jogi és közgazdasági érveket hozhatott fel maga mellett. Az egyik az volt, mely a megállapítás napja árfolyamának megfelelőleg; a másik, mely egy hosszabb idő átlagos árfolyamának megfelelőleg kívánta azt megállapítani. Mindkét álláspont mellett alaposan lehet érvelni és igen helyesen jegyezte meg egy magyar szakíró, hogy a napi árfolyam és az átlagos árfolyam szerinti relatio mitsem vethetnek egymás szemére. (Zaj. Halljuk! Halljuk.) E nagyon nehéz kérdésnek volt egy szerenesés megoldási módja, ha t. i. a napi árfolyam az átlagos árfolyammal egymást fedik, vagy legalább is lehetőleg közel állanak egymáshoz és miután a javaslatban tényleg így látom a relatiot megoldva, azt, mint a lehető legszerencsésebb megoldást csak örömmel üdvözölhetem. Szemrehányókig említtetett fel több oldalról, hogy a jelenlegi napi árfolyam a pénzügy ministerek aranyvásárlásai által befolyásolt, mintegy mesterségesen előidézett; de én ebben még ha igaz volna, is, gáncsolandó körülményt nem látok, mert ezen aranyvásárlások hatása még kisebb volt, mint a valutarendezés szempontjából eszközölt különféle spcculatiok hatása. De különben legyen a napi árfolyam természetes vagy mesterségesen előidézett, gazdasági hatása egyaránt nyilvánult és ezzel számulnunk kell. De még ha volna is ebben egy theoretieús jogtalanság, habár nézetem szerint még ilyen sincs, ezen könnyen túltehetjük magunkat és lelkiismereti furdalás nélkül örülhetünk annak, hogy a javaslatba hozott relatio által a forint actualis világpénzpiaczi értékén nem változtatunk és így gazdasági rohamos változtatásokat és megrázkódtatásokat fel nem idézünk és e mellett a hosszabb idő átlagában fekvő benső jogosságnak is megfelelünk. De nemcsak a jogosság, hanem a közgazdasági érdekek szempontjából sem tehetünk kifogást a relatio ellen. Ebből a szempontból ugyanis csak annak a relationak van jogosultsága, mely sem túlságos nehéz, sem túlságos könnyű forintot, illetve koronát fog megállapítani. A kiviteli termelői érdek a magas relatiot, a behozatali fogyasztási érdek az alacsony relatiot igényelné. Egy tekintet a behozatalt és kivitelt feltüntető adatok táblázatára, meggyőzhet mindenkit, hogy a jogosult érdekek összességét akkor szolgáljuk legjobban, ha a relatiot a középúton állapítjuk meg és ezzel azután a fix járadékot és évi fizetést élvezők jogos igényeit sem téveszthetjük szem elől. En a javasolt relatioval mindezen igényeket kellőleg kielégítve látom és így azt, mint a lehető megoldási módok legsikerültebbjét, örömmel fogadom. (Halljuk ! Halljuk !) f Épúgy, mint a relatioban, úgy az éremegység kérdésében is elfogadom a törvényjavaslat álláspontját. Volt egy időpont, midőn az e kérdésekkel foglalkozók a világérmeegység eszméje iránt lelkesedtek, de ezen eszme csakhamar az egyéb cosmopoliticus eszmék lomtárába került. Felismerték, hogy a világéremet>'ység távolról sem bír oly közgazdasági jelentőséggel, mint a, minő ennek egy bizonyos áramlat által tulajdoníttatott. Találóan fejti ki ezt a javaslat idevonatkozó indokolása és legyen szabad ennek kiegészítéséül még csak azt felhoznom, hogy ép azon indokban, mely a franc-egység pártolói által ennek nálunk 29*
