Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

528 87, •rszAgos *lés 1892, Julius lS-éo, ggserdán. leendő adoptálása érdekében felhozatik, hogy t. i. a velünk legélénkebb pénzforgalomban levő keleti, különösen balkánfélszigeti államokkal való forgalmat megkönnyíti, hathatós érvet látok a franc-egység ellen. (Halljuk! Maijuk!) Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az egy egységi alapon vert érmek nagyon könnyen egymásba folynak és minthogy ezek között vannak részint kisebb, már a vereteskor keletkezett, de főleg az idők folyamán bekövetkezett fémbelértéki eltérések, ebből veszteségek származnak, melyek azután mindig azt érik, kitől az aranyak a nagyobb ellenőrzésre alkalmas pénztárakba folynak. És épen a Balkán-félsziget gyíílhelye a tömeges csökkentett értékű 20 francos aranyaknak, úgy, hogy azt hiszem, jogosult azon feltevés, hogy kisebb a haszon, mely a franc-egységgel járna, mint azon kár, mely különösen abból keletkeznék, ha a szükségképen betoluló ezüstérmék okozta kellemetlenségeket is figyelembe veszszük. Az éremegységnek leglényegesebb előnyei a continens egyéb egységeire való könnyű, törtnélkűli átszámíhatóságával teljesen elérvék és a megoldás e tekintetében is igen sikerültnek mondható. A mi pedig az érczváltó forgalmi képességét illeti, melyről szintén mondatik^ hogy könynyebb lenne, ha éremegységünk a continens egy másik elterjedt éremegységéhez csatlakoznék, az a nézetem, hogy a koronaértékre szóló váltó époly kelendő és forgalomképes lesz, mint a franc vagy márka értékre szóló, ha valutánk jó lesz és váltóink nem lesznek kelendők semminemű éremegység mellett, ha valutánk a felpéuz vagy egyéb nehézségek és bajok kellemetlenségeivel fog küzdeni. A javaslat azon intézkedését, hogy a forint egységet megszünteti és e helyet a koronát teszi valutánk egységévé, csak nagyon helyeselhetem. Eddig a forintok egész sorozatával számoltunk. Volt ezüst forintunk és papirforintunk, voltmárkaaranyforintuuk és franc aranyforintunk. Ha megmaradnánk a forint alapon, a mi már csak ennek rovott előéletére való tekintettel sem volna ajánlatos, az eddigi forintokhoz még hozzájönne az aranyforint. Ez oly complicatiot teremtene, mint az az enquetekbeii igen helyesen kiemeltetett, például a vámfizetéseknél vagy jelenlegi aranyforint értékű értékpapírjaink külföldi árjegyzéseinél, hogy már csak azért is mellőzendő a forintegység megtartása, különösen akkor, midőn oly megoldási mód van, hogy az átszámítás még a legegyszerűbb parasztnak sem fog nehézséget okozni. A mi azon érvet illeti, hogy a kisebb pénzegység az életviszonyok olcsóbbá tételének egyik factora, úgy megvallom, hogy ebben némileg sceptieus vagyok és azt iszem, hogy a kik, mint azt gyakran van alkalmunk hallani, ettől lényeges eredményeket várnak, csalódásban ringatják magukat és alig hiszem, hogy az a kenyér, melyért eddig a munkás 10 krt fizetett, olcsóbb lenne 20 fillérnél. No de mint említem, nincs szükségünk ezen érvre, hogy a forintnak a kettéosztásból keletkező koronával leendő helyettesítését indokoltnak és czélszerfínek tartsuk. T. ház! Legyen szabad most áttérnem felszólalásom tubijdonképeni indokára. (Ralijuk! Halljuk!) Az ép elmondottakból folyik, hogy teljesen egyetértek "és elfogadom azon intézkedéseket, melyek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokban megoldást nyernek, de megvallom, bizonyos aggálylyal nézek a természetszerűleg egy későbbi időpontnak fentartott, a koronaérték behozataláról szóló törvényjavaslat 25. §-ában felsorolt kérdések jövőbeni megoldása elé. Jogosult ez aggály az előttünk levő probléma rendkívüli tárgyi nehézségeinél fogva, de kétszeresen jogosult, ha az Ausztriához való viszonyunkból folyó alanyi nehézségeket veszszük figyelembe. Nem hiszem, hogy tévednék, ha azt mondom, hogy a feladat, melyre a pénzügyi kormányzat vállalkozott, egyedül áll a valuta-viszonyok történetében, mert nemcsak a jelenlegi törvényes érték megváltoztatása, a papkertekről az aranyértékre való átmenet, hanem a kényszer-árfolyam kiküszöbölése, illetve a készfizetések felvétele is képezi a megindított actio végczélját. Más országok, melyek valutaviszonyaik szabályozásával foglalkoztak, e kettős feladatnak mindig csak egyike előtt állottak. Németországnak csak az ezüstértékből az aranyértékre való átmenet nehézségeivel kellett megküzdenie. El is érte czélját és most élvezi is annak eredményeit, de az átmenet nehézségei és elkövetett hibái gazdasági megrázkódtatásokat, krisiseket idéztek elő. Olaszország egyedül csak a készfizetések felvételének feladata előtt állott és ezt sem bírta teljesen megoldani, illetve nem birta fiduciaris értékforgalmi eszközeinek az aranynyal való egyértékűségét, a parit fentartani, a disagio lassan bár, de folyton emelkedik és ma már a 4%-ot is meghaladja. És mi, t. ház, a kettős feladat előtt állunk. Német- és Olaszország nehézségeivel meg kell küzdenünk, mert — és ezt az eddigi tapasztalatok után nem lehet eléggé hangsúlyozni, bármily magától értetődőnek látszassák is — a jelen törvényjavaslatok elfogadásával üdvöset és hasznosat, sőt jogosat is csak akkor fogunk teremteni, ha azon törvények, melyeket a 23. §. egy későbbi időpontban jelez meghozandóknak, a