Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-87
216 8J. országos Ölés 1892. jníks Ü-áu, szerdán* Ezeknek az iparágaknak a hazában való megteremtésére csak úgy gondolhatunk, ha azon tartalékalapokat, az olcsó tőkét, vagy »fond perdu«-t megteremtjük. A kérdés csak az: lehetséges-e, időszerű-e ennek megteremtése ? Nem akarok arra a kérdésre kiterjeszkedni, vájjon a meglevő iparágak megérdemlik-e a védelmet vagy sem; nem akarok arra a kérdésre sem kiterjeszkedni, ha vájjon eddig az ipartámogató törvényben lefektetett kedvezmények elegendők voltak-e? Én azt mondom, hogy nem voltak elegendők a legjobb akarat mellett sem. Ha olvassuk a költségvetéseket, mindenütt azt látjuk, hogy az államháztartás eszközei csekélyek voltak. Mindig ezen múlt csak, mert az akarat megvolt. T. ház! Bosznia kormányára akarok utalni. Láttam ott, hogy mennyit képes tenni egy körültekintő kormány még egy indolens néppel szemben is, még csekély eszközökkel is. Vegyünk példát róluk. (Halljuk!) Nálunk is vannak elmaradt területek, a mezeken segíteni kell. Kezdjük meg a dolgot akár phylloxera által megrontott területeken, akár az alföldön, akár Erdélyben, akár a felvidéken. (Halljuk!) Foglaljuk e kérdéseket egy nem ötletszerű, hanem nagy programúiba s akkor sokat tehetünk. Ezzel semmiféle vádat nem akarok kovácsolni a kormány ellen. Az a kifejezésem, hogy ötletszerű, csak azt jelenti, hogy eddig a kormánynak igen csekély eszközei voltak. Bezárom beszédemet (Halljuk!) azzal, hogy u. n. páriáinknak, államhivatalnokainknak oda vetettünk egy kis konczot, noha többet érdemeltek volna. Ez két és fél milliót repraesentál. Azt hiszem, hogy az az elszegényedett és adófizető nép is megérdemli, hogy tanítsuk munkára. Az elszegényedés oasisaira vessünk ki szintén ily összeget és ha ezt tőkésítjük, oly közgazdasági alapot teremtünk, mely elég iesz, hogy 1000 milló tőke nyerjen nálunk elhelyezést, de nem szédelgő módra, hanem a helyes nemzeti munka formáiban. A század végén vagyunk, ünnepelni készülünk milleniumunkat; ünnepeljük meg akként, hogy teremtsük meg ez igazán szükséges dolgot. Bocsánat, hogy e türelmetlen állapotban és időben bátorkodtam igénybe venni a t. ház türelmét. A részleteket leszek bátor illető helyen elmondani. Ceterum censeo, elfogadom a javaslatot. (Helyeslés.) Schóber Ernő jegyző : Rosenberg Gyula! [Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Inlerpellatiok! Holnap !) Rosenberg Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni indokára térnék, legyen szabad a szőnyegen levő tárgynak, a valutaszabályozásnak néhány fő elvi kérdését futólag megérintenem. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Röviden végezhetek ezekkel, mert bármily álláspontot foglaljon el az illető a valuta-szabályozás kérdésében, újat, a mi tudományos művekben, folyóiratokban enquéteben vagy parlamenti tárgyalásokban, hírlapokban, vagy a parlament tagjaihoz intézett nyílt levelekben már el nem mondatott volna, alig fog mondhatni. E tényt csak örömmel üdvözölhetjük, mert főleg ennek köszönhető, hogy meg rövid idővel ezelőtt a teljesen zavaros fogalmak ma már a nagyközönségben is lényegesen tisztultak. Sajnálom, hogy nem hallhattam Beöthy Ákos igen t. képviselő úr érdekes beszédét, de azt hiszem, nem vonok le ennek értékéből semmit — hisz erre úgy sem volnék képes —ha azt mondom, hogy azon kérdést illetőleg, hogy egyáltalában szükséges és ajánlatos-e pénzrendszerünk változtatása, illetve rendezése és ha igen, melyik értékrendszer a legajánlatosabb, illetve vihető gyakorlatilag keresztül, azt hiszem, oly megállapodottak a nézetek, oly közismeretnek a csak egy megoldást engedő indokok, hogy ezek újólagos részletes felsorolását már csak a t. ház iránti tekintett is mellőzni parancsolja. Legyen szabad azonban mégis közgazdasági factoraink legfontosabb]a, a magyar gazdaközönség szempontjából az ezüst és kettős valuta híveinek egy indokával foglalkoznom, t. i. azzal, mely a gabonaáraknak az utolsó évtizedben való hanyatlását az ezüstnek fokozatos demonetisálásával hozza kapcsolatba. E tételnek köszönhető az agrárius és bimetallieus törekvéseknek bizonyos tekintetben karöltve járása, habár e tétel tarthatatlansága több szempontból is kimutatható. Az egyik ily szempont az, hogy állítás ugyan van, de a megkisérlett bizonyítás vajmi kevéssé sikerült a tekintetben, hogy a gabonaárak niveaujának tagadhatatlan csökkenése időpontjára nézve tényleg összeesik az ezüst demonetisálásával; a másik pedig az, hogy a gabonaár hanyatlásának sokkal közelebb fekvő és természetesebb okai vannak, semhogy jogosult volna oly messzefekvő indokhoz folyamodnunk. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy Molnár Józsiás képviselő úr nem lesz teljesen egy néze ten velem. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hiszen helyesli!) A gabonaárak hanyatlásának igen természetes magyarázatát adja az intensiv gazdálkodási módok mindinkább való terjedése és a forgalmi eszközök fejlődésével gyorsabb és olcsóbbá alakulásával kapcsolatos azon körülmény, hogy eddig termelésre alig használt területeknek termővé tétele által a gabonatermelés óriásikig fejlődött. Az utolsó 30 évben Európában a földmívelés alá vett területek több, mint
