Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

224 8?. omífcog ülés 1S«2. jnlins 18-án, síerdáá, ezen akadályozásból jogos okot nyerni a kereskedelmi és vámszerződést felmondani. Reflectálok az igen t. minister árnak két kijelentésére. Áz egyik az, hogy ő határozottan visszautasította azt a feltevést, hogy mi itt a külföldi tőkét károsítani akartak és kijelentette, hogy a kormány részéről semmi olyas nem történt, a mi az árfolyamot befolyásolhatta volna. Magáról a relatioról csak annyit kívánok mondani, hogy az igen helyes, azt elfogadom, mert egy tényleges állapottal számolt és ennek következtében azzal mindenkinek is kellett számolni s egyebet nern is leheteti tenni, az nem károsít senkit és jogtalan hasznot senkinek sem hoz. Ezen ponttal összeköttetésben bátor lennék még felemlíteni azt — és ezt Molnár Józsiás t. képviselőtársam tegnapi bevezetésére kénytelen vagyok mondani — hogy csak magára vet követ, midőn azt mondja, hogy a tőke ezen rendezés által jogtalan haszonban fog részesülni. Ezt én szintén határozottan visszautasítom. A magyar képviselőház reputatioja és a t. pénzügy minister úrnak tisztessége és becsülete nem engedi meg, hogy ilyenre csak gondoljunk is. (Helyeslés.) Különben be kell vallani, hogy Molnár Józsiás képviselőtársammal bizonyos mértékig egyetértek. (Helyeslés bal felől.) A pénzcsinál ás komoly mesterségéről beszélt. Ez igen helyes és összefügg a t. pénzügyminister azon második kijelentéséveb a, melyet tegnap mondott és a mely talán ezen egész vitában a legnevezetesebb és legkimagaslóbb pont és ez az, hogy ezen rendezésnél legtöbbet a nemzeti munka köteles végezni. Hogy miért rendezzük most valutánkat, t ház, azt mindnyájan tudjuk, sajnos, úgy látszik, hogy künn nincs oly érzék a helyes pénzforgalmi viszonyok iránt, a mint szükséges volna, mert két-három generatio nem is tudja, hogy mi a rendezett valuta, nem élvén eddig közepette. Főkép azért rendezzük valutánkat, hogy közgazdasági viszonyaink emelésére az egyik főmomentumot megteremtsük, azon értékmérőt, a melyet a világgazdaság elfogadott. Csak ezen az alapon emelhetjük igazán közgazdaságunkat. És igen helyes, a mit épen Molnár Józsiás t. képviselő úr mondott, hogy igenis fordítsunk a közgazdaságra, a melynek épen előnyöket akarunk biztosítani, annyit, a mennyi szükséges arra, hogy e közgazdaság mindenütt, a hol szükséges, helyes irányokba tereitessék. Magáról a valutakérdésről, t. ház, az idő előhaladottságára való tekintettel, nem akarok szólani. Szerettem volna kifejteni azt, hogy a törvényhozásnak ily szerény napszámosa szintén ismeri mindazon veszélyeket, a melyekkel számolnunk kell. Az különös és nem tudom, hogy szerencséje vagy szerencsétlensége ez országnak, hogy eddig is az emelkedő pénzértékkel volt baja. A pénzeszközök összességére, ezek megítélésére igen fontos körülmény az, hogy mily természetellenes módon akasztatott meg a pénzeszközök természetes szaporodása. Innen eredhetett az, hogy forintunk az ezüst értékén felülemelkedett. Hogy kinek ós mennyi kára van ebből, azt senki sem fogja megállapítani tudni, mert az oly tanulmányt követel, a mely a lehetetlenségek sorába tartozik és oda vezetne, mint az a két enquéte, a melyekről Beöthy Ákos t. képviselő úr beszélt. Most, midőn minden körülmények között kénytelenek vagyunk aranyvalutára áttérni, ugyanazon körülmények közé jutunk, mert én is meg vagyok győződve, hogy azon aranybőség, a melyről ma beszélnek, t, i., hogy a bankok reservoirjai meg vannak telve, megvan és szép dolog: ezt elvitatni nem lehet. Bátor vagyok azonban kijelenteni, hogy ez természetellenes állapot volt, a mennyiben az EgyesültÁllamok könnyen átengedték aranypénzüket, Argentiniában, Braziliában és Portugáliában, a honnan az arany nagyon könnyen kivonható volt, aranyválságok voltak, azonkívül Spanyolországból szintén kiment az aranypénz. Ennek következtében azt tartom, hogy az aranynak Európába való özönlése nagymértékben természetellenes alapokon nyugszik. Hogy az ezüst elértékteleníti, az is mindenesetre lényeges baj, nem annyira ugyan ránk nézve, mert hálaistennek kevés ezüstpénzünk van, de hogy ebből szintén nagy bajok fognak keletkezni, az bizonyos, ha reá gondolunk Amerikára, mely egyszer már válságot okozott, a mikor nyers terményeinkkel versenyzett s versenyezni fog nemsokára bizonyosan összes iparczikkeinkkel s még egyszer nyers terményeinkkel is. Igen szerencsés körülménynek tartom, t. ház, hogy mintegy kapuzárás előtt elértük az arany megszerzését. Ezt egyedül a t. pénzügyminister úr körűitekintésének köszönhetjük. (Élénk éljenzés.) 0 indította meg e kérdést s ezzel örökemléket alkotott magának. Az, hogy a készpénzfizetést mikor- fogjuk felvenni, szintén olyan kérdés, t. ház, mely az egész rendezést nagyon befolyásolja s ha a készpénzfizetés nem fog kellő időben bekövetkezni, abból nézetem szerint nagy bajok fognak keletkezni. Ezért sajnálattal kell vennem, hogy nem érhette el a t. pénzügyminister úr azt, a mit valószínűleg szeretett volna, hogy erre vonatkozólag Ausztriával máiteljesen készen legyen; de remélem, hogy ez okvetlenül mihamarabb he fog következni, mert az ő körűitekintése nekem garantia arra, hogy az arany megvan, biztosítva van s ennek következtében a készpénzfizetés mihamarább megtörténik. (Helyeslés jobb felől.)