Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

Üí. országos flíéiä Í8tó. jnlins tó-án, sserdátí. C)5)íi AB i 9> É veszedelmes következményeket érintette egy fiatal képviselőtársam tegnapelőtt s nem mulaszthatom el, hogy őt alapos tanulmányaiért s éles elméjéért üdvözöljem. Igaz, hogy ő megjegyezte azt is, hogy ha beállana a forgalmi eszközöknek hiánya és aranyszűkülés lenne, a kamatláb emelkedése úgy hatna, mint a commnnicáló csövek és az arany bejönne a magas kamatláb útján. Ez igaz, de ő is legjobban fogja tudni, hogy ez nem történik oly könnyen, mint a communicáló cső vekben közlekedik a viz és nem történik oly olcsón. Hiszen így igen könnyíí és egyszerű volna minden valuta-rendezés, könnyű és egyszerű volna az arany circulatiot biztosítani és fentartani, ha csak arról volna szó, hogy bizonyos mennyiségű aranyat, tekintet nélkül arra, hogy kielégíti-e azon mennyiség a forgalom igényeit, beszerezzünk és minden más fizetési eszközt prohibitálunk, kizárunk. Ez nem is képezi valódi garantiáját annak, hogy az arany circulatio meg fog maradni, mert a valódi garantia a gazdasági viszonyok soliditása, a helyes külpolitika, a helyes kormányzati viszonyok, a munka és a takarékosság. A mi mindenesetre szükséges, az az, hogy gondoskodni kell elegendő forgalmi eszközökről. És én, t, ház, azt hiszem, ha kenyértörésre kertíl a dolog és ha akár a készpénzfizetések felvételénél, akár annak előtte majd dönteni kell íirra nézve, hogy minő ezüstforgalmunk legyen, akkor egy nagy dilemma előtt fogunk állani. Tekintve, t. ház, hogy eddig aranyban a legaranyszegényebbek közé tartozunk, hogy a proponált arany beszerzése mindig igen szerény mértékű, hogy az állam arra, hogy a forgalom telítésére elegendő aranyat beszerezzen, nem elégerős; tekintve, hogy még hosszú fejlődés kellene, hogy automaticus úton a forgalom telítve legyen aranynyal és reserváink is legyenek; tekintve végül hogy úgyszólván a pelenkákban fekszik még nálunk a eheque- és clearing-forgalom; tekintve, hogy egész közgazdasági rendszerünk most teljes átmenetben van a naturális gazdaságból a pénzgazdaságra és annál több forgalmi eszközre lesz szükségünk: be fog állani peremptorius módon az a szükség, hogy bizonyos időre, vagy talán bizonytalan időre fiduciarius fizetési eszközökről gondoskodni kell. És akkor fel fog merülni előttünk az az alternatíva, hogy vagy egy ilyen, a mint értelmezni szerencsém volt, ezüst-courranst fentartsunk, a melyet nem pótolhat a váltó ezüstpénz épen korlátolt fizetési képességénél fogva, vagy ordret adjunk az államnyomdának, hogy nyomtasson ki ismét czédulákat. Es ebben az esetben én nem habozom kimondani azt, hogy határozottan az ezüst eourrans fentartása mellett és az államjegyek kibocsátása ellen foglalnék állást. Nagy különbség vaii, t. ház, az ezüst eourrans és az államjegyek közt először, mert az ezüst pénz mindig repraesentál egy jelentékeny reális értéket; a czédula nem repraesentál semmi reális értéket. Á másik különbség az, hogy a czédula szaporításának materialis határai a szorultság idejében nincsenek, az ezüst-courraus szaporításának vannak materialis határai. Ezen czédulák vagy kellőleg fedezve vannak, vagy nincsenek fedezve. Ha kellőleg fedezve vannak, akkor oly üzlet ez, a melyet át kell engedni a banknak, mert az állam kezében az aránylag csekély nyereség nem áll arányban a nagy veszélylyel. Ha fedezve nincsenek, akkor egy imminens és permanens veszélyt képeznek, mert még ha fedezettek is az államjegyek, már azok létezése is veszély, a szorultság és a szükség pillanataiban ellenállhatatlan csábot képez, hogy azok határtalanul szaporíttassanak. T. ház! Előre jeleztem, hogy csak azokra akarok kiterjeszkedni, a miket nem tartottam teljesen megvilágosítottaknak és ezért minden egyéb megjegyzést mellőzve, kijelentem, hogy a részletes tárgyalás alapjául a javaslatokat elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Schóber Ernő jegyző: Smialovszky Valér! Smialovszky Valér : T. ház! Számolva a kényszerítő körülményekkel, lehető rövid leszek. (Helyeslés Halljuk! Halljuk!) Osztozom az igen t. előttem szólott képviselőtársam nézeteiben a tekintetben, hogy a pénzdrágulás dolgában igen nagy veszélyekkel állunk szemben. Ennek daczára én a törvényjavaslatokat egész terjedelmükben elfogadom és elmegyek odáig és azt mondom, hogy bármily nagyok legyenek is a veszélyek, a melyeknek nagyságát ismerem, szükségesnek tartom ezt a rendezést mielőbb véghezvinni és üdvözlöm az igen t. minister urat e téren, mert tudom róla, hogy nemcsak mióta ezen a széken, de a mikor még azon szék mögött ült, nem volt nagyobb gondja mint épen a valuta rendezése. Es itt fel kell említenem azt is, a mi e vita alatt még nem hozatott fel, hogy Austriával való viszonyunkban, habár talán előbb is történhetett volna, azt most vitatni nem akarom, de annyi bizonyos, hogy megegyezésre jutottunk s remélem, hogy azon félelem alaptalannak fog bizonyulni, hogy Ausztria részéről oly meglepetésekben részesülhetnénk, a melyek ezen rendezést lehetetlenné tennék. Az esetben, ha ez megtörténnék, kész lennék elmenni odáig, a mit Helfy Ignácz t. képviselőtársara határozati javaslata nem egész terjedelmében, de intentojábau mond — és kérem, legyen szíves e tekintetben megváltoztatni határozati javaslatát — hogy az esetre elég okunk volna megtenni azt, a mit tehetünk: