Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

222 §?. országos ülés 1992. Julin* IS-án, szeríAn. javulását természetesen a legnagyobb áldásnak kellene tekinteni: az a visszásság áll fenn a jelenlegi valuta-viszonyok közt, hogy minél inkább javulnak általános gazdasági viszonyaink és államháztartásunk viszonyai, minél inkább javul evvel együtt az osztrák forint, a magyar gazda, a külföldre eladott terményeiért annál kevesebb számú ilyen forintot fog kapni, de ugyanazon változatlan számú forintosokban fogja fizetni azontúl is terheit, adóját, munkabérét, és esetleg adósságának kamatait. Ha tehát van érdek, a mely parancsolja, hogy a mikor a viszonyok kedvezése beállott és okszerűen hozzáláthatunk a dologhoz, rendezzük valutánkat, ép a magyar gazdaközönség érdeke az, mely azt első sorban parancsolja, T, ház! Ismételve mondom, hogy tekintettel a ház türelmére, nem foglakozom azzal, a mi a legfőbb elvi hasis és a mivel foglalkozni azért is fölmentve érzem magamat, mert hiszen ez azok közt, a kik a rendezést egyáltalán akarják, egyáltalán eontestalva nem lett: az arany basis-sal. De engedje meg a t. ház, hogy különösen tekintettel azokra, amiket Gaal Jenőt, képviselőtársam mondott az ezüst forgalomról az arany hasison, röviden foglakozom ezzel a kérdéssel, mely ha nem is a legfontosabb, mert hiszen az egész operatioban másodrendű kérdés, de a mi vitánkban talán a legfontosabb kérdés, mert a legkevésbbé van tisztázva és mégis ennek a tisztázásától és szerenesés és helyes eldöntésétől fog függni, hogy az egész művelet helyesen lesz-e megcsinálva vagy nem. Hieronymi t. képviselőtársam igen helyesen és érdekesen utalt már tegnap arra, hogy az ezüst-courrans tulajdonkép oly forgalom,mely csak a német theoriában létezik, a többi külföldi szakirodalom nem ismeri és fölemlítette két eriteri urnát ezen currans-ezüstnek : az egyik hogy fémértéke aeqiiivalens névértékével; a másik hogy korlátlan fizetési képességgel bir. A t. képviselő úr felemlíthette volna még azt a harmadik eriteriumát is, melyet azon német professorok felállítanak, tudniillik, hogy magánszámlára a szabad veretes meg van engedve. Igen helyesen mondta a t. képviselő úr, hogy ilyen pénz tulajdonkép nincs. Nincs és nem is lehet oly ezüstpénz, melynek fémértéke aecpiivalens névértékével, mert hiszen az ezüst fémértéke folytonos ingadozásnak van kitéve.Nem létezik sehol esnem kívánja senki nálunk sem az oly ezüst courrans-pénz behozatalát, melynek magánszámlára való szabad veretése meg volna engedve. Létezik tehát és Szó lehet csakis arról, hogy legyen egy ezüst forgalom, mely az által különbözik az ezüst váltópénztől, hogy mig a váltópénz az apró forgalomra van utalva, mert korlátolt fizetési képességgel bir, legyen korlátolt mennyiségben bár, de korlátlan fizetési erővel biró ezüstünk és épen azért nem értek egyet teljesen Hieronymi Károly képviselő úrral arra nézve, midőn azt mondja, hogy talán mem is egészen helyes distinguálni váltópénz és ezüst-courrans közt, hanem inkább csak az a dolog lényege, hogy mennyi ezüstöt tartsunk a forgalomban. En oda praecisiroznám a dolgot, hogy az a lényeges kérdés, hogy a korlátolt fizetési képességű váltópénz mellett legyen-e és tartassék-e fenn egy korlátlan fizetési képességgel biró ezüst is, habár korlátolt mennyiségben. És valóban, t. ház, hogy ha azon pénzrendszereket tekintjük, melyek Európában találhatók, a legszembeszökőbb és leginkább kézzel fogható különbség az, hogy van pénzrendszer, a mely korlátlan fizetési képességű ezüstforgalmat egyáltalában nem ismer s az ezüstöt csak a váltópénz szerepére utalja s ez a valódi tiszta aranyvaluta s ezen kivűl vannak más rendszerek, a melyek az ezüstnek korlátlan fizetési képességet tulajdonítanak. És itt nem tehetem, hogy fel ne hívjam a t. ház figyelmét egy nagyfontosságú tényre. E tény pedig az, hogy a föld kerekségén nem létezik több, mint egyetlenegy ország és egyetlenegy pénzrendszer, a mely az aranyralutát ezen valódiságában és tisztaságában fentartja és ez Anglia, a hol a bank minden praesentált és kifizetendő követelést aranyban köteles kifizetni és csak annak fizetnek más fizetési eszközzel, a ki azt önként el akarja fogadni. Minden más pénzrendszernél, mint Francziaországban is, Németországban is, holott ez is az aranyvalutát hozta be, a bank fizet annyit, a mennyit akar ezüstben is. De nem szenved kétséget és készséggel elismerem, hogy a ezél, a melyet el kell érni és az ideál, a melyre törekedni kell, az az állapot, a mely eddig csak Angliában van * megvalósítsa. Itt azonban önkéntelenül eszembe jut az, a mit Taaffe gróf ministerelnök mondott egy ellenzéki propositiora, hogy ő neki is az az ideálja, de azt is tudja mindig, hogy az ideál mindig az, a mire törekedni kell s a mit elérni sohasem lehet Én nem mondom, hogy ezt soha elérni nem lehet. De a kellő előfeltételek nélkül, a nélkül, hogy a forgalom az aranynyal telítve volna, a nélkül, hogy reservák is volnának, anélkül, hogy az állam által eszközlendő aranybeszerzés nagyságával erőnket meg ne haladjuk; a nélkül, hogy a természetes fejlődés által egész közgazdaságunk oda jutott volna, hogy automaticus úton a szükséges aranymennyiséget biztosítaná; pláne praeclusiv terminussal azt mondani, hogy például a készfizetések felvételénél egy vonalra fogunk helyezkedni Angliával — amire csak ezen egyetlen egy állam érezte magát elég erősnek — ennek veszedelmes következményei volnának.