Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-87
Sí. omágos ülés 189B. jnlins 18-én, szerdán. ggj Egy további complieatio, hogy Ausztriával egyetértésre kell jutnunk a kérdés minden egyes részletére nézve, továbbá a bankadósság és a fedezetlen kény szerforgalmú államjegyek. A legnagyobb complieatio azonban abban áll, hogy míg másutt mindenütt, a hol a valutát rendezni kellett, a devalvált pénzek és pénzjegyek mellett létezett legalább egy intact-pénz, addig nekünk tulajdonképen valódi pénzünk egyáltalában nincsen. Aranyforintunk sohasem tudott a curiosum jellegén túlemelkedni és valóságos forgalmi eszközzé nem vált soha. Az államjegyek csak az állam hatalmi szaván és hitelén alapuló czédulák, de maga az ezüstforint is, mely valutánknak tulajdonképen törvényes alapja volna, elvesztette valóságos pénzjellegét s hitelpénzzé alakúit át akkor, mikor a magánszámlára való kiveretés be lett szüntetve. Mindezen dolgok ugyanannyi nehézséget képeznek és tetézik azon nehézséget, a melyIyel egy ily művelet magában véve jár. De ezen complicatiok és nehézségek sokasága és nagysága nem képezhet okot arra, hogy mint Ausztriában egész pártok és itt a házban Molnár Józsiás és Beöthy Ákos t. képviselőtársam akarják, ezen nehézségektől visszariadjunk és a megoldást elhalaszszuk. Ellenkezőleg, minél nagyobbak a nehézségek, annál inkább kötelességünk, hogy a viszonyoknak kedvezését felhasználva, habozás és ingadozás nélkül ezen feladat szükséges megoldásához hozzálássunk. Hogy ezen kedvező viszonyok csakugyan léteznek, erre nézve egyik tény az, hogy az utóbbi idők pénzügyministereinek sikerűit ezelőtt kórállapotban levő pénzügyi helyzetünket odáig vinni, hogy legalább helyreállott az egyensúly, a jelenlegi pénzügyministernek pedig sikerűit jelentékeny fölösleget elérni. A viszonyok kedvezőségének egy másik jelensége a pénzpia ez helyzete, mely eltekintve a szelvény-beváltással járó pillanatnyi fluetuatioktól, abban jelezhető, hogy Ángolországban sikerűit a 3 % os consolok converisoja és Franczia ország joggal láthat hozzá, hogy 3°/ a-os rentéit eonvertálja, végre a mi főfeltétel, az a Magyarország kereskedelmi mérlegének activitása s ha nem is szenved kétséget, hogy itt tulaj donképen nem a kereskedelmi, hanem a fizetési mérleg a döntő; ha nem is szenved kétséget, hogy ezen fizetési mérleget oly pontosan eruálni nem lehet, mint a kereskedelmi mérleget: azért mégis joggal lehet feltételezni azt, hogy ezen mérleg is kedvező és tartósan kedvező lesz. Ehhez még hozzájárul az, a miért, azt hiszem pártkülönbség nélkül a legnagyobb elismeréssel vagyunk a t. pénzügyminister úr iránt, hogy nagy előrelátással, zajtalanul, úgyszólván észrevétlenül már előre beszerezte a szükséges aranykészletek jelentékeny részét 45—50 milliót, az utólagosan beszerzendő készlet beszerzési módozata iránt pedig oly ingeniosus javaslatot terjesztett elő a conversiora vonatkozó törvényjavaslatban, hogy a magyar állam által beszerzendő aranykészlet az adófizetők és az állam háztartás, minden külön megterhelteted nélkül lesz előállítható. És ebben a tekintetben jelentékeny előnyben vagyunk Austria fölött. Igaz, hogy ezen előny egyensúlyoztatik az által, hogy csak az által volt elérhető, hogy egész adópolitikánk és nevezetesen a fogyasztási adónk által úgyszólván behivatta utolsó reserváinkat; míg Ausztria, ha reá nézve a valuta rendezése az adózók külön megterheltetésével fog járni, ezen reservákat igénybe még nem vette. Tekintetei azon okokra, melyeket bevezetöleg említettem; tekintettel at. ház türelmére, nem akarokkiterjeszkedni azokra nézve, miért szükséges és minő előnyökkel fog járni a valutarendezés. Ezekből tisztán csak egyet óhajtok kiemelni, Engedje meg, t. ház, hogy ezen előnyöket nézzem tisztán azon érdek szempontjából, mely Magyarországon még mindig a legnagyobb gazdasági érdek és még sokáig a legfőbb gazdasági érdek fog maradni Magyarország földmívelési érdekének szempontjából. Uraim! T. ház! Hosszú epochán át el volt terjedve az a nézet, hogy Magyarország az, mely valódi akadálya a valutarendezésnek és Magyarország ezt agrárius érdekek szempontjából teszi. Nemcsak Ausztriában hallottuk ezt vádként említeni, hanem elterjedt a külföldön is. És mikor Magyarország erélyes, szerencsés kezű pénzügyministere vezetése alatt ingadozás és habozás nélkül nekilátott kellő megfontolással és előrelátással a nagy műnek: akkor látjuk, hogy az oppositio nem itt Magyarországon, hanem ellenkezőleg másutt keletkezik. Igaz, hogy Magyarországon a gazdaközönség közt hosszú ideig el volt terjedve az előítélet a valutárendezés ellen; igaz az is, hogy bizonyos körülmények közt az agio kiviteli praemiumként szerepel, de ezzel mindig szemben állott az, hogy a termény, kereskedő előre megvette a magyar gazdán a valuta risicoját és az átszámítási veszteséget. Az 1890. év pedig megtanított bennünket és az ország gazdaközönségét arra, hogy az agio kedvezhet az exportnak bizonyos körülmények közt, de az agio váratlan hanyatlása megakadályozhatja, vagy legalább megbéníthatja a különben lehetséges exportot; dehogy mennyire egészségtelenek és abnormisak a viszonyok ép a magyar gazdaságra való tekintettel, az leginkább abból tűnik ki, hogy holott Magyarország legfőbb érdeke még mindig az agrárius érdek és holott általános gazdasági fejlődésünket és pénzügyi helyzetünk
