Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

S8* ftrsságoa ülés ími. jnlins 12-én, isédítem 191 bank működésének első kilencz havában több, mint 16 milliárd márkára rúgott; az átlagos girokövetelések átlaga pedig több, mint 229 millió inárkát tett és mintán ezen girotartozások fedezésére szükségelt pénzkészletet bankjegyeinek fedezésébe beszámíthatja, képes a contingentált 250, illetve a megszűnt jegykibocsátási bankok accrescentiaja folytán kerek számban 286 millió 600 ezer márkára emelkedett adómentes jegy mennyiségét körülbelül a girokövetelések felével, vagyis 1147* millió márkával szaporítani. Époly nagy feladat vár a bankra az arany egészségtelen kiszivárgásának meggátlását illetőleg. Itt a váltó-árfolyam lesz útirányának legbiztosabb delejtüje. Éber figyelemmel kell itt annak minden mozzanatát kísérnie. Ha az idegen váltók árfolyama nálunk, vagy a mi váltóink árfolyama külföldön azon paritástól eltér, mely aranyérméink finomsági tartalma és a külföldi aranyérmék finomsági tartalma között létezik és ezen eltérés akár lefelé, akár felfelé nagyobb, mint a mennyit az érmek veretési díja, a fuvarköltség és a provisio kitesz: akkor kétségtelen, hogy valutánk ingadozik; ha ilyen esetben a külföldi váltók árfolyama nálunk annyira emelkedik, hogy előnyösebbnek mutatkozik váltók vétele helyett aranyat külföldre küldeni, akkor a külföldi tartozások kielégítése czéljából arany ki fog menni; ha ezen helyzet ideiglenes jellegű és nem egészségtelen gazdasági viszonyoknak a kifolyása és ha elég aranyunk van: akkor nincs okunk az arany kiszivárgását meggátolni; ha azonban az aranynak a kitódulása tartós jelleget ölt magára, akkor első sorban a banknak lesz a feladata az aranykészletek ellen intézett támadással szemben erélyesen védekezni és ez által elérni vagy azt, hogy a külföldi fizetések egyéb javakkal eszközöltessenek, vagy azt, hogy a tíüspeculatio helyesebb mederbe tereitessék. De sem az olasz nemzeti banknak ezen esetben elkövetett chikaneriait, sem a franczia bank díjpolitikáját követendőnek nem tartom. Az egyik megrendítené a bank és ezzel egész valutánk iránt a bizalmat; a másik pedig, mely nem más, mint az aranyra fizetendő felpénz, csak bimetallistieus valutánál lehetséges. Ily esetben tehát csak az angol bank disconto politikájához lehetne folyamodni és esetleg átmenetileg igen rövid lejáratú váltók elfogadására lehetne szorítkozni. Eddigelé, t. ház, főleg kereskedelmi mérlegünk activitásából reducáltuk fizetési mérlegünk activitását. Én sem vonom kétségbe, hogy fizetési mérlegünk tényleg activ, mert hiszen ha nem volna az, akkor pénzünk sem bírna állandóan értékemelkedési tendentiával. De kétségbe kell vonnom a kereskedelmi mérlegből vont consequentiákat, mert épen a leggazdagabb országok példája szólt annak ellen. Habár Angolországnak átlag évenkint 100 millió font sterlinggel, Franeziaországnak körülbelül 1000 millió frankkal nagyobb az árúbevitele, mint, a kivitele, mégis mindkét országnak fizetési mérlege activ azért, mert a behozatali többletet képesek külföldön levő tőke- és kamat-követeléseikkel fedezni. Sőt ezen országok példája bizonyítja, hogy a bevitel csökkenése sok esetben az egész kereskedelmi forgalom depressiojának a kifolyása, így tapasztaltuk, hogy midőn Francziaországban 1884-ben az előző évekhez képest kisebb volt a bevitele, ugyanakkor egész külforgalma is alább szállt; ugyanis míg az 1880— 1883-ig 10 és 11 milliárd között mozgott, 1884-ben csak 8 és 9 milliárd között variált. Ezen országok épen gazdaságaiknál fogva nagyobb fogyasztási képességgel is bírnak; hogy ez pedig mit jelent, mindjárt ki fog tűnni, ha tekintetbe veszszük, hogy a monarchia 42 millió lakosának átlag fejenkint és naponkint 10 kraj czárral növekedő fogyasztási képessége évenkint több, mint 1500 millió forintra menő fogyasztási többlettel járna. És én üdvözölném azon napot, a melyen a váltóárfolyamban, a nélkül, hogy kereskedelmi mérlegünk activ volna, látnám, hogy fizetési mérlegünk az, mert ez jelezné, hogy fogyasztási képességünk emelkedett, hogy külföldi adósságainkat a kereskedelmi mérlegben nem szereplő értékekkel fizetjük, egy szóval hogy gazdagodunk. T. ház! Messze túlmennék azon határokon, melyeket felszólalásommal magam elé tűztem, ha arra is kiterjeszkedném, vájjon menuyiben kellene a bankszervezetet azon ezélból módosítani, hogy az aranyvaluta által teremtett feladatának megfelelhessen. Vájjon nem volna-e szükséges az adómentes fedezetlen jegyek contingensét felemelni, vagy legalább az adószázalékot leszállítani? Vájjon nem kellene az állam felügyeleti és beavatkozási jogát kitágítani és a nyereségbeni részesülését felemelni? És vájjon nem volna-e jobb a bank megizmosodása czéljából odahatni, hogy a monarchia másik állama a bankadósság egy jelentékeny részét, törleszsze? Minderre nem terjeszkedem ki és időszerűtlennek tartom már most annak fejtegetésébe bocsátkozni, vájjon czélszeríí lesz-e a bankprivilegium lejártakor egy önálló magyar jegybankot felállítani? Tekintve pedig, hogy ennek megbírálására nézve okvetlenül szükséges megbízhatóbb adatokkal az iránt bírnunk, hogy milyen a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági forgalom, mint eddigelé bírtunk: bátorkodom a t. kormány figyelmét felhívni, hogy a rendelkezésére álló öt évet erre felhasználja. Ezúttal csak jelezni akartam, mily nagy erő megfeszítésére lesz a banknak szüksége arra