Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-86
Í9g 80. Amágos ftlés tóti, Julius 12-én, kfiMea. nézve, hogy a beálló áj viszonyok között fel* adatának megfelelhessen. Magától értetik, hogy e mellett államháztartásunk rendezettségének és hitelképességünknek fentartása által azon bizalomra érdemessé kell lennünk, mely nélkül az aranyérték áldásaiban részesülni nem lehet, lliteltörvényeinknek fejlesztése és kiegészítése, különösen pedig készpénzpótló intézmények meghonosítása által szintén nagyban fogjuk elősegíteni az aranyérték helyes functionálását. Élőpéldát szolgáltat e tekintetben Angolország, mely épen ezen surrogatumok segélyével aránylag csekély készpénz forgalom mellett oly óriási kereskedelmi forgalommal bír. Ha, t. ház, abból indulunk ki, hogy pénzforgalmunknak legalább fele arany legyen és az ezüst courrans pénznek vagy egyáltalán nem adunk helyt valutánkban, vagy azt egy minimumra redueáljuk, akkor az 50°/o arany és a 175 millióra menő, vagyis összforgalmúnknak 20°/»-át tevő fedezetlen bankjegyek után fenmaradó hézagot túlnyomó részben hitel érczpénzzel, ezüst, nickel és bronz váltópénzzel kellene betöltenünk. A mi az ezüst váltópénzt illeti, hívatva volna a most forgalomban levő és 80 millió forintot tevő és 30 milliót tevő ezüst forintosokat, valamint a 38 millió forintra rugó ezüst váltópénzt, összesen tehát 148 millió forintot pótolni. Ehhez járulna a javaslat szerint 43 millió egyéb érezváltópénz, összesen tehát 191 millióra menő váltópénzünk volna; a mi az öszszes pénzforgalom 22%-át tenné. Ezen esetben a lakosságra esnék fejenkint 4 1 / 2 frt érezváltópénz, a mi viszonyítva egyéb államok váltópénzéhez, nagynak épen nem mondható. Németországnak váltópénze csak 13 2 /" 0 /* ugyan, de e mellett van 11%-ra menő courrans-pónze. Angolországnak csekély ugyan a váltópénz*, de van 75 u /o-ra rugó aranypénze. Pénzforgalmunknak a képe tehát az aranyvaluta tényleges íünctionálása idejében a következő volna: 50% arany, 20°/o papir és 22*/o érczhitelpénz; a még hiányzó 8% — 70 millió frt — vagy ezüst courrans-pénzből állhatna, de ezen esetben azonnal a banknál volna elhelyezendő, vagy pedig kényszer-árfolyammal nem bíró és kötelezőleg csak az állampénztáraknál elfogadandó államjegyekből. Ezüst pénzünk így idővel egészen váltópénzzé alakulna át. Ezek után még csak két kérdés iránt leszek bátor a t. ház szíves figyelmét rövid időre igénybe venni: tudniillik a relatio és az aranyvaluta érme egységének kérdésére nézve. A relatio kérdése tudvalevőleg abban culminál, hogy az aranynak mekkora súlya kéjjezze a valutarendezésnél az osztrák értékíí forintnak az aequivalensét'? A felelet látszólag igen egyszerű.; azt mond ják: a relationak mindenekelőtt igazságosnak kell lenni; igazságos pedig csak akkor lesz, ha a fennálló tényleges gazdasági viszonyokban, sem az egyik, sem a másik irányban eltolódást nem fog előidézni; de ezzel, t. ház, saját képen felelet helyett csak egy újabb kérdéssel állunk szemben, mert hiszen épen az a petitio principii, hogy melyik relatio fog az éidntett szempontból igazságos lenni, vagy legalább az összes érdekeltek által annak tekintetni ? És ha már most a nézetek azon ellenharczába betekintünk, mely itt nyilvánul, csakhamar azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett igazságos relatio sajátképen egy üres phrasisnál nem egyéb, vagy ha úgy tetszik, egy eszmény, melyet elérni nem lehet. Mert itt nemcsak az egyes érdekkörök ellentétes követelményeivel állunk szemben, hanem más és más kiindulási szempontokkal is. A gazdasági szempont az osztrák értékíí forint jelenlegi vásárlási erejéből indul ki; a jogi szempont pedig a pénzben csak fizetési eszközt lát; de úgy az egyik, mint a másik szempont leküzdhetlen akadályokra talál akkor, ha az érvelésekből nemcsak a consequentiát, hanem azokat a relatio megállapításánál gyakorlatilag érvényesíteni is akarja. A forintnak valamely időpontbani vásárlási erejét sokkal nehezebben lehet megállapítani, a mint azt az első látszatra hinnők; az arany napi árfolyama, melyhez ily esetben folyamodni szoktunk, még akkor is, ha a tényleges viszonyoknak valóban híí kifejezője, legfeljebb a külkereskedelemre, különösen a borsén jegyzett árúk tekintetében jelzi a forint vásárlási erejét bizonyos időpontban. Itt a forint vásárlási fereje szembeötlő ; de a belforgalom legtöbb ügyeleteire nézve megbízható felvilágosítást azért nem adhat, mert a belföldi árak csak lassan alkalmazkodnak a változott pénzértékhez. Innét vau az, hogy a gazdasági szempontok a szerint, a mint a mozgékonyabb külkereskedelemből vagy a conservativebb belföldi negotiatiokból indulnak ki, majd a napi, majd valamely rövidebb vagy hosszabb időszaknak átlagos árfolyamaira kívánják a relatiot fektetni. A jogász, t. ház, egészen másképen érvel. Neki a pénz gazdasági értékénél sokkal fontosabb a tartozásban levő forint jogi értéke; illetve ő az adósságok jogi tartalmából indul ki és azt kérdezi, mily vagyoni erőt ruház át a hitelező az adósra akkor, midőn neki bizonyos pénzösszeget hitelez és mit tartozik az adós a hitelezőnek fizetésképen visszaszolgáltatni? De itfc is nagy controversiára akadunk. Némelyek a forint értékét, mások annak ércztartalmát és megint mások az árfolyamban kifejezett értékét a forintnak tartják mérvadónak. De még ezzel
