Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-85
158 85. országos fiiéi 18W. Julius 11-én, hétfőn. képviselői kötelessége igennel, vagy nemmel szavazni. (Mozgás és ellenmondás hal felöl.) Daczára ennek, a mennyiben többen kívánják eonstatáltnak tekinteni, hogy a 98 szavazón kívül a teremben még számosan voltak, a kik nem szavaztak, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) a száznál több képviselő úr jelenlétét fogadjuk el és a hozott határozatot ennek értelmében. . . Linder György: Kivan mondva! (Élénk helyeslés bal felöl) Elnök: . . . meghozottnak és a kérdést az ó'szi ülésszakra elhalasztottnak jelentem ki. (Helyeslés.) Boros Béni: T. ház! Személyes kérdéslen kérek szót! (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Elnök: Miféle czímen kíván a képviselő úr személyes kérdésben felszólalni V Boros Béni: Személyes kérdésben megjegyzést kívánok lenni, (Halljuk! Halljuk!) épen azon indokból, a mely, úgy látszik, az eddigi tárgyalások alapját is képezte, hogy e házban őrizkedni kell attól, hogy bizonyos dolgok későbbre nézve helytelen praecedenst alkossanak. Épen azért az igen t. elnök úr azon kijelentésére, hogy azok, a kik ülve maradtak és nem szavaztak, képviselői kötelességüknek meg nem feleltek, kénytelen vagyok fölszólalni, (Élénk helyeslés bal felöl.) mert nem szeretném, ha elvűi mondatnék ki az, ha valaki bizonyos kérdésekben a szavazástól tartózkodik, nem teljesíti képviselői kötelességét. (Élénk helyeslés bal felöl.) Azt hiszem, nem szükséges ez elleni felszólalásom helyességét motiválnom s elég, ha rámutatok arra, hogy számtalan oly kérdés merülhet fel rögtönösen, a melyekben egy másik képviselő rövid idő alatt magának kellő tájékozást nem szerezhet. (Helyeslés bal felöl.) Ez az eset forgott fenn rám nézve is most, amidőn ülve maradtam és nem szavaztam és ez azért történt, mert e kérdés megoldásához sem igennel, sem tagadólag hozzászólni, vagy a vitában résztvenni, épen az előbbi indokokból, nem tudtam. (Helyeslés bal felöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt, a megjegyzést bátorkodom tenni, hogy ily kérdéseketnem szokás tűhegyre állítani. (Helyeslés jobb felöl.) Ily kérdéseket a kölcsönös méltányosság szerint szokás megítélni, mert sem a pragmaticában, sem a fizetés szabályozásában nem lesz köszönet, ha az nem a ház egyhangúságárai hozatik és ez által az állandóság jellegével fel nem ruháztatik. (Helyeslés.) Azt hiszem, t. ház, hogy a mai szavazás eredménye után és arra való tekintettel, hogy a ház egy igen tekintélyes része — ez idő szerinti többsége—kívánja az elhalasztást és pedig a javaslat tárgyalásának őszre való elhalasztását, erre a kérdésre most többé visszatérni nem lehet. De én ezei elhalasztás! határozatnak nem tnljdoníthatom azt a jelentőséget, hogy a ház tisztviselőinek illetményeivel a? Őszig egyáltalán nem kíván foglalkozni. Nem kíván talán foglalkozni úgy, hogy azt véglegesen szabályozza, de másrészt, mivel a folyó havi budgetben a gazdasági bizottság előterjesztése alapján a ház költségei akként szabályozt itnak, hogy a ház tisztviselői drágasági pótlékban nem részeltetnek, azt hiszem, a t. ház általános helyeslésével fog találkozni az, ha felkérjük a t. elnök urat, hogy a gazdasági bizottság által a drágasági pótlékok további megajánlása iránt tétessék előterjesztés és az egy későbbi ülés napirendjére tűzetnék ki. (Élénk helyeslés.) Ezek után kérem a t. házat, hogy az előzményekre való tekintettel, ily értelmű határozatot elfogadva, napirendre térni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Következik a pénzügyi bizottság 121. számú jelentése »a koronaérték megállapításáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a bizottság jelentését felolvasottnak tekinteni. (Helyeslés) Az előadó úr kíván szólani. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatokban több nagy kérdés kerül a t. képviselőház határozása alá, a melyek egyenkint véve is igen nagy megfontolást igényelnek. Szó van e javaslatokban a valuta rendezéséről, pénzlábváltozásról, váltópénz-változtatásról, eonversioról, nemzetközi szerződésekről részben a valutára vonatkozólag, részben más irányban, függő adósságok rendezéséről. Mindezek igen fontos pénzügyi, közgazdasági és közjogi kérdésekkel függnek össze, sőt többet mondok, igen lényeges, nagy és sokat vitatott tudományos kérdésekkel is úgy, hogy, ha ezek egyike is kerülne csak tárgyalás alá, bőséges anyagot adna arra, hogy, úgy, az előadó, minta t. ház minden tagja azzal behatóbban foglalkozzék. Annál nehezebb a helyzetem most, midőn mind e kérdésekkel együttesen kell foglalkoznom. Tartózkodnom kell attól, hogy általánosságokba bocsátkozva, a t. ház által tökéletesen ismert, sőt talán már rég megvitatott kérdésekkel foglalkozzam, sőt tartózkodnom kell attól, hogy tüzetes részletekre kiterjedve, a t. ház türelmével visszaéljek. Ennek következtében azt hiszem, helyesen cselekszem, ha lehető legrövidebbre fogva, a főbb kérdéseket érintem, részben azon szempontokból, melyek már a kormány előterjesztéseiben és jelentésemben van nak tárgyalva, részben talán illustratiónl egyikmásik kérdést más odalról tüntetve fel. Igen
