Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

S8. orsíágos Més 18»2, Julius 6-én, kedden. jg^ hisxemííleg, vagy rosszhiszemííleg nem fizetett valaki adót; soha nem mondtam, hogy megcsonkította az adóösszeget, mindig documentáltam a legbecsületesebb szándékot, csak kártalanítást nem adtam érte, (Derültség.) azoa egyszerű okból, inert a törvény nem a jóhiszeműséget állapította meg. hanem egyszerűen a taxatio kérdésének vette. Ha nem annak vette volna, nemcsak ezen eljárást nem állapíthatta volna meg, hanem az elévült bírságokat és adókat csak nem vonhatta volna le. Hiszen jól fogja tudni a t. képviselő úr, hogy nálunk a bírságok három év alatt elévülnek. Itt az 1882—86. évi tényleges jövedelemről volt szó, tehát a kártalanítási eljárás megállapításakor, sőt a törvény hozatalakor már elévült adók és bírságok levonását állapította meg a törvényhozás. Hiszen a t. képviselő rir is kénytelen lesz elismerni, hogy az elévült adóra senkinek igénye nincs, sem az államnak, sem a törvényhatóságnak, sem a községnek; arra nézve megszűnt az igény. Ez mutatja, hogy itt tisztán taxationalis kérdésről van szó. A kérdést azonban organieus egészében kell megitélnünk. Hol van az kimondva, hogy e tőkék kiadandók? Sehol. Hiszen ha a törvényhozásnak ez lelt volna az intentioja, akkor intézkednie kellett volna a kiadás iránt is, hogy azt miből adjuk ki. Engedelmet kérek, de mindenféle összeget, mert ha kiadom, meg is kell jelölnöm azt a forrást és fedezetet, a melyből azt kiadhatjuk. Ez iránt azonban a törvényhozás sohasem intézkedett, az összes tárgyalások során ez iránt még csak kérdés, sőt javaslat se tétetett és a t. képviselő úr ezek után mégis azt következteti, hogy ezt ki kell adni. De mit kellene tulajdonképen kiadnom? Olyat, a mit még magam se nettem be. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Beöthy Ákos: Levonta a minister űr! Wekerle Sándor pénzügyminister: Engedelmet kérek, ép itt van a t. képviselő úr cardinalis tévedése, mert a mit én beveszek, annak meg is kell lennie. Itt azonban semmit sem vettem be. Itt arról volt szó, hogy a kártalanítási törvény helyett egy magasabb vagy kisebb adassék-e ki az illetőknek. Az államkincstárba ebből egy krajczár se folyt be. Itt nincs oly összeg, a melyet ki lehet adni. Itt arról van szó és itt van a képviselő úr cardinalis tévedése, hogy a helyett, hogy emittáltunk volna — a mint azt egy előbbi példában felhoztam — 100 frtos kötvényt, csak 90 frtost emittáltunk, de az államkincstár nem kapott semmit. Itt tehát egyszerű taxatio kérdéséről van szó. Ha állna az, a mit a t. képviselő úr mond, akkor ebben a törvény ben felhatalmazásnak is kellene lenni arra nézve, hogy ezen összegeknél több kártalanítási tőkét is bocsáthatok ki. Ezt azonban a t. képviselő úr nekem a törvényből sehol kimutatni nem fogja. KÉPVH, NAPLÓ. 1892 97. V. KÖTET De ha arra az álláspontra helyezkedem is a melyet a t. képviselő úr elfoglal, akkor is bizonyos következetlenséget látok felfogásaiban ós kívánalmaiban. Miért? Mert tegyük fel, hogy a levont összeg helyett kártalanítási tőkét adtunk volni ki, akkor sem lehet szó arról, hogy készpénzt adjunk, mert a kötvények ma sem, akkor pláne nem értek készpénzt, akkor 89 és 90-es árfolyamon adtuk, mi tehát készpént adjunk érte? Itt van tehát felszólalásában a következetlenség. Oda kívánok tehát concludálni t. ház, hogy a törvény intézkedéseit organieus egészében és összefüggésében kell megítélni és épen azért, mert sem a kiadásra, sem a fedezetre vonatkozólag semminemű intézkedés e törvényben nem foglaltatik, miután itt elévült követelések is a taxationál érvényesülni rendeltetnek és ez is mutatja, hogy nem tulajdonképeni adólevonásról van szó, mely valakit illethet: kétségtelen, hogy ez egyszerűen a kártalanítás mérvét megállapító intézkedés, úgy, hogy a kiszolgáltatás érvénye szóba se jöhet. Ezek alapján, minthogy a kérdés annyira tiztázva van, semminemű további tárgyalás szükségét nem látom és kérem a t házat, hogy a kérvényi bizottság javaslatát határozattá emelni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Horánszky Nándor: T. ház! Csak igen röviden kívánok a kérdéshez szólani és a most felmerült tárgyalás alkalmával tisztázni óhajtom azt, hogy miről van itt szó. De még egy másra is kívánok reflectálni és ez az, hogy a pénzügyminister úr az absolut igazsággal ellenkezően, ténybeli tévedések folytán akként fogja fel a dolgot, a mint az meg nem állhat, a mire nézve leszek bátor egynéhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Miről van itt szó, t. ház, arról, hogy ott, a hol a kártalanítás az adófizetések hibássága következtében nem az adók alapján szabatott meg, hanem a kártalanítási törvény 10. §. alapján, ezen kártalanítási összegből levonandók azon adók, a melyek meg nem fizettettek és pedig az állami adók nyolezszoros Összegben, a községi és íörvényhatósági adók pedig egyszeres összegben. A kérdés már most az, hogy ezen levont adó, a melyet az állam ekként megkapott — Wekerle Sándor pénzügyminister: Hol ? Horánszky Nándor: — Mindjárt meg fogom mondani, csak méltóztassék figyelemmel lenni — kié legyen? Az államé-e avagy az állami adó nj^olczszoros összegében legyen az államé, a községi és törvényhatósági adó pedig legyen a községé, vagy végűi mind a kettő, tehát hogy a községi adó is az államé legyen-e? Erről van szó. Nos, t. ház ez én előttem oly primitív, egyszerű, az absolut igazságból kifolyó természetes kérdés, hogy merem mondani, miszerint a törvényhozás J8