Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

138 akkor ezen kérdéssel már esak azért sem foglalkoztatott, mert egészen természetesnek tartotta, hogy más ideára, más gondolatra jönni az absolut igazság szempontjából már csak azért is teljesen lehetetlen, mert mindenkinek csak a magáéhoz lehet joga. Azt kérdezi a minister úr: hogy hol kapta meg az állam ezt az adót? Megkapta az értékesebb regáléban. Abból a regáléból, a mely mondjuk ért száz forintot, levont az állam ezen a czímen öt forintot, megkapta tehát a regalejogot kilenczvenöt forintért, holott, ha ezen levonásnak helye nem lett volna, kénytelen lett volna azon jogért százat adni érte. Ezt csak lesz ke gyes a minister úr concedálni? (Helyeslés hal fdől.) Ennyivel értékesebb lett a regale és ennek jövedelmét húzza ma az állam; bármilyen alakban, az mindegy, igaz, hogy magyarán mondva — baares Greld-ben nem kapta meg, de megkapta azon magasabb értékben, mely a regale-kártalanításnál kifejezésre jutott. T. ház! Abban igaza van a t. minister urnak, hogy erre nézve a törvény megalkotásakor annak idején fedezetről gondoskodva nem lett s így ő erre nézve valami külön törvényes intézkedések alapján nyugvó fedezettel nem bírt. De én ezt soha nem képzeltem máskép, mint úgy, hogy az állam a kártalanítást megállapítja s a megállapított tőkéből levonja egyfelől az állami nyolczszoros adót, másfelől a községi vagy törvényhatósági egyszeres adót, a dolog természetében tehát az feküdt volna és kellett volna, hogy feküdjék, hogy az utóbbit egyszerűen utalványozza ki az illető község számára s ha máshol fedezetet nem talál, fedezetet találjon az állami költségvetés azon tételében, mely az ital mérési adóra vonatkozó kiadásokat foglalja magában s melyekben benne van a részesedés, a kamat, a regié és minden. Egyébránt, t. ház, ha ezen formákon fenn akarunk akadni, akkor megvan a lehetőség ennek sanalására abban, hogy épen azon javaslat alapján, melyet t. barátom benyújtott, hogy t. i. méltóztassék ezt megfontolni, a minister úr erre előterjesztést most tehessen. Én csak az igazság azon absolut álláspontjánál fogva, mely azt vonja maga után, hogy a mi valakié, az azé is legyen, kívántam észrevételt tenni arra, hogy a mi a, törvényhatóságé és községé, azt ne eonfiseálja az állam a maga javára, midőn a törvény erre nézve positiv intézkedést nem is tartalmaz, mert nem az a kérdés, t. minister úr, hogy a törvény nem mondja ki, hogy ez nem állami jutalék, hanem a kérdés az, vájjon azt mondja-e ki, hogy ez állami járandóság. A kérdés igazi alakja pedig ez. Ebből a szempontból, t. ház, én azon javaslatot, melyet t. barátom benyújtott s melynek igazi értelme oda !. Julius S-éti, keMeíu megy ki, hogy az absolut igazságosságból kifolyólag, szíveskedjék a kormány ezen kérdést figyelmére méltatni, megfontolni és ne foszsza meg ettől az illető községeket, hanem legyen szíves erre nézve a háznak megfontoltabb javaslatot tenni. Ez semminek sem praejudicál, de igenis lehetővé teszi, hogy e kérdésben az ab solut igazság értelmében járhassunk el. Csatlakozom tehát t. barátom határozati javaslatához (Helyeslés bal felöl.) Elnök! Kíván-e még valaki szólani, t. ház ? Gulácsy Dezső: T. ház! Én a kérdést egészen tisztázva látom. Arról volt szó, hogy a regale-váltság mily összegben állapíttassák meg. Ha a regale-váltság azon összegben állapíttatik meg, melyet valaki utólagosan bizonyít és ebből az adó le nem üttetik, kérdem; vájjon igazságos lenne-e, hogy az ugyanazon öszszegben állapíttassák meg, mint azon tulajdonosé, a ki becsületesen bevallotta jövedelmét. (Ellenmonäásök bál felől. Felkilátások; Nem arról van szó!) De épen arról. Ha, arról lett volna szó, hogy az eltitkolt, az elmulasztott adók utólagosan igazoltassanak és azok bevétessenek: akkor helyén volna a felszólalás; de nem arról volt a szó, hanem arról, hogyan számíttassák ki a regale-váltság tőkéje. Miután tehát a minister úr felszólalásával a kérdést tökéletesen tisztázva látom, mivel az eltitkolt és elvont, akár községi, akár törvényhatósági pótadó tisztán csak azért üttetett le, hogy az a tőke-kiszámításba bele ne vétessék és így jogtalan kárpótlás ki ne utaltassák, ellenben az soha az állampénztárba semmi czímen be nem folyt, hanem pusztán csak a regale-kártalanítás kiszámítása végett üttetett le: minden további felvilágosítást feleslegesnek találok és a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Ha nem, akkor a vitát bezárom. Wekerle Sándor pénzügyniinister : T. ház! Kénytelen vagyok még egyszer szólani. e kérdésben, nem azért, mert sok helyen igen kedvező és népszerű ideáknak nagyon természetes szószólói akadnak és itt is tetszetősek az ily ideák, hanem azért, mert az iiy vádakat, »hogy ez az absolut igazsággal ellenkezik és hogy ténybeli tévedésből indulok ki« helytállóknak e kérdésben nem tartom. Először is a felett, hogy mi az az absolut igazság, igen sokat vitatkoznak, mert absolut igazságnak tartanak egy helyen egyet és absolut igazságnak tartanak más helyen mást; ha tehát valaki jogi szempontból bírálgat valakit, először is az absolut igazság mértékével kell, hogy tisztában legyen. Bátor vagyok a t. ház emlékébe visszaidézni azt, hogy arra sohasem 88. országos ülés 189'