Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-83

% arsssáees fllés 18&2, jtllitts S»én, kedden. Jg5 tioja, hogy a törvényhatóság ne kapja meg azt a pótadót. Hiszen ő azt a törvény alapján szedi, ha tehát nem akarja neki a competentiáját megadni az állam, hiszen akkor maga helyezi a törvényt hatályon kivtíl. Az sem lehetett intentioja a törvénynek, hogy a mi a törvényhatóságnak competál, azt a pótadót az állam rakja zsebre. Hiszen ez a jogállam fogalmával ellenkezik. Tehát akármely oldalról nézzük ezt a kérdést, akár veszszük negatív, akár veszszük positiv momentumait, az értelmezés mindig arra lyukad ki, hogy a törvényhatóságot megilleti. Meg vagyok győződve, bárki olvassa ezt a törvényt, ide fog eoncludálni és én a t. ház; megítélésére bízom, hogy vájjon nem compromitálná-e a törvényhozást az, hogy egy ellenkező interpretátiót fogad most el, mert ez bizonyára felfogásának következetlenségét jelentené. Abauj-Tornamegye, mint méltóztatott előadni, úgy értelmezte a dolgot, hogy ez őt illeti és ennek következtében folyamodott a t. pénzügymiaister úrhoz, hogy ezt adja ki neki. A pénzügyminister úr ezt visszautasította oly indokolással, a melybe nem tudok belemenni, mert nem ismerem. A törvényhatóság ebbe nem nyugodott bele és az országgyűléshez fordult. Ezt a kéivényt tárgyalta a kérvény! bizottság és oly módon utasította el, mint a hogy az a bizottsági előadó úr beszédéből kitűnik. A t. előadó úr méltóztatott két érvet felhozni, de azokat el nem fogadhatom. Az egyik érv az volt, hogy ez nem illeti meg a törvényhatóságot. Hivatkozik a 7. §-ra, a mely arról szól, mikor a regale megváltatott a városokban, a hol a város maga regaletulajdonos volt. De engedelmet kérek, ez az eset nem quadrál Abauj-Tornamegye esetével, hiszen a város, mint olyan regaletulajdonos is volt, a regalejövédelmet húzta, ezen jövedelemtől adót nem fizettet, i Itt tehát a jogok és kötelezettségek eonfusioja jött létre. Azonban, t. ház, Abauj-Tornamegye, mint harmadik személy szerepelt itt, a kinek részére kellett volna az adót fizetni, de a kinek nem fizettek adót és a kinek adója most az államkincstárba ment. Wekerle Sándor pénzügyminister: Hol van'? Beöthy Ákos: He t. barátom, az előadó úr azt is méltóztatott felhozni, hogy nincs alap, a melyből a kárpótlást teljesíteni lehet: a hol nincs, ott ne keress. Nem az a kérdés, hogy van-e speciális alap, vagy nincs, hanem az, hogy kit illet. Ha az államot illeti, még akkor sem járna ez a törvényhatóságnak, ha volna rá alap; ha pedig a törvényhatóságot illeti, akkor ezt meg kell az államnak fizetui, ha másból nem, az állam jövedelmeiből, be kell venni a költségvetésbe. Előttem a kérdés oly világos, oly tiszta, hogy már ma képes volnék ily értelemben határozni és AbaujTorna megyének jogos kérelmét teljesíteni. De mint előbb mondtam, én a kérvények tárgyalásánál mindig abból indi\lok ki, hogy nem szabad érdemleges határozatot hozni addig, míg a képviselőház nem informál tatja magát. Ennek következtében indítványom az, hogy ezen kérvény adassék ki a pénzügyminister úrnak, a minister úr tegye aztreconsideratio tárgyává és aztán tegyen a képviselőháznak jelentést. A képviselőház meglatolván a kérdést, a törvény és igazság követelményeinek eleget téve, fogja azután határozatát meghozni. (Helyeslés bal felől.) A határozati javaslat ennek alapján a következő : »Abauj-Tornamegye közönségének kérvénye kiadatik a pénzügyin inisternek azon utasítással, miszerint ezen kérvény tartalmát tanulmány tárgyává téve, az 1893-iki költségvetés alkalmával arra nézve jelentést, esetleg előterjesztést tegyen.« Ez, azt hiszem, t. ház, minden szempontnak eleget tesz. A t. kormány a dolgot még egyszer recoiisideratio tárgyává teheti; ha azután ismét oda concludál, hogy ezt nem lehet kiutalni, akkor ily módon fog a képviselőháznak jelentést tenni: az audiatur et altéra pars-nak eleget tettünk és akkor minden körülmények közt sokkal alaposabban és tárgyilagosabban fogunk erre nézve határozatot hozhatni, mint a mai napon. Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. (A pénzügyminister szólásra áll fel.) Horánszky Nándor: Ne tessék bezárni a a vitát! (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Ha senki sem kíván szólani, nekem kötelességem a vitát bezárni. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy ez incidens folytán a házszabályokra vonatkozólag egyszersmindenkorra észrevételt tegyek. E házban szabályul alkalmaztatott hosszú éveken keresztül egy méltányos alkalmazási gyakorlat, a mely arra volt alapítva, hogy a viták folyama alatt, midőn várni lehetett, hogy a t. kormány nyilatkozni fog és szólnia szükséges. Beöthy Ákos: És kell is szólania! Horánszky Nándor: A ház elnöke sohasem sietett azzal, hogy a vitát, lezárja, (Helyeslés bal felől.) történt pedig ez mindannyiszor, valahányszor nem constatáltatott határozottan, hogy senki sem kíván szólani. Az imént is voltam bátor közbeszólani, hogy a t. minister úr talán lesz szíves nyilatkozni, hogy arra esetleg reflexiókat tehessünk. A t. mini ter úr fel is