Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

96 81, orsKägoR Síéi 189S, Julius § án, szombatén* kapja-e vagy nem, arra nézve kizárólag saját háztartásának igényei lesznek irányadók. Ha nzt fogjuk látni, hogy az a község az italmérési jövedékből eddig is jelentékeny hasznot húzott és ha ezt a hasznot nem concedalnók a községnek, ez által saját háztartását zavaroknak tennők ki: meg fogjuk engedni a kizárólagos jog további fentartását; de nem fogjuk megengedni oly esetben, midőn a község eddig sem élvezte azt, vagy háztartásánál fogva egyáltalán nincs arra utalva, hogy e jövedelmet élvezhesse. Felhozzák még Horánszky és Deésy képviselő urak, hogy egy kérdés nincs tisztába hozva és ez a községek partieipatiójának kérdése. Bocsánatot kérek, nézetem szerint a 4. §. határozmányai által ezen kérdés teljesen tisztába van hozva. Miért? Mert a 4. §. azt mondja, hogy az italadóra nézve a fogyasztási adók határozmányai lesznek irányadók, részint a bor-, részint a sörfogyasztási adó határozmányai. Mit fogunk tehát tenni, miután a százalékokban csakugyan bizonyos különbség van ? Azt szándékozom tenni a 4. §. határozmányai alapján, hogy a borital-adó, mely a borfogyasztási adóval egyesíttetik és a hús fogyasztási adó után — miután megjegyzem, minden szerződésben, minden adónemnek évi jövedelme külön, számszerűleg és nem pausalis összegben van kitüntetve — a participatiot megadom az első 500 forint után tíz százalékkal, 500-10.000 forintig öt százalékkal (Felkiáltások bal felől: Nem ezt kérdezte!) Horánszky Nándor : Az italmérési adóban való részesedését! Wekerle Sándor pénzügyminister:.. másodszor, elkülönítve az adókat, minden adóra nézve megadom azt a participatiot, a mely külön törvényekben meg van adva és ha a t. képviselő urak a partieipálásnak ezt a módját, a melynél szigorúbb eljárást ezen törvényjavaslat 4. §-a értelmében nem is léptethetek életbe, szíves figyelmükre méltatják, azt fogják látni, hogy míg eddig a községek csak öt százalékot, 500 forinton túl két százalékot kaptak, ezentúl 500 forintig tíz százalékot, azon túl öt százalékot fognak kapni, vagyis az egész boritaladónak és nemcsak azon többletnek, mely az új adóterhelések által áll elő, egy jelentékeny része a községek javára fog esni. Majd később, midőn a fogyasztási adók reformjáról fogok szólni, leszek bátor visszatérni arra, hogy egy megóvandó ós a fogyasztási adók reformjáról megvalósítandó szempontnak tartom, hogy a községek a közvetett adók jövedelmeiben is részesedjenek (Helyeslés.) és azért, hogy még a folyó évi biztosítások kedvező eredménynyel legyenek eszközölhetők, nem várva be a közigazgatás reformjáról szóló javallatokat, a melyek a községek háztartásának reformjáról is fognak intézkedni és a melyekben óhajtottuk e kérdést megvalósítani, egy külön törvényjavas latot szándékozom előterjeszteni oly czélból, hogy a bor- és húsfogyasztási adó után megillető participatio mérvét, a 2000 forint maximális összeg eltörlése mellett, a községek parti pipálják. Ugyanezen alkalommal szándékozom az 1888: XXXV. tcz. 69. §-ának rendelkezései iránt, a melyekre vonatkozólag megjegyzem, hogy azok tulaj donképen csak az 1893. év végével birnak gyakorlati jelentőséggel . . . Horánszky Nándor: Zárt városokban nem! Wekerle Sándor pénzügyminister: Zárt városokban semmiféle változtatásokra nincs szükség ; a zárt városok megélhetnek minden újabb törvény nélkül. Ismétlem tehát, hogy 1893. végével szándékozom az iránt is intézkedni, nem azért, mintha a jelenlegi törvény alapján nem lehetne, mert igen könnytí kiszámítani az egyes adótételekből, hogy miként aránylik a három forint a két forinthoz és mi esik az italmérési adóra, hanem azért, mert a participálás kérdését a községek közt bizonyos egyenletes alapokon szándékozom megosztani. Most engedje meg a t. ház, hogy miután sok oldalról sürgettetett, csak röviden emlékezem meg arról, hogy miért vagyunk kénytelenek ily, bár provisorius, de mégis néhány év tartamú törvényjavaslattal előállani. [Sálijuk! Halljuk!) Azért, mert nem a kormány jó szándékán múlik az, hogy a fogyasztási adók reformja iránt most nem tehet előterjesztést, hanem azon, mert ez a kérdés nincsen annyira megérve és előkészítve, hogy oly reformra lehetne gondolni, a mely az állandóság attribútumaival lenne felruházva. (Helyeslés jobb felöl.) A fogyasztási adók reformjának számtalan előfeltétele van, nem is emlékezve meg arról, hogy talán még az italmérési jog hasznosítása tekintetében is újabb adatokra van szükség; mert azon változtatásoknál is, a melvek ez átmeneti idővel összeköttetésben vannak, különösen a phylloxera pusztításai folytán bortermelésünk hanyatlik, bizonyára megállapodottságot kellene bevárnunk vagy legalább ezen megállapodottságnak képével birnunk, hogy azután az okszerű reformra áttérhessünk. (Helyeslés jobb felől.) Másodszor, t. ház, egy okszerű reform előfeltételének tekintem azt, hogy az administrativ közegek minden tekintetben közrehassanak a fogyasztási adók hasznosítására, mert azon elv, hogy az államnak fogyasztási adókban beszedett jutaléka czímén a községek is participált: ssanak, csak úgy lesz megvalósítható, ha a községek közegei nem arra törekesznek, hogy lehetőleg kissebbítsék az állam