Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
70 «• oi'Mágos Ülés ISftS. Jttfiius Ml, pénteken verselők, ezifra képes nyelvvel élők még számo- I sabban. Egyáltalában a külsőség szeretete gyakran a czélszerűség rovására mindenütt észlelhető. E hajlamnak, melyet előnyeiben, úgy mint hátrányaiban lépésről lépésre eonstatálhatunk, következménye, magasabb műveltségi fokon, a művészeti pályákra jelentkezők nagy száma. Csak e vérünkben rejlő tehetség magyarázhatja meg, hogy daczára az állam, úgy mint a társadalom eddigi határozott részvétlenségének, épen a művészeti téren jutottunk el oda, hova, félek, a szellemi élet más kategóriáiban még soká eljutni nem fogunk, hogy t. i. a vezérlő szellemek közül, nemzetünk általános culturalís színvonalának megfelelő hányadnál jóval többet nevezhetünk 'magunkénak. (Helyeslés jobb felől.) Egy ily, már önmagától is érvényesülő határozott tehetség és kedv egy szellemi és anyagi irányban nagy értékkel biró működés reánk nézve nemzeti tőke, melynek izmosítása, fejlesztése az állam legfontosabb föladatai közé tartozik. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Mulasztás e téren nem egy esélyeknek kitett, problematicus befektetés visszatartása, hanem egy létező, csekély áldozatok árán hatalmas életerőre ébreszthető munkaerő elnyomása. Tőkéről van itt szó, melyet lezárva tartunk, nehogy a kamatozáshoz szükséges eleuyészőleg csekély kezelési költségeket megfizessük. (Tetszés a jobboldalon.) Es ezért nem hajolhatom meg azon* ellenvetés előtt, hogy sok fontosabb tere van közéletünknek, mely még nincs kellőleg dotálva, mert oly teret nem ismerek, melyen hasonló csekély áldozatok árán csak megközelítő eredményt lehetne fölmutatni. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A fontosság pedig igen relatív fogalom. Különös nevelési systema volna például az, mely azon igazságért, hogy a szántás-vetés képezi kultúránk legszükségesebb részét, egy Munkácsyt vagy egy Bethowent csak úgy engedné lángleikük impulsusát követni, ha előbb a szántás-vetés minden titkába be avattatnának. Egy görög költő szerint, az nap, midőn a rhodusiak Minervának oszlopot emeltek a szigetre, aranyeső hullott. Az nap, midőn a teljesen kifejlődött magas művésze és az ország iparttíző osztályai kezet foghatnak, az nap aranyeső fo^ a magyar cultura termő földjére hullani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezt szorgalmazni, a magas művészet színvonalának emelésére állami megrendelésekkel az alkalmat megadni s annak hozzáférhetőségét képtárak létesítésével, művészi folyóiratok támogatásával, a középületek díszítésével könnyebbíteni; ez azon feladat, melyek lehetővé tétele I végett az említett 37.000 frtos tételt elegendőnek nem tartom. T. ház! Határozati javaslatot nem nyújtok be, mert egy minden részleteiben összefüggő budgettel állunk szemben. Ez alkalommal csak a t. ház és a t. kormány figyelmét kívántam e kérdésre terelni. A tételt magát elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Lázár Árpád jegyző: gr. Zichy Jenő ! Gr. Zichy Jenő Bocsánatot kérek, hogy harmadszor is felszólalok, de egész rövid leszek. (Halljuk! Halljuk!) Ezen tétel 7-ik rovatában a vajda-hunyadi vár fentartására 4000 forint van felvéve. Tekintve, hogy a restaurationalis munka csakis szakértők közbejöttével létesíthető, így ezen ezímen tiszteletdíj fejében 2000 forint szükséges, a fentartási munkára, leszámítva az 500 forint évenkinti tatarozási költséget, marad 1200 forint a tulajdonképeni restauratiora. A ki a vajda-hunyadi várat látta, tudja, hogy annak restaurálására ezen itt felvett összeg nem elégséges, hiszen annak a colossalis áliványnak a felállítása 25.000 forintba került. Igen kérem a t. minister urat, hogyha legalább a jövő évi budgetben e positiót is fölemelné, mert ez öszszeggel csak azt érhetjük el, hogy majd rövid idő alatt az összes állványok is elromlanak s még sem restauráltunk semmit. Ajánlom ezt a t. minister úr figyelmébe. (Helyeslés ) Josipovich Géza jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fényvessy Ferencz: T. ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam előttem szólott Andrássy Tivadar gróf képviselőtársamnak nagy gonddal elkészített beszédét s örülök e beszédnek, mert — fájdalom — nálunk ilyen biztató és támogató szó ritkán hangzik el a magyar képzőművészet érdekében. Ez is egyik jele annak, hogy hazánkban igenis van helyes érzék a közjogi kérdések iránt, van helyes érzék a közgazdasági kérdések, sőt a köznevelés országos jelentősége iránt is, de rendkívül kevés érzék van Magyarországon a magyar képzőművészet fejlesztése iránt. Én már pár év előtt felszólaltam ugyanazon irányban, a mint most előttem szólott t. képviselőtársam tette, de én tovább mentem t. képviselőtársamnál, mert az érzékhiány azon okát, melyre ő utalni szíves volt, én nemesak az intelligens osztályban találom, hanem abban, hogy nálunk a tanrendszer olyan, hogy a magyar nemzet ifjúsága, bár tudja a physikának s a mathematikáuak minden rejtett titkát, tudja a hősök és hadvezérek viselt dolgait, de nem ért ahhoz, a mit oly szépen jelzett t. képviselőtársunk, ahhoz, a mi a szívet nemesíti, a mi az életnek bájt és varázst kölcsönöz s a mi nemesak az
