Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

67. országos ülés 189Í. janinä 8án, pénteken. 59 E téren tehát periculum in mora igazán fonforog. Az előbb említett, a máit művészi kincseinek összegyűjtésére s a szakoktatás költségeinek szánt tételek levonásával az összes képzőművészeti költségvetésből a modern művészet fejlesztésére és művészeinek népszerűsítésére marad 37.110 frt. Ez összegre azután'bátran és több igazsággal el lehet mondani azt, a mit egy franczia szaklap a franczia milliókra menő budgetről mondott, hogy inkább egy gazdag muharát kiadásainak, mint egy nagy állam czéltudatos működésének felel meg. E 37.000 frt egyszerűen azt jelenti, hogy az állam még nem véli megjöttnek azon időpontot, a melyben a művészetek komoly fölkarolását feladatának látja és ha mégis e tételnek budgetjében helyt ad, ezt inkább jótékonyságból, mint egy culturpolitikai czél eléréseért teszi. Ha tehát e felfogást magunkénak nem valljuk, úgy ez összeget okvetlen föl kell emelnünk, a mit valóban a pénzügyi egyensúly minden veszélyeztetése nélkül meg is tehetünk. Megtehetjük, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy az államnak az eddiginél hathatósabb támogatása nélkül nagyszabású nemzeti művészet nem fejlődhetik ki és hogy a nemzetben ez irányban rejlő nagy tehetség parlagon fog maradni. És emelnünk kell, ha tekintetbe veszszük, hogy e tehetségben mily nagy erkölcsi és nemzetgazdasági erő rejlik. (Igás! Úgy van! jobb felől) Ismétlem, hogy az állam támogatása nélkül nagyobb szabású képzőművészet nálunk nem fejlődhetik ki korunkban; mert csak az állam rendelkezik középületeiben az ily nagyszabású művészetnek megfelelő kerettel, csak az állam képes az ily nagyszabású művészet feladatainak megoldásához szükséges áldozatot és fáradságot kárpótolni, (Úgy van! jobb felöl.) lehetővé tévén itt azon' komoly tanulmányokat, a melyek nélkül igazán tartalmas, erkölcsileg is tartalommal biró művészet nem fejlődhetik. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És szintén csak az állam van hivatva arra, hogy a nagy áldozatok árán megszerzett műkincsek hozzáférhetőségét a közönségnek minden ellenszolgáltatás nélkül lehetővé tegye; ezen, a műkincsek élvezeteit a tulajdonjogtól teljesen függetlenítő közvetítés nélkül pedig a művészet igaz, nagy, komoly feladatainak nem felelhetünk meg, nem felelhetünk meg azon feladatainak, melyek a művészetet mássá, többé teszik, mint egyszerű fényűzéssé, melyek teszik olyanná, mely a nemzeti önérzetet és a nemzeti vagyonosságot fejleszti. Hogy e tehetség létezik, hogy e hitem nem nemzeti hiúság szülte illusio, hanem fogható realitás, azt első sorban bizonyítja azon tény, hogy mindazon országok története, hol ma a művészet virágzik; hol a művészek száma, azok munkaereje, tehetségök eredetisége, a mi művészeink számához, tehetségéhez hasonlítható: számos, a művészeti fejlődést előmozdító factort mutathat fel. így Olaszországban, a pápai hatalmon kivűl a számtalan, óriási vagyon fölött rendelkező dynasták, önálló, minden tekintetben kifejlődött szellemi életet élő városok százai élesztik föl és ápolják a római és görög világ traditioit és nyújtanak védelmet és működési kört a magasabb művészeteknek. Á szép iránt úgy is fogékony olaszt úton-útfélen az ó-világ hatalmas emlékei figyelmeztetik a művészet örök hatásaira. Francziaországban Európa leghatalmasabb monarchái, a franczia királyok, századokon át következetesen óriási áldozatokkal törekszenek nemzeti művészetet alkotni. Spanyolországban az új világ kincshalmaza szolgálja ez érdekeket. Hollandia gazdagjpolgársága majdnem kizárólag a művészeteknek él. Németországban egyes fejedelmi családok vagy hatalmas kereskedelmi városok fényes művészi központokat létesítenek. Csak Magyarországban nem történik semmi, vagyis inkább a semminél is kevesebb. Dynastiáink az utóbbi 300 évben külbirtokaikon tartózkodnak, az urak vagyonukat fegyverkezésre költik, nemzeti műveltségű városaink egyáltalán nincsenek. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) És így természetes, hogy a mi műkincsek, emlékek a Hunyadiak alatt volt nemzeti rövid virágzásunk korából megmaradtak is, a polgárháborúk, török háborúk alatt megsemmisültek. És mindezek daczára és daczára annak, hogy e hiányok pótlására a közel múltban sem sok történt, hogy társadalmunk szegénysége vagy érzéketlensége folytán a művészet még ez oldalról sem támogattatik: ma a nemzetközi mérkőzéseknél festőinknek igen tiszteletre méltó száma található az első sorban. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezt csakis faji tulajdonság, természetes hajlam magyarázhatja meg. Oly tehetség, melynek alapja talán keleti eredetünkben, egyrészt élénk fantasiánkban másrészt megfigyelő, szemlélő, kevéssé tevékeny hajlamainkban lelhető. {Igaz! Ügy van ! jobb felöl.) Fajunknál a műveltség legalacsonyabb fokán észlelhető a nagy, néha túlzott hajlam a díszítésre. Parasztházak a legegyszerűbb comfort hiányában is, szépen ki vannak festve. A férfiak nemzeti öltözéke oly választékos, eziezomás, mint más nemzeteknél a nőké.Faragó, festő ezermesterek majd minden községben találhatók ;