Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
8?. omágos ülés 1892. janin* ft-ün, pénteken. 07 mint más országokat, hanem ezt nagyobb mérvben teszik kívánatossá, sőt egyes irányokban egyenesen égető szükséggé teszik. Ha tehát — és erre még vissza fogok térni — a nemzetnek természetes hajlama van a művészethez és ha módjában áll az államnak, a nélkül, hogy financiáit túlságosan megterhelné, e tehetség kifejlesztését előmozdítani: akkor, úgy vélem, ezt tenni az állam határozott feladatának nevezhetem. Hogy mostanig ez irányban kevés történt, azt rosszalni távol legyen tőlem. Állami önállásunk rövid múltja még nemigen mutatott föl oly időpontot, melyben a puszta létkérdéseken ki vííl még másra is lett volna rendelkezési alap. E nyomorólt állapot békóibóí azonban már kivergődtünk és az állam feladatait már szélesebb körben teljesítheti. Ma már szükséges befektetéseknél legalább absolut lehetetlenséggel nem állunk szembem Ma tehát a kérdés nem úgy áll előttünk, hogy tehetünk-e egyáltalán valamit, hanem úgy, hogy először általános, a nemzet összes szükségleteit felölelő rendszer szempontjából kiindulva, mennyire mehet azon erőfeszítés, melyet az állam a kérdésben forgó ügy érdekében megtehet (Helyeslés jobb felől.) és másodszor, hogy mily nagy azon áldozat melyet, hogy eredményt lássunk, a képzőművészetek kifejlesztése megkövetel 1 Hogy az első kérdésre lelkiismeretesen megfelelhessek, szükségesnek vélem a külföldi, a mieinkhez hasonló viszonyok között lévő államok budgetjébe beletekinteni és megvizsgálni, hogy a eulturállamok miként fogják föl idevágó feladataikat. (Halljuk! Halljuk!) Részletes kimutatásaim vannak a frauezia, porosz és osztrák budgetekből. Hollandia, Belgium, mely országok tudvalevőleg igen sokat áldoznak művészi ezélokra, de azt főleg egyes városok útján teszik, úgy, hogy állami budgetjük e részben kellő felvilágosítást nem nyújthat, Olaszország óriási történelmi kincstárral rendelkezik. Egészen mások ott a viszonyok, mint a milyenek nálunk. Francziaország már a Valvisk óta, a korviszonyoknak megfelelő módon kezdte a magas művészetet meghonosítani; a régi monarchia ez irányban semmi áldozattól sem riadt vissza. Természetének megfelelőleg e kérdéseknek inkább fényűzési oldalát tartotta szem előtt. Később, Richelieu, a már meglevő anyagot fölhasználva, azt egyik leghatalmasabb eszközévé tette államalapító munkájának. Működésének alapgondolata volt, hogy államilag fejlesztendők és vezetendők azon factorok, melyek a franczia társadalomnak egységes jelleget adva, azt az akkor szakadozott, önmagokban meghasonlott többi európai társadalmak fölé helyezi, mert csak ily iránytadó culturalís szerepben látta biztosítva hosszabb időre Francziaország praeponderans szerepét a szomszéd államok felett. Vaskövetkezetességgel haladt ez irányban úgy maga Richelieau, mint haladtak utódai és követői: Mazarin és Colbert. (Halljuk! Halljuk!) Ez utóbbi XVI. Lajos alatt igazán óriási méretekben tette le azon alapot, melyből Francziaországnak úgy culturalis, mint gazdasági nagysága kinőtt. 0 alakította hírneves festők, mint Lebrun és mások vezetése alatt azon állami iparművészeti vállalatokat, melyek magvát képezik ma is, mint a Grobelins-gyár, Beauvais Rouens és sok más vállalatot. Jellemzi ez aetio terjedelmét és intensivitását az, hogy a louvres-i képtár XIV. Lajos uralkodásra lépésekor 250 képet foglalt magában, halálakor 2500-at. Ez úton haladt a régi monarchia a forradalnrig. És e nagy megrengése után is az összes társadalomnak, mely a régi traditiokat majdnem teljesen kiemelte sarkából, e téren hű maradt hozzájuk. (Halljuk! Halljuk!) A rémuralom alatt, igaz, tétlenség uralkodott; de alig múlt az el, már is a legélénkebb életet látjuk a művészet és művészeti ipar minden ágában. Ép, úgy mint Lebrun XIV. Lajos alatt, Dávid, Canova és más nagy művészek szelleme termékenyítik és adnak irányt az ipar fejlődésének. Ily három százados és soha meg nem akasztott működés az, mely talapzatot nyújt a mai franczia művészetnek és a vele rokon iparmtívészetnek. És mégis azt látjuk, hogy mindezek daczára a mai köztársaság sem érzi magát fölmentve az alól, hogy nagy áldozatok árán L, a múlt által kijelölt úton tovább haladjon. A franczia összbudget kitesz 3.036,588.683 frankot, ebből a közoktatási budget 148,802.093 frank, mely összegből a képzőművészetnek lesz szentelve 6,495.755, azaz az összbudgetből levonva az algiri 7,282.635, a gyarmatok 52,615.046 és a megyék 243,260.900 franknyi költségét, az összbudget 0'213°/«-a fordíttatik e czélra. E százalék még növekszik, ha tekintetbe veszszük, hogy a franczia budgetben az összes egyházi és iskolai kiadások leszámíttatnak. Az egyházi, úgy, mint az iskolai kiadások mind államosítva lévén, a franczia közvélemény pedig ezt nemcsak hogy túlságosnak nem tartja, hanem időről-időre nagyobb mozgalmakat indít a képzőművészetek támogatásának öregbítése érdekében. Oly férfiak, mint Gambetta, emelik föl szavukat és figyelmeztetik, hogy e téren való lanyhulás Francziaország culturalis suprematiaját veszélyeztetné. 9*
