Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
Hf, M. »máfas Ülés 18»2. jtmiíis l-án, péntekéit. két szerep közötti különbség a nemzet bevételeinél igen jelentékeny számokban találja kifejezését. (Úgy van! jobbról.) Tea át bátran mondhatom, hogy a szép iránti érzék kifejlesztésével a munkaviszonyok megváltoznak, a termelési képesség őregbíttetik. Mindenütt tehát és minden körülmény között az állami élet a művészetek virágzásából, úgy erkölcsi, mint anyagi hasznot húz. És most, t. ház, nézzük meg, hogy állanak ez általános tételek Magyarországra nézve; a művészet említett háromszoros hatásának van-e tere hazánkban ? Első sorban említettem a művészet általános nevelő hatását. Ez természetesen azonos minden nemzetnél. Ha van különbség, az csak e hatás szükségességének égetőbb vagy kevésbbé égető voltában lehet. A közel múltban e ház a görög nyelv tanítása kérdésében beható viták színhelye volt. A görög nyelv megtartása mellett fölszólalók főargumentuma abban állott, hogy a mai viszonyok sivársága, korunk túl anyagias irányzata szükségessé teszik a görög szellem ideális befolyását. És mi volt más a görög szellem, mint a szép szeretetének legmagasabb potencirozása ? (Igaz ! Úgy van ! jobb felől.) Az istenek szobraitól kezdve a kereskedelmi ezélokra készült Tanagra alakokig, az acropolistól az utolsó fésűig vagy sandáiig minden a legtökéletesebb [ízléssel, a legnemesebb arányok megtartásával készült és állandó emlékeit képezik egy, a szép fogalmát mindenek fölé helyező népnek. A görög nyelvnek, mint kötelező tantárgynak eltörlése mellett szólók pedig főleg arra alapították okoskodásukat, hogj a modern szellem bír elég aestetikai tartalommal a görög cultura pótlásával és a rajz tanításának nagyobb intensivitását ajánlották, a mint hogy az el is fogadtatott. A műérzék általános nevelő hatását illetőleg tehát nálam sokkal illetékesebb férfiakra hivatkozhatom. Érdekesebb és nálunk közvetlenebb fontossággal bír azon hatás méltatása, melyet a művészet nálunk a nemzeti önérzetre gyakorolhat. Ha van nemzet, melynek minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy culturalis téren létjogosultságát, teremtő képességét kimutassa; ha van nemzet, melynek létérdeke az: egyéniségéről minél praegnansabb kinyomatot adni, hogy fennen hirdesse, miszerint nemcsak közjogilag, de culturailag is egy önmagában elzárt, bevégzett egész: úgy ez a magyar nemzet. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Szűkségünk van arra, hogy egyrészt a nagy európai eulturnemzetekkeí szemben határozottan jelezzük művelődési különállásunkat, jelezzük azt, hogy nem bennük felolvadni, hanem munkájokban saját bennünk termett és nem másoktól átvett, mások utánzásával szerzett erőnkkel, faji tulajdonságaink fentartásával, mint egyenrangú tényezők, résztvenni feladatunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Másrészt szükségünk van arra, hogy e hazában a magyar nemzet suprematiaját ne csak közjogilag erősítsük, de a szellemi vezetést is megtartsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a nemzeti létnek a szellemiek terén ilyetén affirmálására épen a művészeteket tartom alkalmasnak, azt már előbb voltam bátor kifejteni. A nemzeti vagyonosság emelése tekintetében pedig már épen oly tér nyílik Magyarországon, melyről majdnem azt lehetne mondani, hogy eddig minden kísérlettől is szűz maradt és melyen határozottan égető szükségnek felelne meg. Ipari termelésünk külső csín tekintetében, egynéhány kisebb fontosságú iparág kivételével, kizárólag utánzásból él. Képtelen saját piaczunkon a legkevésbbé is fokozottabb igényeket kielégíteni. A legcsekélyebb mérvben is művészi kivitelt igénylő feladatok megoldására is külföldi munkások segélyére szorul. Épen azon stádiumban van termelésünk, mely az eredeti formák, önálló ízlés kifejlődésére legkárosabb. Kinőttünk azon korból, midőn az ipari termények spontán módon saját ízlések és szükségletek szempontjából készíttetnek ; midőn minden készítmény a teljesen őszinte és kezdetleges felfogás és ízlés jellegét viseli magán és épen ezért bizonyos pontig aestetikai becscsel bír. (lgaz! r Úgy van! jobb felöl.) És még nem emelkedtünk fel odáig, hogy a magasb színvonalú igények terén önállóan teremthessünk; nem vettük fel magunkba, nem tettük igazán sajátunkká korunk finomult ízlését. Ily körülmények között természetes, hogy piaczunkat a külföldi termelés hulladéka lepi el és hogy e selejtes* készítményekkel szemben sem bír iparunk megállani, nem hogy neutrális terrénumon vele megbirkózni képes lehetne. Ez állapoton csak a magasabb művészetek és az ipar együttműködése segíthet. Ezen csakis a nemzet vérébe, legszélesebb köreibe átszivárgott műérzék lendíthet, csak ennek vezetése alatt emelkedhetik ki a magyar ipar pangásából. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! A mondottak alapján, úgy hiszem, állíthatom, miszerint hazai viszonyaink nem hogy kevésbbé utalnának a művészetek felkarolására,
