Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

«í. országos illés 1893. junins 3-án, pénteken. £5 rátái között, a kik a házon kivííl szívesen foglalkoznak a művészetek érdekeivel és annak terményeivel, de itt a nagy állami érdekek között azoknak helyt adni, azokat a komoly állami feladatok sorába felvenni még sem lesznek haj'landók. Hogy e felfogás ma uralkodik, azt látszik bizonyítani az előttünk fekvő budget. Nekem, t. ház — és ez késztet a felszólalásra — e felfogással szemben erős hitem és meggyőződésem, hogy a magyar culturalis politikának a nemzeti míívészet kifejlesztésénél e perczben fontosabb feladata alig van. (Helyeslés jobb felöl.) Érzem, hogy ez állításom bizonyításra szorul. Erre kérem ki a t. ház becses figyelmét és elnézésüket, ha nem sikerülne ezt a kellő rövidséggel megtennem. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a művészetnek, általános emberi és erkölcsi szempontból kiindulva, az emberiség nevelése között mily szerepe van, annak mélyre ható fejtegetésébe bocsátkozni itt túlmessze vezetne és felesleges volna. Itt csak annyit kívánok megemlíteni, hogy a tudomány és míívészet egyaránt kiemelik az embert a mindennapi szükségletek kielégítésének köréből, kirántják az önérdek zsarnoksága alól — az állati tengődésből ők emelik a magasabb szellemi élet színvonalára — felnyitván előttük a mindent megmagyarázó és összekötő eszmék láthatását. (Helyeslés jobb felöl.) A kettő között a különbség csak az, hogy míg a tudomány száraz, meghatározott formulákban beszél az ember értelmi képességéhez, addig a művészet közvetlenül az érzékekre és a szívre hatván, nemcsak az értelmileg kifejlett magasabb körökre, hanem az egyszerűbb emberre is emelőleg és nemesítőleg hat. Mint Taine mondja, a művészet egy és ugyanazon időben emelkedett és népszerű; a létező legmagasabbat mutatja föl és fölmutatja azt mindenkinek láthatóan. De ezen általános hatásán kivííl a művészetnek és különösen a képzőművészetnek két más tendentiája is van, mely már a mi speciális viszonyainkban közvetlenebb, talán mondhatnám égetőbb szükségnek felel meg. Ertem ez alatt a művészet hatását a nemzeti önérzet és a nemzeti gazdagság, vagyonosságra. Valamint egy egyén csak úgy birhat önérzettel, csak úgy hordhatja fejét magasan embertársai között, ha a közös munkában valamely részt átvállal és munkaerejének megfeszítésével a közös tőkét szaporítja: úgy egy nemzet csak akkor lesz igazán egyenrangú a többi vei, csak akkor lesz több, mint kortárs, ha századának munkájában teljes erővel részt vesz és ha kora, szellemi kincseinek egy részére 1egKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IV, KÖTET. alább saját bélyegét reásüti. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És mely tere a szellemi működésnek lenne erre alkalmasabb a művészetnél, mely az egyesnél is a legegyénibb érzéseknek, a különböző felfogások legfinomabb árnyalatának kinyomata, melyre tehát kell, hogy egy nemzet tagjaira közösen kiható benyomások, hangulatok, érzések befolyjanak, mely tehát, ha őszinte, spontán, népszerű és nem mesterkélt, lopott, soha internationalis, mint a tudomány, hanem mindig nemzeti kell, hogy legyen. (Ügy van! jobbról.) Nemzeti jellegű lévén és internationalis hatású, kell, hogy az illető nemzet öntudatát emelje. (Helyeslés jobbról.) Harmadik és talán legnagyobb, legközvetlenebb eredményekkel kecsegtető tendentiája a képzőművészetnek azon nagy hatás, melyet egy nemzet vagyonosságára gyakorol. Az iparágak túlnyomó többsége, mindazok, melyek az ember lakása, használati tárgyai, öltözéke és más ilynemű szükségletei kielégítésére szolgálnak, az izlés uralma alatt áll. A rajz képezi alapját az egyszerű kőműves munkájának, úgy, mint az asztalosénak vagy esztergályosénak. Lakatos, kárpitos, kertész, szabó, czipész stb. mind majd ugyanannyira szorultak a rajz ismeretére, mint az építész, festő vagy szobrász. (Úgy van ! jobbról.) Mindezek consumenseinek száma, munkájának értéke első sorban az ízléstől, tehát az arányok ismeretétől és a formaérzéktől függ. A mely nemzet a legtöbb, legemelkedettebb ízlést lesz képes ipari készítményeiben kifejezésre juttatni, azon nemzeté lesz a nemzetközi versenyben a győzelem. (Úgy van ! jobbról) Nemcsak saját piaczát védelmezheti meg eredménynyel a külföld benyomulása ellen, hanem tért foglalhat idegen piaczokon is. Es hogy az ipartermények ízlésesebbek legyenek, hogy külső formájuk fejlődöttebb igényeknek megfeleljenek, annak első föltétele a műérzék elterjedt volta. A rajztanítás, melynek szükséges voltát úgy nálunk, mint a külföldön, az illetékes körök rég belátták, csak abc-jét nynjtá a szép megértésének. A formák pontos kivitele, hű másolata csak úgy vezethet újabb formák megteremtésére, önálló ízlésre, ha a formákban rejlő értelmet, azok összhangzásának titkát magasb művészeti nevelés egyrészt az ipari termények készítője előtt föltárja, másrészt a consumens közönség ízlésbeli igényeit emeli. (Helyeslés jobbról.) A szem nevelése, e megkapó, érzéki életteljes discíplina nélkül a szép megértése, annak szeretete nem fejlődhetik ki. E tulajdonok nélkül pedig egy nemzet, az iparágak nagy része termelésénél csak mint utánzó, másodrangú factor jöhet tekintetbe, soha mint útmutató, mely 9