Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
g4 33. orsK&gos filés Í8&8. janins S.án, pénteken. Rok vád merült fel nálunk egyes társulatok ellen, azért, hogy az ország subventióját veszik igénybe. Igen sokan vannak, a melyek ezt teszik, de vannak olyanok is, a melyek megélnek a magok becsületes munkájából, a maguk emberségéből és szorgalmából. Ilyen például a magyar történelmi társulat. Soha sem kért ez az országtól semmit, semmi pénzsegélyt, ennek a társulatnak nincs egyébre szüksége, csak egy kis biztató, buzdító figyelemre a kormány részéről. Azt hiszem, 25 évi becsületes munkásságával legalább ennyit megérdemelt. 40 vármegye és 32 királyi város alapító tagjai e társulatnak, ezenkívül vannak soraiban az ország legkiválóbb családjaiból, magából az uralkodóházból is. Maga a koronás király is megtisztelte személyes jelenlétével a társulatot Budavár visszahódításának 200 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepélyes ülésén. Most ez a társulat 25 éves becsületes munkásságának ünnepét ülte meg, a kormány minden tagját és az államtitkárokat is levelekkel külön-külön meghívta, hogy kegyeskedjenek az ünnepély fényét becses jelenlétükkel emelni. A minister urak közül egyetlen egy akadt, a ki válaszolt és kimentette magát, hogy nem mehet és ez a í. igazságügyi minister úr volt, tartozom neki ezzel az elismeréssel. A külföldön az ilyen országos társulatok ünnepélyein, mint aminő ezé a társulaté is, a melynek több ezer tagja van s köztük 70 municipium is: a kormányférfiak mind kötelességüknek ismerik megjelenni és annak fényét emelni. Minálunk annak daczára, hogy mindenki meghívatott a kormány tagjai közül, egyetlen államtitkár volt, a ki megjelent és ez is a kétfejű sasos ministerium államtitkára Grómon Dezső t. képviselő úr volt, dicséretére legyen mondva. A közoktatásügyi ministerium államtitkára szintén kimentette magát, ezt is tartozom elismerni; de mindnyájunkat, a kik o t voltunk s a kik a társulatnak 25 év óta csekély, de buzgó munkásai vagyunk, szomorúsággal töltött el és rosszul esett az a figyelembe nem vétel, a melyet a cultusminister úr részéről tapasztaltunk. Mert ha a kormány többi tagjai nem érdeklődnek a hazai történelem iránt, a eultusminister úrtól, a ki maga is egy nagy történeti családból származik és a kinek kezeibe és mondhatom, jó kezekbe vannak letéve Magyarország culturalis érdekei, nem vártuk volna, hogy meg nem jelenik. És ha már személyesen nem jelent meg, legalább egy ekkora kis tanácsoskát küldött volna maga helyett, (Derültség) de ezt sem méltóztatott tenni és ezzel bizonyította, hogy a magyar történelem iránt vajmi kevéssé érdeklődik. (Mozgás jobb felől.) Ez tény; ezt megezáfolni nem lehet. S én, a ki 25 évet töltöttem el a magyar történelem szolgálatában becsületes munkával, lelkem keserűségében meg nem állhatom, hogy azt ki né jelentsem, hogy mily rosszul esik a t. cultusminister úr részérő! a magyar történelemnek ilyen negligálása. De van még egy másik okom is, hogy felszólaljak. A nagyváradi káptalannál, gondolom, hat irodalmi kanonoki stallum van, a melyek közül egyet csakugyan egy méltó férfiú, Fraknói püspök úr tölt be. De vannak az akadémiának több ilyen történetíró főpapjai, ilyen Poór Antal, pozsonyi kanonok, Ort\ r ay Tivadar jogakadémiai tanár, Bunyitay Vincze váradi czímzetes kanonok, di-. Czobor Béla, az országos műemlékek bizottságának előadója, Szentkláray Jenő, ó-becsei plébános, ezek mind magyar tudományos akadémiai tagok, kiváló történetírók, mind megérdemelnék a nagyváradi kanonoki irodalmi stallumot és ezek derék, művelt, katholicus papok; de talán azért, mert magyar történetírók, I nem nyerhetnek el ilyen stallumot, míg Bielo| potoczky Kálmán tábori püspök, a ki talán ! magyar munkát vagy latin nyelvű munkát sem I írt, azonnal kapott ilyen kanonoki stallumot. I Továbbá az a férfiú, a kit Vajay t. képviselőj társam megemlített, a kit nem akarok most itt | bővebben jellemezni, szintén kapott ilyen stallumot. Tudom, hogy nem lehet a t. minister úrnak | praescribálni az ilyenekben; de ezt csak annak I bizonyításául hozom fel, hogy a t. minister úr aligha viseltetik a magyar történelem müvelése i iránt olyrn érdeklődéssel, a melyet megkívánni j lehetne, holott például Bielopotoczky tábori I püspök úr, a kinek irodalmi érdemeit senki sem | ismeri, mindjárt kapott ilyen irodalmi stallumot. Sajnálom, hogy pecsétet kellett ütnöm mai : felszólalásomra, de szívem keserűségét el nem > hallgathattam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Gr. Andrássy Tivadar. Gr. Andrássy Tivadar: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadhatom, hogy bizonyos feszélyezettséggel szólalok föl, mert félek, tárgyam kevés érdeklődéssel fog találkozni. (Halljuk! Halljuk!) A közoktatási budget képzőművészeti részéhez szándékozom szólani. Ha azt mondom, hogy félek, miszerint tárgyam kevés rokonszenvvel fog találkozni, nem szeretnék félreértetni. Tudom, hogy a művészetek iránt érzékkel birni, azoknak terményeit élvezni tudni ma már általános tulajdon és azért nem képzelhető oly számosabb gyülekezet, mely a művészet nyujrotti élvek vagy azok érdekeivel szemben vak lehetne, nem is szólva oly magas színvonalú testületről, mint a milyen Magyarország törvényhozásának e háza. Aggodalmam csak oda irányúi, hogy lesznek sokan a művészet legfelvilágosodottabb ba-
