Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-67
éj. omágos Blés 189S. jonittg 8.én ? péntekéit. gg számára mily kincset képviselnek a modellek, tudjuk, hogy a Gränse-Mädchen szobrocskájának modelljét ép annyian tanulmányozzák, mint magát a szobrot. Ajánlom tehát a minister úrnak, méltóztassék művészeinknek részvételét a chicagói kiállításban elősegíteni, ő bennük meg van a hajlan dóság és hiszem, hogy úgy mint másutt, Amerikában is becsületet fognak szerezni a magyar névnek és egyúttal új teret fognak nyitni a magyar művészetnek. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha nem kíván senki sem szólani, a vitát bezárom. Méltóztatnak-e a tételt elfogadni. (Igen!) Ennélfogva kijelentem, hogy a 14.850 frt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző: Bevétel: VIII. fejezet, 35. czím 80 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Műemlékek országos bizottsága. Kiadás: XIX. fejezet, 47. czím 16.950 frt. Lázár Árpád jegyző: G-r. Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! Mint a műemlékek országos bizottságának elnöke, az ottani viszonyokat közelről ismervén, mondhatom, hogy a helyzet ott még sokkal sanyarúbb, mint a múzeumban. A műemlékek fentarfására és restaurálására az egész dotatio 5000 frt. Ebből a többek közt restaurálandó a sólyomi várban Nagy Lajos királyunk lovagterme, a pozsonyi szent Ferencz-rendiek gothicus temploma, a szilágysomlyói és ákosfai református egyház temploma, a jákói apátság temploma, a melyek mind pénzhiány végett nem restaurálhatok, az utóbbit most különben a boldogult jákói apát végrendeletiíeg hagyott 12.000 írtjával és a megye által gyűjtött 9000 frttal restaurálni fogják. Ott van továbbá a szepes-csötörtökhelyi remek kápolna, mely a külföld figyelmét is felhívta. Mindezek s ezeken kívül még számtalan műemlékek romba dőlnek, mert ötezer forintból azokon segíteni nem lehet, főleg a mikor még más mellék kiadása is van a bizottságnak az építkezésnél, ezeket restaurálni, fen tartani így tehát nem lehet. (Helyeslés.) Ezen a bizottságon kellene segíteni, különben én magam, a ki 16 éven át vagyok elnöke, egyszer csak megfogom szégyelni magam, hogy nem tehettünk semmit, mert az Úristen teremtette semmibői a világot, de én 300 műemléket restauráltatni semmiből nem tudok. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ezzel előadásomat befejezem. Kérdem a t. házat, méltóztatnak-e a tételt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen.) A tétel megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Egyéb közművelődési ezélok.Rendes kiadások: XIX. fejezet, 48. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet 36, czím. Kiadás 89.412 frt. Lázár Árpád jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán.' T. ház! Bocsánatot kérek, hogy ilyen sűrűn vagyok kénytelen a t. ház figyelmét igénybe venni, de méltóztassanak örvendetes tudomásul venni mindazok, a kik a magyar cultura, iránt nem érdeklődnek, hogy ez a felszólalásom az utolsó. Itt az egyéb közművelődési czéloknál 18 különféle természetű tétel van egy kalap alá foglalva, de én a tizennyolcz közül csak egyet választok ki és ehhez akarok szólani. Ez ugyanis a kilenczedik tétel, mely a, magyar történelmi és irodalomtörténeti források és emlékek kiadására és feldolgozásán 15 ezer frtot irányoz elő. Előrebocsátom, hogy én a tételt megszavazom, s azt sem felemeltetni, sem leszállíthatni nem kívánom. Azonban megragadom az alkalmat, hogy mivel a közművelődési czélokuál lehet leginkább a magyar történelemről szólani, egy pár szót erről is szóljak. A történelem nálunk nemcsak magistra vitae; a magyar nemzetnek ez sokkal több, mert mi történelmi alapon fejlődtünk s ha ezt magunk alól eldobjuk, nemzeti létünk alapját dobtuk el. Ezért, mikor az iskoláknál felszólalások történtek, gondolom, Madarász József t. képviselőtársam részéről is, hogy a magyar történelem tanítására az iskolákban nem helyeznek elég súlyt s e helyett sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanak a német nyelvnek, a mint hogy ebből a tanórák száma is sokkal nagyobb, mint a történelemből: igen helyes volt e megjegyzés, s ez is egyik jelensége annak, hogy a t. minister űr, a kiben annyi jóindulat, annyi műérzék van a cultura különféle ágazatai iránt, a magyar történelemmel — fájdalom — kissé mostoháu bánik Ezt sajnálattal vagyok kénytelen kimondani egy olyan jeles férfiú irányában, mint a minister úr, de mégis kimondom, mert igazságérzetem így kívánja. De ha kimondtam, be is kell bizonyítanom, mert puszta állításokból nem élünk meg. Iparkodom is ezt bebizonyítani, nem hosszasan, hanem csak két ecclatans ténynek felemlítésével s ezután tudom, igazat fog nekem adni mindenki, hogy a magyar történelem iránt a minister úr érdeklődése lanyha. Megmutatta már azt azzal, hogy úgy a magam, mint gr. Zichy Jenő képviselőtársam kérdéseire készséggel adott feleletet, de a mire az imént kértem, hogy a nemzeti történelmi fejlődésre is súlyt helyezzen, erre nem tartotta érdemesnek egy szóval sem válaszolni. Ez egy tény, a mely most került elé, de mondok többet is.