Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-66
34 6 ,;- országos fll<$sl892. jimius 2-áti, csütörtökön. megválasztását az ezen ügyben megtartott vizsgálat által kiderített adatok alapján megsemmisítette. Az erre vonatkozó ítéletet, valamint a költségekre vonatkozó végzést az összeg iratokkal együtt van szerencsém tisztelettel benyújtani. Elnök: Az ítélet és a végzés fel fognak olvastatni. Josipovich Géza jegyző (olvassa az ítéletet és a végzést). Elnök: T. ház! A IX. bíráló bizottság Papp Béla Szatmármegye csengeri választókerületében megválasztott képviselőnek megbízó levelét megsemmisítvén, szükséges lesz az új választás iránt intézkedni. Kérném, méltóztassék az elnökséget erre felhatalmazni. (Helyeslés.) Egyidejűleg méltóztassék tudomásul venni azon végzést, melylyel a ház a költségek iránt intézkedik. (Helyeslés.) Josipovich Géza jegyző: Mohay Sándor, az igazságügyi bizottság előadója! Mohay Sándor, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém az igazságügyi bizottság jelentését a törvénykezési szünidő iljabb szabályozásáról szóló 1887: XXX. tez. kiegészítésére nézve benyújtott törvényjavaslat tárgyában előterjeszteni. Kérem a t. házat, méltóztassanak ezt kinyomatni és szétosztatni s annak idején az osztályok mellőzésével napirendre leendő kitűzése iránt intézkedni. Elnök: T. ház! A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni s annak idején az osztályokban való tárgyalás mellőzésével napirendre fog tűzetni! T. ház! Tegnap méltóztatott intézkedni az iránt, hogy Thaly Kálmán képviselő úr a tegnapi napról elmaradt interpellatioját a mai ülésben tegye meg, a mit ezennel azért jelentek be, hogy méltóztassék tudomásul venni, hogy az iuterpellatio az ülés végén meg fog tétetni. Egyidejűleg jelentem, hogy Pázmándy Dénes képviselő úr is sürgős interpellatiot jelentett be nálam, melyet a belügyministerhez akar intézni, az ünnepélyekre vonatkozó rendőri inttézkedések tárgyában. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezen interpellatio be lévén jegyezve az interpellatios könyvbe, az fel fog olvastatni és ha a t. ház beleegyezik, ezen interpellatio is az ülés végén fog megtétetni. (Helyeslés.) JosipOVich Géza jegyző (olvassa az interpellatios könyvet): »1892. június 2. Pázmándy Dénes a fővárosi rendőrfőkapitány által ő Felségének bevonulása alkalmából kiadott rendelet tárgyában a ministerelnök úrhoz.« Elnök: Következik a napirend és pedig a vallás- és közoktatásügyi költségvetés népnevelésre vonatkozó fejezetének folytatólagos tárgyalása. Josipovich Géza (olvassa): Népnevelés. Kiadás XIX. fejezet 30. czím. Bevétel VIII, fejezet 23. czím. Kiadás 1,590.500 frt. — Busbach Péter! Búsbach Péter: T. ház! Midőn e fejezetnél szükségesnek látom felszólalni, ;izt hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy akkor, a mikor 1868-ban b. Eötvös akkori közoktatásügyi minister megalkotta a népnevelési törvényt, talán a legtisztábban ő látta ennek hatását és befolyását a nemzet cultúrájára és fejlődésére és a magyarság erősödésére. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat sok és erős támadásnak volt kitéve, de senki abban az irányban nem támadta azt meg, hogy felesleges (Ügy van! jobb felől) s nem felel meg azon czélnak, melyből az megalkottatott. Azóta 24 év folyt le és az a ki mutatás, a melyet a közoktatásügyi minister úr a képviselőházhoz beterjesztett, tanúsítja, hogy b. Eötvös József előrelátása mily helyes volt és az a munka, a melyet akkor és azóta arra fordítottak az egyes közoktatási ministerek, időközben dúsan kifizette magát. (Úgy van! jobb felöl.) Ha mi a közoktatásügyi törvény népnevelésre vonatkozó részének különösen cul túránkra való hatását tekintjük ; ha a terjeszkedést nemzetiségi szempontból, ha a fejlődést és ha az állameszmének a népiskolák útján való meghonosítását a nép körében tekintjük: csodálatosnak fog feltűnni a végzett munka, mert valóban óriási a haladás. A cultura ránk nézve megmaradásunk előfeltétele, oly szükséges, hogy a nélkül nemzetünk nem volna képes magát a kelet többi népei között fentartani. Szükségünk van rá, hogy eulturában folyton haladjunk, hogy minket a többi bennünket környező népek túl ne szárnyaljanak. A népnevelés veti meg a műveltség alapját, ez adja meg a kiindulási pontot népünk szellemi fejlődéséhez (Halljuk! Halljuk!) s ezt én anynyira fontosnak tartom, hogy még azon sem ütközném meg, ha a költségvetésben nem a magas tudományú egyetemeket — ezek tudományosságát tekintve — állítanók első sorba, hanem a népnevelési intézeteket és így fokozatosan mennénk át a felsőbb tanintézetekre. Sajnos, t. ház, hogy a mikor a költségvetés tárgyalása már a vége felé ér, a ház kifáradt a tanácskozás és a sok beszéd folytán s e miatt a népnevelés rovatánál csak kivételesen jelentkeznek némelyek a szólásra. (Halljuk! Halljuk!) A mi különösen a haladást nemzeti szempontból illeti, népiskoláinkban, azt gondolom, hogy azon statisztikai kimutatás és jelentés, a melyre hivatkozni szerencsém volt, bámulatra méltó adatokat tüntet fel. (Halljuk! Halljuk!) Azon nemzetiségek, a melyek a legkönnyebben