Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

434 "• «rsi?Ag»s aäés 1892. jnnlug 34-én, pénteken. Ezek után bátor vagyok a t, ház figyelmét felhívni arra, hogy midőn teljes készséggel elfogadom a törvényjavaslatot, annak hatályát és eredményét nemcsak a törvény czélszeríí dispositiójában, hanem ezenkívül a czélszeríí és helyes végrehajtásban és az egyformán kitartó ellenőrzésben keresem. Eddig is voltak czélszeríí intézkedések a törvény betűiben, de a gyakorlatban nem vétettek azok figyelembe és részint félremagyaráztatok a törvények egyes dispositiója, részint pedig azon rész?it, melyek rendelettel voltak végrehaj tandók, az illető érdekeltek meghallgatása nélkül intézték el, jogi princzipiumokat hozva S így a helyett, hogy a bajokat eloszlatták volna, a hozott törvények épen kútforrásaivá lettek a bajoknak. Mindenekelőtt a törvénynek azon dispositiója által, hogy az állandó kataszter behozatalát, a birtokrendezést és a commassátiót egymással kapcsolatba hozza, az igazságiigyminister úr az ország és különösen ezen országrész oly követelésének felelt meg, mely nem először nyilvánult e házban, hanem már évek előtt is szóba került. Rá kell csak mutatni, hogy már 1878 ban, de később 1886-ban június 4-én a 254-ik ülésben én voltam az a szerencsés — azaz már akkor nem annyira szerencsés, mint inkább szerencsétlen — a ki rámutattam arra, hogy az állandó kataszter behozatala Erdélyben mennyire sürgős és szükség van erre a birtokrendezés keresztülvitele szempontjából és a földhitelügynek rendezése tekintetében. És akkor az akkori pénzügyminister, gr. Szapáry Gyula volt az, a ki ráutalt arra, hogy nem lehet behozni az állandó katasztert, mert nincsen még meg a birtokrendezés. A ki az ottani viszonyokat ismeri, az el fogja ismerni azt is, hogy Erdélyben az állandó kataszter behozatala épen azért volt szükséges és sürgős, mert ezzel a birtokrendezés könynyebben és olcsóbban volt keresztülvihető és én akkor tiltakoztam az akkori pénzügyminister urnak felfogása ellen és rámutattam arra, hogy nem separatisticus intézményeket kívánok, hanem csak azt, hogy az erdélyi részek ugyanabba a helyzetbe juttassanak, a milyenben Magyarország van. Hat esztendő kellett arra, hogy az akkori pénzügyministernek helytelen felfogását a jelenlegi igazságügyi minister úr egy helyes dispositioval megváltoztassa és a mit akkoi' az akkori pénzügyminister a közérdekre vonatkozva megtagadott, az most ebben a törvényjavaslatban alapúi vétessék. Igen természetesnek fogja tartani a t. ház, mert bennem is van kis egoismus, hogy nem engedhetem el, hogy meg ne szerezzem magamnak az elégtételt arra, hogy rámutassak, hogy az akkori pénzügyminister volt az, a ki első sorban ellenezte az állandó kataszter behozatalát Erdélyben és hogy az akkori pénzügyminister, a mostani ministerelnök úr volt oka annak, hogy egy országrész birtokrendezésének hat esztendőn át kellett stagnálni, a mi ellen én, nem innen az ellenzék padjairól, hanem ott a túloldalon emeltem épen ily kíméletlen, határozott szavakkal vádat, az akkori pénzügyminister ellen. T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban levő rendelkezés teszi lehetővé azt, hogy Erdélyben a birtokrendezés meginduljon. Mert ki képzeli azt, hogy lehető volna olyan vidékeken, oly községekben a birtokrendezést keresztülvinni, a hol 1000—10.000 holdra menő birtokoknak általános és részletes felmérésére van szükség és a hol annak tulajdonosai, kivált az erdőségek, a tavaszi legelők tulajdonosai legnagyobb részben földhöz ragadt szegény emberek, a kiknek alig van módjuk, hogy maguknak a mindennapi kenyeret megszerezzék, nem hogy nagy költséggel keresztűlvigyék a birtokrendezést aránylag csekély értékű területeken. És itt bátor leszek reámutatni és kérni a t. igazságiigyminister úr figyelmét arra, hogy azok a dispositiok, melyek a törvényben fel vannak véve, legalább nézetem szerint igen helyesek és készséggel ismerem el, hogy a minister úr enquétte tanácskozmányoknál és azon kívül minden útit és módot elkövetett arra vonatkozólag, hogy a bajnak valódi kút forrását kikutassa és annak kikutatása után állott e törvényjavaslattal mint munkálatának eredményével elő. A legjobb hiszeműséggel az ott jelen volt képviselőtársaim, valamint a bíróság szakértő tagjai, a kik ott felhívattak, saját meggyőződésük szerint adták a tanácsot, a mit jónak láttak és a minister úr abból az 8 nézete szerint azt, a mi komoly eredményt szülhetett, elfogadta. De tulajdonképen nem ebben fekszik a baj; a valódi baj abban fekszik, hogy a rendezési ügyeket állandóan, folytonosan ellenőrzés alatt kell tartani, a viszonyokat folytonosan figyelembe kell venni és m'helyt egyik-másik baj jelentkezik vagy mutatkozik, a mennyiben jogkörébe esik, ministeri rendelettel, részint pedig novellaris intézkedésekkel kell segíteni. Pl. rámutatok egy esetre, a mi legutóbbi időkben jött tudomásomra. Arra minden dispositio meg van téve, hogy a becsérték, melynek alapján az aránylagos szétosztás és a birtokba-ve vés történik, a lehető legalaposabb adatok alapján állapíttassák meg. De a hosszadalmas eljárás által, a mely nem a bíróságnak róható fel, hanem részint a birtokosokban, részint pedig a viszonyokban rejlik, előáll azon eset, a mire például hivatkozom. Ott van Zágony község 90 ezer holddal. A birtokosok ezen 90 ezer holdra a felosztási pert