Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

7?. országos ftlés 1892. JBBIHÍ 34-én, pénteken. 333 lődéssel nem foglalkoztunk. És megvallom, hogy ha mulasztás terhel bennünket a múltban, az csak az által hozható helyre, hogyha egész erélylyel kézbe veszszük a dolgot, tanulmány tárgyává teszszük az ország területére nézve és meghozzuk a szükséges orvoslást. (Helyeslés jobb felől.) Egyik oka különben ennek az állapotnak, a melyre rámutatni kívántam, az is, hogy e kérdésnek, a mint nagyon sok más hasonló kérdésnek is két egyenlően fontos oldala van: a jogi oldal és a közgazdasági oldal és mint nagyon számos esetben, úgy itt is tapasztalhatjuk, hogy e kérdéssel a jogászok egyoldalú jogászi szempontból, közgazdasági szakemberek pedig egyoldalú közgazdasági szempontból foglalkoztak s hogy e két szempont a helyett, hogy egy magasabb, egységes szempontban, harmóniában egyesíttetett volna, élesen szembeállíttatott s egymást meddőségre kárhoztatta. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én azt hiszem, hogy a valódi jogász-felfogás nem állhat ellentétben a közgazdasági érdekekkel, (Ügy van! jobb felöl.) valamint a közgazdasági problémák csak a jogi felfogásnak megfelelőleg oldhatók meg. Azt hiszem, hogy a valódi államférfiúi felfogás nem lehet más, mint az, a mi e kettőt egy egészszé egyesíti és bízom benne, hogy az igen t. kormány, a melyben úgy egyik, mint a másik érdeknek oly kiváló képviselője van, abban a helyzetbea lesz, hogy a jogászi és közgazdasági érdek közt a szükséges harmóniát létre fogja hozhatni. (Helyeslés jobb felől.) Én tehát annak kijelentése mellett, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, csak azon kérést ismétlem első sorban az igen t. kormányhoz, hogy ezen ügyet alapos tanulmány tárgyává téve, a lehető legrövidebb idő alatt vegye rendezés alá. Legyen meggyőződve, hogy kevés oly dolgot tehet ez országban, a mely a magyar nép színe-virágának annyira érdekében feküdnék, (Élénk helyeslés.) mint ez; kevés oly dolgot tehet a melyért az ország lakosainak százezrei oly hálásan fognák áldani. (Élénk tetszés jobb felől.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobb felöl.) Lits Gyula jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Meg fog engedni nekem a t. ház, ha mielőtt magára a törvényjavaslatra vonatkozólag nézetemet elmondanám, az előttem szólott t. képviselőtársam által előadottakra egy pár megjegyzést teszek. (Halljuk.

1 Hátijuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy azt a kiinduló pontot, a melyet igen t. képviselőtársam hangsúlyozott, a magam részéről igen helyesnek és követésre méltónak tartom. T. i. azon kérdések megítélésénél egyáltalán az ország közgazdasági helyzetéből ép úgy, mint a jogi szempontból kiindulva, e két tényezőnek egymással egyesülni kell, hogy kellő, ezéJszerti", a nemzet és az ország javára való alkotás történjék. (Helyeslés bal felől.) Én nem arrogálhatom magamnak, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam hosszabb tanulmány alapján mondott beszédére azonnal behatólag reflectálliassak. A minő hatást az rám gyakorolt, az alapelveket elfogadom, valamint a kivitel módozataira nézve is megegyezem t. képviselőtársammal. Mert a mire ő, Biharmegyéből véve a statisztikai adatokat, rámutatott, én az ország más részét téve e tekintetben tanulmány tárgyává, magam is úgy találom, hogy bajok egyike ott is abból származik, hogy mikor a commassatiók keresztűlvitettek, akkor e kérdések törvény által még ne in intéztettek el, a minek következménye lett a rablógazdaságok meghonosítása. Erdélyben épen az riasztotta vissza annyira a népet a birtokrendezéstől — még akkor is, hogyha másként a jóakarat teljesen megvolt — hogy látták, miként ott, a hol keresztíílvitetett a birtokrendezés és három tagba is vétettek esetleg ki a birtokok, nem történt dispositio az együttes használatra, a legelők mikénti használatára s ennek alapján bekövetkezett a rablógazdaság. Olyan határok, melyek még a birtokrendezés előtt dús terméssel fizettek, a rendezés után, a mikor nagyobb eredményt kellett volna, hogy felmutassanak, a a rablógazdaság folytán teljesen tönkretétettek. Ez volt egyik oka annak, hogy Erdélyben úgy a kis-, mint a nagybirtokosok bizonyos irtózattal gondoltak a birtokrendezésre. De igazat kell adnom t. képviselőtársamnak abban is, hogy az alföldön, a mennyire legalább én az alföldi viszonyokat ismerem, a legnagyobb baj épen abban rejlik, hogy a közlegelők, a közhelyek annyira felosztattak, mint bátor voltam egyszer említeni, egész a templom küszöbéig, a minek következtében a marhatenyésztés esőkként, másfelől pedig a dúsan termő fold, mely kiaknázatlannak mutatkozott, kihasználás alá kerülvén, minden földbe búza után búza, repcze után repcze vettetett el, ágy, hogy arról kellett meggyőződni, hogy e dúsan termő föld ereje is kimerült. Igen helyesen említette fel t. képviselőtársam, habár eoncrét javaslatot nem is tett, hogy a kormány figyelme felhivandó, hogy gondoskodjék ott, a hol kell törvényről, mely a jogi részt rendezi, másrészt pedig törvényről, mely az administrativ részt rendezi, hogy az országnak ezen igazán komoly baja végre-valahára orvosoltassék, a kisbirtokos osztály pedig a pusztulástól megvédessék.