Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

73. országos ttlés 1892. juniuB 17-én, pénteken. 245 bélyegszemléket teljesítenek, leleti jutalékra igényt nem tarthatnak, minek következtében csak a tulajdonképeni kezelő közegeket illeti meg a jutalék. A mi a pótilletékek kiszabásának kérdését illeti, a legutóbb hozott 1887: XLVII. tez. 19. §-a egészen világosan intézkedik az iránt, hogy a pótilleték kiszabására a kincstárnak joga van. Ez azonban megszorította a korábban fennállott jogot abban a tekintetben, hogy ez csak két esztendeig gyakorolható és intézkedett az iránt is, hogy ott, a hol több illeték állapíttatott meg és az illetéki szakszigorlatnál a pénzügyministerium illetékügyi számvevősége azt állapítja meg, hogy az érdekelt csakugyan többet fizetett: ez neki hivatalból vissza is utalványoztatik. Remete Géza: Nem teszik meg! Wekerle Sándor pénzügyminister: Bocsánatot kérek, e perczben ugyan nem vagyok tájékozva az iránt, hogy mennyiben jutott ez az egyes feleknek is tudomására; de a törvény hatályba lépte után azonnal igyekeztem magamnak meggyőződést szerezni és koronkint azóta is tájékoztam magam az iránt, hogy az ily esetekben megállapíttatik-e a visszatérítendő illeték és én csak az iránt nyugtathatom meg a t. képviselő urat, hogy az illetékügyi számvevőség szorosan az általam idézett törvényszakasz határozmányaihoz igyekszik minden tekintetben alkalmazkodni. Egyébként, t. ház, az administratio reformja tárgyában teendő intézkedéseknek is egy részét ez fogja képezni. Hasonlóképen áll a dolog a kikeblezésekre is. Mert rendelkezésekben ott sincs hiány. Nemcsak törvényczikkekben, hanem számtalan végrehajtási utasításban is ki van emelve, hogy mihelyt valami kincstári tartozás törlesztve van, annak hivaíból való kikeblezése iránt azonnal intézkedni kell. Sőt tovább megyek, az illető szolgálati utasításokban — mert hiszen nem maradunk csak az akadémicus téren — még fe gyelmi vétségkép is fel van véve az, ha egy tisztviselő ezen kötelességét nem teljesíti és a hol tudomásomra jut ilyen fegyelmi eset, a büntetést alkalmazzuk is és az illető eset, mint külön fegyelmi eset szokott pertractáltatni. Itt, t. ház, utalok arra, hogy ép ugy, mint a kikeblezés, ugy a felesleges biztosítás mellőzése végett is, t. i., hogy ne kebeleztessenek be oly tartozások, a melyeknek bekeblezésére szükség nincs, a melyek vagy nem állanak fenn teljes mértékben, vagy nem tesznek ki annyit, mint a mennyi elő van írva, az intézkedések akkor lesznek megtehetők, ha módomban lesz az administratio során egyúttal a külső közegeket is behatóbban ellenőrizhetni, a mire vonatkozólag a személyszaporítás által épen ezen költségvetésben a szükséges eszköz már rendelkezésemre is bocsájtütik. Kérem a t. házat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Szederkényi Nándor jegyző: Polónyi Gréza! Polónyi Géza: T. ház! Ezen tételnél méltányolva azon jóindulatot, melyet a minister úr ezen kérdésekben tanúsít — bár azt hiszem, hogy az csak platonicus jóakarat és a gyakorlati életben nem fog megvalósulni a t. minister úrnak hangoztatott intentioja — szükségesnek látom egy kérdésre a t. minister úr figyelmét felhívni. (Ralijuk! Halljuk!) A gyakorlati életből számtalan példát hozhatnék fel, hogy a t. miuister úrnak pénzügyi közegei 15—20 éves illetékeket, olyanokat tehát, a melyek már 3-, 4-, sőt 5-szörösen elévültek, vesznek behajtás alá. Ez nyilvánvalókig törvényellenes állapot és tisztán csak az illető tisztviselők túlbuzgóságából származhatik; de ezzel a feleknek illegális költségeket okoznak, a kik ki vannak téve annak, hogy ügyvédekhez kell fordálniok s e költségük sohasem térül meg. A meddig pedig van törvényünk, a mely az illetékekre nézve az elévülést kimondja, ezt a törvényt első sorban a pénzügyi közegeknek kellene ismerni, hogy a felek a zaklatásoktól és a felesleges költségektől megkíméltessenek. Egy egész halmaz adattal szolgálhatnék a t. minister úrnak arra nézve, hogy mily nagyfokú visszaélés űzetik ezen a téren a jóhiszemű közönséggel, a mely kifizeti az illetéket nem egyszer, daczára annak, hogy az talán már meg is volt egyszer fizetve, a mi által a közönség nem egy esetben nagy mértékben károsodik. Talán magánúton is figyelmébe ajánlhattam volna a t. minister úrnak ezt a kérdést, de ezélom az volt, hogy a t. minister úrnak alkalmat nyújtsak annak a kijelentésére, hogy ezt az eljárást semmi esetre helyesnek nem tartja, másrészt, hogy a közönséget figyelmeztessem arra, hogy a törvény elévülési határidőről rendelkezik és a menmnben 3—4, sőt 5-szörösen elévült illetékek behajtásával zaklattatnak, forduljanak panaszaikkal egyenesen a t. minister úrhoz. Ezeket kívántam a t. háznak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Polónyi Gréza t. képviselő úr szavaira csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy mindazon esetekben, mikor akár elévült, akár más czímen jogtalan illetmények érvényesíttetnek a felek ellen, ha ezek akár a pénzügymínisteriumI hoz, akár közvetlen hozzám fordultak, én soha-