Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

238 ?*• »rsiftgos Blés 18ftg június 1? én, pénteken. engedni nem fogjuk. Ez volt a kiindulási pont, tehát ezen idő alatt lehetetlen volt a devinculálás. Midőn később a regale-kötvények eursusa emelkedett, akkor még ezen határidő lejárta előtt, ha jól emlékezem, a városnak újabb folyamodására, megengedtük a kötvények devinculálását, hogy ez is hozzájárúlh isson a sörgyár létesítéséhez. A mi azon kérdést illeti, hogy a sörfogyasz tási adónak — a consum-adót értem, nem a termelési adót — megszüntetése iránt nyilatkoztam-e az enquéte előtt vagy sem, ez iránt én csak arra utalhatok, liogy a eonsum-adóknak, tehát nemcsak a sörfogyasztási adónak, hanem egyúttal a czukorfogyasztási adónak is megszüntetése a fogyasztási adók terén régi törekvésünket képezi. Miután azonban így nagy jövedelem elmaradásáról van szó, ezt nagyon természetesen azon feltételhez kellett kötnünk, hogy a fogyasztási adók terén más oly n igyobb jövedelemre tegyünk szert, mely legalább részben képes az elmaradó jövedelmet helyettesíteni. És ez irányban én nem az enquéteből kifolyólag — mert szomorú volna, ha ily kérdésekben az enquétenek kellene a kormányt kioktatni — hanem az enquéte megtartása előtt, mielőtt az a kérdés fölvettetett volna, hogy tartassék-e ilyen enquéte, mondhatnám másfél esztendeje tárgyalásokat folytatok az osztrák kormánynyal, Ezek tehát oly tények, melyek kétségtelenül igazolják, hogy a sörfogyasztási adó megszüntetésére nem az enquéte adta az impulsust. Azt mondja a képviselő úr, hogy az enquéte en a pénzügyi kormány képviselője a consum-adó megszüntetésével ellentétes állást foglalt el. Tökéletesen igaz; az enquéte-en nem az volt kérdésben, hogy a consum-adó megszüntetésére törekedjünk; az enquéte-nek nem az volt a tárgya, hanem a gyárak létesítése. És midőn ahhoz egyes vállalkozók azt mondták, hogy mi gyárakat létesítünk, de akarjuk megszüntetni e fogyasztási adót: akkor nagyon természetes, hogy a pénzügyi kormány képviselője ez irányban kötelezettséget nem vállalhatott, hanem utasításom szerint azt az álláspontot foglalta el, hogy ez adó megszüntetése nélkül is igyekezzünk gyárakat létesíteni. Ez nem azt teszi, mintha a kormány ellentétes álláspontot foglalt volna el, hanem azt teszi, hogy sörgyárak létesítésére addig is törekszik, a míg sikerülni fog a fogyasztási adót megszüntetni. (Helyeslés jobb felöl.) A képviselő úr fölszólalásának ezen magában véve mellékes részeire, mondom, bővebben reflectálni nem kívánok. Hanem egy megjegyzéssel tartozom és ez az, hogy a múlt alkalommal nem egyes mellékes, az egész felszólaláshoz képest csak kisszerű s mellékes rendeltetésű' állításokkal szemben szólaltam fel, hanem fölszólaltam azzal az egész indokkal, azzal a kiindulási ponttal szem ben, melyet a képviselő úr irányomban elfoglalt' midőn engem azzal vádolt, hogy egyoldalú szűkkeblű pénzügyi politikát követek és a közgazdasági érdekekre kellő súlyt nem fektetek. És joggal szólaltam fel az ellen, mert azt hiszem, t. ház, hogy műkő lésem első pillanatától kezdve mindig az volt a törekvésem, hogy a közgazdasági érdekeknek szolgáljak és nem pusztán a törekvések terén maradtam, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) hanem a gyakorlat terén több kérdést meg is valósítottam kiválóan közgazdasági fontosságú kérdéseket, melyek jelentékeny pénzügyi áldozatokkal járnak és felvetettem úgy, hogy engem minden vád illethet, csak az nem, hogy a közgazdasági érdekekre tekintettel nem voltam. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) És bocsánatot kérek, ha akkor egy képviselő úr itteni első felszólalását arra használta fel, hogy mintegy félretéve, ignorálva egész működésemet, ép arról az oldalról támad meg, (lgas! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondás bal felől.) a mely oldalon — már sikerrel-e vagy nem sikerrel — a legerősebb kívánok lenni: akkor talán joggal használhatom én is ellenében azt a hangot, melyet használtam. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a, napirend tulajdonképeni tárgyára. Közbevetőleg csak Kovács József képviselő úrnak vagyok kénytelen azt megjegyezni, hogy az 1881. évi XXVI. tezikknek azt a rendeletét, a mely a szokásos ötszörös bírságnál nagyobb bírságról szól — gondolom, a 7-ik szakaszra méltóztatott utalni, a hol az 50-szeres bírságról van szó — nem méltóztatott megérteni. Mert mire vonatkozik e bírság? Az első fokozat alá eső váltókra és a számlákra és itt nemcsak szorosabb; hanem a tágabb értelemben vett számlákat is kell érteni. A tapasztalás azt mutatja, hogy a váltóknál a bélyegtelen váltók kis mértékben fordulnak elő, de még mindig igen sok visszaélést kell constatálnom a vidéki pénzintézeteknél, úgy, hogy ennek a nagy bírságnak hatályon kivűl helyezését pénzügyi érdekekből és a szolgáltatások egyenlőségének érdekéből sem merném javasolni. A mi pedig a számlákat illeti, azt merem mondani, hogy daczára a törvény szigorú intézkedésének, a legkülönbözőbb ezímeken, hogy azt a számlát nem számlának, hanem másolatnak, nótának, vagy nem tudom minek nevezzék, még ma is oly mérvű visszaélések fordulnak elő, hogy a ki azt az elvi álláspontot foglalja el, hogy a többi közszolgáltatás könnyítése végett ezeket a forgalmi adókat igyekezzünk kihasználni azon mértékig, a meddig azokat törvény szerint kihasználni kell, az, azt hiszem, legalább is azt az álláspontot kell, hogy elfoglalja, hogy e bír-