Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

gg4 ^ «""»* rt í»» M és l 8 * 2 ' Jonios Í?-én, péntekéiii fogná azt használni. De ha mindennek daczára akadnának, kik legyőznék undorérzetöket és használnák azt, azok mindenesetre a nép azon osztályaiból kerülnének ki, a kik annyira rá vannak szorulva, hogy megérdemelnék, hogy az állam legalább őket a só beszerzése tekinteté­ben bizonyos kedvezményben részesítse. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) De még tovább megyek: ha még eble sem nyugodnék bele a mélyen t. pénzügyminister úr, folytatná az ellenőrzést tovább is, példának okáéit, kimondatná a rende­letben, hogy az ilyformán elkészített marhasó­hoz csakis azok juthatnának, a kik marhával bírnak, ebből a czélból pedig minden év elején az illető marhatulajdonosok elmehetnek az elöl­járósághoz és kérhetnek egy bizonylatot, a mely nyomtatványban készen állana mindenki rendel­kezésére és ebbe beírnák, hogy az illető tulajdo­nosnak családja hány tagból áll és hány marha­állománya van. A mikor e bizonylat megvan, a sótrafikos csak arra az esetre szolgáltatná ki az illető' részére a szükséges marhasót, ha a családja részére a szükséges konyhasót is be­vásárolná. Én azt hiszem, hogy már ez által a t. pénzügyminister úr azon aggályai, hogy talán az emberi fogyasztás n.igy kárt szenvedne, teljesen elesnének. De még tovább is mentem, t. íiáz. Mindnyájan tudjuk, hogy némelyek szere­tik a különlegességet, a túlfiuomat. Némely só­bányákban szép, finom, fehér só fordul elő. Azt hiszem, hogy a sóőrlőket erre is fel lehetne használni, hogy a legszebb minőségű szép, fehér sóból szintén őrölhessenek a kényesebb igényű közönség számára, még a mainál is drágább áron két-három, vagy öt-hat kilogrammos csoma­gokban bocsátva forgalomba. Mert valamint a forintos és 20 krajczáros szivarok is elkelnek az olcsó szivarok mellett, úgy a drága finom só is vevőt kapna az olcsó mellett. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az állam abbeli károsodását, a mely úgy állna elő, ha netalán egynémely szegény ember marhasót is használna, a drágábban eladott só jövedelme minden kétsé­gen kívül fedezné, de ha nem is fedezné, leg­alább a marhaállomány sóhoz jutna, mert a leg­több vidékeken a sót teljesen nélkülözik. Az elmondottakból kifolyólag, azt hiszem, az egész ház egyet fog érteni a következő határozati javaslattal, a melyet benyújtani bátor vagyok. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintettel azon fontos szerepre, a melyet a só az állati szervezetnél betölteni hivatva van; tekintettel toyábbá azon tényállásra, hogy államunk sógazdagsága oly nagy, hogy az évezredeken keresztül is kimerít­hetetlen ; utasíttatik a nagyméltóságú pénzügyminister úr, hogy saját hatáskörén belül, haladék nélkül I intézkedjék &2 ifánt, hogy hasznos háziállatjaink a só árának túldrágasága miatt, közgazdasági érdekeink nagy kárára, a só élvezhetésétől ne legyenek továbbra is megfosztva. Ezen czél elérhetése szempontjából, akár a só árának te­temes leszállítása, akár egy bizonyos minőségű marhasónak előállítása vétessék foganatba: mind­két esetben kétségkívül a sófogyasztás oly mérv­ben fog emelkedni, hogy az állampénztár káró sodásának lehetősége ki van zárva, annyival is inkább, mert ha feltéve, de meg nem engedve, az új kísérlet esetleg károsnak bizonyulna is, egy rendelettel a jelenlegi állapot újból vissza­állítható lehetne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kívánja-e a t. ház, hogy a hatá­rozatijavaslat újból fölolvastassák? (Félkiáltások: Nem!) Kíván e még valaki szólni? Szederkényi Nándor jegyző: Kovács József! Kovács József: T. ház! A jogilletékek és díjak tárgyalása alkalmával óhajtottam volna a pénzügyminister úr figyelmét az 1881 : XXVI. törvényczikk 7., 9. és 18. § aira felhívni. Azon törvényben az 50-szeres, 10 szeres 5-szörös és 4-szeres bírságok általában túlszigorűaknak talál­tatnak, különösen igazságtalan az ügyvédi kar­ral szemben azon intézkedése az ily törvények­nek, a mely szerint még vétlen mulasztás ese­tében sem engedtetik el a bírság. Különösen túlszigorú a 18. §. ama rendelkezése, hogy esetleg a bírság nem 50-szeresen, hanem 100-szorosan is kivettetik. Megvallom, t. ház, ilyen túlszigorú­ságot egy modern államban nem tartok meg­engedhetőnek. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy most a sójövedék van tárgyalás alatt, mél­tóztassék tehát ez^el foglalkozni. Kovács József: Ezeket csak mellékesen érintettem meg, mindjárt rá térek majd arra is. Annál szigorúbb e törvény, mert a bírságon feltíl esetleg fogházzal is bünteti az illetőket. Akkor azonban nem szólaltam fel, mert az italmérési jövedék tárgyalásánál azt tapasztal­tam, hogy a pénzügyminister úr nagyon haragos volt. (Derültség.) Nem tartottam helyén valónak akkor felszólalni már azért sem, mert néhány hónap múlva úgy is költségvetést tárgyalunk s akkor majd fel lehet ezeket hozni. De azért sem akartam e tárgyban akkor felszólalni, mert ma­gam is dohányengedélyért szándékozom folya­modni és nem szerettem volna magamra vonni a t pénzügyminister úr haragjai. (Élénk derült­ség.) Ne méltóztassék megijedni a t. minister úr, mindössze cs.ik pár száz holdról van szó. (Nagy derültség.) Áttérek most, t. hiz, a vita tulajdonképeni tárgyára: a sójövedékre. A földuuVelési tárcza .

Next

/
Oldalképek
Tartalom