Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

ÍS.orseágos Més 1892. j Biiins 15-én, síerdén. 219 tehát be annak szükségét, hogy most a forgalom annyira korlátoltassék, hogy a mezőgazdának ha saját szükségletei fedezésére akar italmérési adótól menles szeszt máshonnét behozni, — ezt csak száz liternyi mennyiségben teheti és hogy ahhoz is a pénzügyigazgatóságnak előleges engedélye szükséges. Ily engedélynek kieszközlése rendszerint csak költséggel és nehézséggel jár és sok esetben megtörténik az, a mint Szepesmegyében is megtörtént, hogy egész községek ezen kérelmükkel elntasíttattak azért, mivel nem tettek volna eleget holmi a törvényben különben elő nem írt feltételeknek. Nemzetgazdasági érdekek kívánják, hogy ezen megszorítás hatályon kívül helyeztessék és hogy mint ennek előtte, úgy azontúl is 56 liter szesz a szabad eladás és vétel tárgyát képezze. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) T. képviselőház! A felhozottakon kívül léteznek még más akadályok is, melyek a szeszipar fejlődésére bénítólag hatnak és melyeket az állam pénzügyi érdekeinek megsértése nélkül lehetne elhárítani. (Halljuk! Halljuk!) Én bátor leszek csak egy néhány ily akadályra a tiszteltpénzügyminster úr figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon terhesnek tartom a mezőgazdasági termelőre nézve azon utasítást, hogy ő köteles legyen minden évben jogosultságát és pedig hitelesített telekkönyvi kivonatokkal kimutatni, holott e kivonatok legtöbbször úgy sem tüntetik ki a helyes térmértéket és csak felesleges költséget okoznak a félnek; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) miként a szeszcontigensnek megállapítása és a szeszfőzde hitelesítése három évre érvényes, úgy elegendőnek tartom, ha a jogosultság is csak 3—3 évi időközökben és pedig hiteles kataszteri kivonatokkal igazoltatnék. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hiszen a pénzügyi hatóságoknak módjában ál! ezen 3 év alatt ellenőrizni azt, vájjon nem szűntek-e meg a jogosultság feltételei és ha megszűntek, elvonni a jogosulságot. Terhesnek tartom továbbá azon csak, a felsőmagyarországi megyékre nézve kiadott rendeletet, mely szerint minden mezőgazdasági termelő köteles eladási árúlajstromot vezetni és a vevőnek egy bárczát kiszolgáltatni. Én elegendőnek tartanám, ha csak egy igazolvány szolgáltatnék ki, miként ez másutt is van, mert különben sok termelő, a ki az előírt lajstrom vezetésére megkívántató képességgel nem bír, igen gyakran zaklatásoknak és kellemetlenségeknek van kitéve. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) De nemcsak az eddig idézett törvények, hanem az igen t. pénzügyminister úrnak az italmérési adó beszerzésénél követett és szerény nézetem szerint a törvénynyel össze nem egyeztethető eljárása nemcsak a szepesmegyei mezőgazdasági szeszfőzdéknek, hanem több más factornak érdekeit is sértette. (Halljuk! Halljak!) Az igen t. pénzügyminister úr ugyanis jónak találta, Szepesinegye majdnem összes, mindössze 158 községeiben gyakorolható kizárólagos italmérési jogosultságot az 1888. évi XXXV. tcz. 29 § ában előírt árverés mellőzésével két személynek az 1891 — 1892-ik évekre haszonbérbe adni.... Wekerle Sándor pénzügyminister: Gazdasági egyesületnek! Kulman János: Majd reflectá'ni fogok arra is. Bérbeadta pedig (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) oly feltételek mellett, melyek mind a mezőgazdasági szeszfőzdékre, mind a fogyasztó közönségre hátrányosak és melyek egyedül a bérlőknek biztosítanak jelentékeny előnyt. Ezen szerződési feltételek szerint — az italmérési jogok bérbeadásánál rendszerint megállapíttatni szokott feltételekről nem szólok — a többi között azt rendelik, hogy a kincstárnak haszonbér fejében az 1890-ik évre megállapítva volt haszonbéri összeg fizetendő, ellenben a haszonbérlők feljogosítva lesznek az albérlőktől 10%-ig terjedő rmigasabb bért — mely azonban átlag az 5%-ot nem haladhatja — követelni; hogy továbbá az albérlők kötelesek Összes szeszszükségletüket a két főbérlőtől a Lloyd jegyzései szerint egy forinttal magasabb árban beszerezni és viszont a főbérlok kötelesek szeszszükségletüket, a megyebeli, esetleg a szomszéd megyebeli szesztermelőktől a gazdasági egylet által meghatározandó arányban a Lloyd árak mellett beszerezni. Már pedig igen t. képviselőház, ha ezeu utóbb említett feltételek a gyakorlati életben megvalósíthatók lettek volna, akkor ezekSzepesmegyének jelenleg csak a belföldi forgalomra szorítkozó szeszkereskedését teljesen tönkretették és ezt a két főbérlő kezében kényszer útján összepontősították volna. Az igen t. pénzügyminister úr figyelmét kikerülte a hivatkozott szerződés kötésénél azon körülmény, hogy az 1888: XXV. tcz. életbeléptetése folytán a szepesmegyei viszonyok annyira változtak, hogy jelenleg — miként már előbbi) kifejtem — Szepesmegyében a szesznek ára drágább a Lloydban jegyzett árnál és hogy ennek folytán egy szepesmegyei szeszfőzde-tulajdonos sem volt hajlandó szesztermelését a Lloydban jegyzett áron a két főbérlőnek eladni és így az igen t. pénzügyminister úr azon nemes intentioja, hogy tudniillik a hivatkozott szerződéssel a mezőgazdasági szerződések helyzetén