Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

k. orsBágos Blós ÍStt. Június Ú én, ssserfláii, ff f daságí szeszfőzdék csak akkor prosperálhatnak, illetve csak akkor versenyezhetnek az ipari szeszgyárukkal, ha nekik ezekkel szemben jelentékeny kedvezmény biztosíttatik, mert tudvalevő dolog, hogy az ipari szeszgyárak jobban aknázhatják ki a technika előnyeit és aránylag kevesebb regievei dolgoznak, mint a mezőgazdasági szeszfőzdék. Ily kedvezmény nyújtatott ugyan a mezőgazdasági szeszfőzdéknek az 1888. évi XXIV. tcz.-ben, de ezen kedvezmény korántsem üti meg az 1878. évi XXIV, és 1884. évi törvényczikkben biztosítva volt kedvezmény mértékét. Az utóbb idézett törvény szerint ugyanis a szeszadó a mezőgazdasági szeszfőzdéknél a beszerzésre szánt űrméret nagyságához képest általányozás útján szedetett be, míg az ipari szeszgyárak a szeszadót a szeszmérőgép jelzései alapján a termény mennyisége és meghatározott átlagos foktartalma szerint fizették. Ezen megadóztatási mód szerint az általányösszeg kiszámításánál egy napra esik egy ezefrézés vétetett alapúi és így a mezőgazdasági szeszfőzde-tulajdonos a törvényben megállapított 11 krnyi adót literenkint csak egy beczefrézés utáu nyers szeszért fizette, holott ő naponkint 2— 3-szor is czefrézett és még egyszer, esetleg kétszer annyi szeszt termelt, mint a mennyi megadóztatott, mi által annyira kisebbítette az adóterhet, ! hogy egy hektoliter szeszre átlag csak 5 frt esett adó fejében. Ezen megadóztatási mód mellett tehát a mezőgazdasági szeszfőzdék 6 írttal voltak előnyben az ipari szeszgyárakkal szemben, melyek t. i. hektoliterenkiüt 11 frtot fizettek adó fejében. (Halljuk! Halljuk!) Ezen előny azonban megszűnt az 1888. évi XXIV. törvényezikknek azon rendelkezése folytán, hogy most a mezőgazdasági szeszfőzdéknél is a terményadó alkalmaztatik. Az általányozási rendszer mellett az hozatott fel indokai, hogy erjesztés gyorsítása által csak hiányosan lehetett kihasználni a terhelési anyagot és hogy ezen anyag pazarlás veszélyeztette az ipar érdekeit. Az indok azonban nem talál alkalmazást a szepesmegyei szeszfőzdéknél, mert ezek tudvalevőleg csak burgonyát dolgoznak fel, mely sokkal rövidebb idő alatt fejezi be az erjedés proeessusát mint például a hüvelyes vetemények. De különben, ha igazoltnak vennők is, hogy az előbbi megadóztatás mellett nem lehetett kellőképen kihasználni a termelési anyagot, abból a mezőg'azdára a legkisebb hátrány sem háramlót!, mert ó' ezért dús kárpótlást nyert egyrészt a nagyobb mennyiségű és jobb minőségű takarmány és másrészt a kisebb adótétel által. (Úgy van! bal felöl.) Épen így jutottak rosszabb helyzetbe a KÉPVH. NAPLÓ. 1892 -97. IV. KÖTET. mezőgazdasági szeszfőzdék az adóleengedés módjának megváltoztatása folytán. Az 1884. évi XXI. törvényczikk szerint, tudniillik a leengedés a naponkint megadózott erjürméreíhez képest bezárólag 30 hektoliterig 25%-ot, 20 hektoliteren felül bezárólag 35 hektoliterig 20°/« -ot, 35 hektoliteren felül bezárólag 50 hektoliterig 10% ot tett. Az 1888. évi XXIV. törvényczikk szerint pedig a leengedés 2 hektoliterig terjedő átlagos n ipi alkoholtermelésnél 5 frtot, azonfelül 4 hektoliterig 4 frtot és 7 hektoliterig 3 frtot tészen naponkint. A most fennálló szeszadó-törvényi szerint fizet a mezőgazdasági szeszfőzde-tulajdonos egy hektoliter szesz után 35 frt adót és részesül 5 frt adó-elengedésben. Ez annyi, mint 14'28Y«, a mi nem üti meg az 1884. évi XXI. törvényczikkben biztosított százalékot. Igaz ugyan, hogy az 1888. évi XXIV. törvényczikk egy irányban a mezőgazdáknak nagyobb előnyt is biztosít, a mi abból áll, hogy a kedvezményezett napi szesztermelést hét hektoliterig kiterjeszti, a mi naponként egy erjesztést és egy hektoliter ürméretbe férő ezefre után átlag 3—4 liter szeszt számítva, körülbelül 200 hektoliter erjürméretnek felel meg, holott az 1883 évi XXI. törvényczikk szerint a kedvezményezett erjürméretnek maximuma csak 50 hektoliterben volt megállapítva. Ezen előnyből azonban a szepesmegyei és azt hiszem más megyebeli mezőgazdasági szeszfőzdékre is mi sem jut, mert Szepesmegyében alig vannak nagyobb gazdaságok és ez okból az 1884-dik évben üzemben volt szeszfőzdék erjürmérete egy sem haladta túl a 35 hektolitert és átlag csak 207s hektoliter esett egy szeszfőzdére. Az 1888. évi XXÍV. törvényczikk 55. §-a szerint az átlagos alkohol tartalom előzetesen állapítandó meg akként, hogy ez a 100 fokú szeszmérő szerinti 70, illetve 75 és illetve 80 fokon alól nem le'iet. Rendszerint azonban a törvényben előirt minimumnál magasabb átlag állapíttatik meg, mely aztán a leszámolásnál alapúi szolgál. Igen gyakran megesik azonban — kivált a mezőg.izdasági szeszfőzdéknél — hogy a termés minősége rosszabbnak bizonyul be, a mint kilátásba vétetett és hogy ennek folytán a termelő nem hozza ki az előzetesen megállapított átlagot a próba szesz csekélyebb alkoholtartalmat mutat, de azért mégis az előzetesen megállapított alkoholtartalom szerint kell fizetni az adót, mi által a termelő tetemesen megkárosodik. A törvénynek ezen intézkedése igazságtalan és azt megváltoztatni kellene oly módra, hogy a törvényben előirt minimum ugyan elfogadtatnék, de ezt meg28