Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

216 72. országos fllés 189Í. jndng 15-én, szerdán. Ezek azon kívánalmak és sérelmek, melye- ' kei a sörgyártás érdekében szükségesnek tartottam előterjeszteni és miután erős meggyőződésem, hogy e kívánalmak teljesítése és sérelmek orvoslása esetében az állam bevételei nemesük csökkenni, hanem ellenkezőleg emelkedni fognak : kötelességem ezekre a t. kormány, különösen az igen t. pénzügyminister úr figyelmét felhívni. (Helyeslés hal felöl.) Nem szándékozom ezúttal ez ügyben határozati javaslatot benyújtani és pedig két okból. (Halljuk! Halljuk!) Először azért, mert boldogult kereskedelmi ministerünk, a ki fennálló törvényeink keretein belül tőle telhetőleg támogatta a hazai ipart és különösen iparkodott ezt a kifejlettebb osztrák iparral szemben védeni, ez év elején épen a sörgyártás előmozdítása tárgyában szakéi tekezletet hívott össze, melyben én is résztvettem és — hajói vagyok értesülve — a szakértekezlet megállapodásait. — melyek nagyobb részben megegyeznek az általam előterjesztett kívánalmakkal — pártfogólag közölte a t. pénzügyminister úrral. Miután pedig az igen t. pénzügyminister úr a kereskedelmi ministeri táreza ideiglenes vezetésének átvételénél készségét bejelentette elődjének e téren követett politikáját magáévá tenni: reménylem, hogy pénz ügy ministeri minőségben a kereskedelmi minister kívánságát teljesítendi. (Tetszés bal felöl.) Másodszor pedig azért nem szándékozom határozati javaslatot benyújtani, mert attól tartok, hogy megsérteném avval az igen t. pénzügyminister úr és a túloldal kívánságát, mely már több ízben azt bizonyította, hogy a legsürgősebb indítványt is, mint például nem régen a szegény díjnokok helyzetének javítása tárgyában előterjesztett határozati javaslatot, csak azért utasította vissza, mert az ellenzéki padokról lett előterjesztve. Áttérek már most más tárgyra, tudniillik a szeszadóra és itt főleg azon bénító hatást fogom jelezni, melyet a szeszadóról szóló törvényeink — különösen az 1888. évi XXIV. tez. — a szepesmegyei szesziparra és ez által a mezőgazdaságra is gyakorolt. (Halljuk! Halljuk!) Szepesinegye lakosságának zöme földmíveléssel foglalkozik és hogy e lakosság a hegyes vidéken földmívelésre szánt sovány és aránylag kevés föld jövedelméből megélhetett, sőt még a jólét egy bizonyos fokával is dicsekedhetett, ezt nemcsak takarékosságának és szorgalmának, hanem azon körülménynek is köszönhette, hogy a mezőgazdák jobban értékesítették terményeiket az által, hogy ezt felhasználták szesztermelésre. (Úgy van! bal felöl) A szesztermelésnél nyert moslék adott jó takarmányt, mely megint elősegítette a marhahizlalást és marhatenyésztést és a mezőgazdát azon "helyzetbe juttatta, hogy jobbari trágyázhassa meg sovány földjeit. (Úgy van! bal felől. Most azonban minden irányban hanyatlás észlelhető — miként ezt Bobula János t. képviselőtársam beszédében jelezte, a szeszipar hanyatlott, avval karöltve a mezőgazdaság hanyatlott, a marhatenyésztés 32°/°-al csökkent, az általáuos jólétnek nyoma sincsen, a megélhetés meg van nehezítve és a lakosságnak egy nagy része kénytelen más országban keresni kenyerét. (Úgy van ! a baloldalon.) A törvényhozásnak feladata nemesak feltárni a szomorú valót, hanem kutatni az okot is mely a sajnos állapotot előidézte. (Halljuk! Halljuk !) t Én, a ki közvetlen tapasztalásból ismerem a szepességi viszonyokat, bátran állíthatom, hogy a szeszadóról szóló törvényeink nagy befolyással voltak a jelzett hanyatlásra. A t. ház becses engedelmével iparkodni fogok ezen ádításomat beigazolni. (Halljuk! Halljuk !) Az 1883/84-dik évi szesztermelési idény alatt üzemben volt Szepesmegyében még 115 mezőgazdasági szeszfőzde; az 1888, évi XXIV. tcz. és az 1888. évi XXXV. tcz. életbeléptetése után ezek száma leapadt 63 ra és az 1890. évi XXXVI. tcz. életbeléptetése után 57-re, a most lefolyt termelési idény alatt pedig 50-re. 1888-ban még virágzott Szepesmegyében a szeszkereskedés, nagyobb mennyiségben szállíttatott a szesz Gfalicziába és Sziléziába is, most azonban ez mind megszűnt. (Halljuk! Halljuk!) Az 1888-dik évi^; a szesznek ára Szepesmegyében 2 írttal hektoliterenkint olcsóbb volt a Lloydban jegyzett árúnál és daczára annak, a mezőgazdasági szeszfőzdék prosperáltak, most azonban a szesz drágább a Lloydban jegyzett árúnál és a szeszfőzdék még sem tudnak zöldágra vergődni, hanem évről évre többen beállítják az üzemet. Már ezen statisztikai adatokból következtetést lehet vonni arra, hogy idézett törvényeink csakugyan megnehezítették a mezőgazdasági szeszfőzdék helyzetét. A t. képviselőház engedelmével ki fogom mutatni, hogy ezen következtetés helyes. (Halljuk! Halljuk!) Itt előre kell bocsátanom, hogy nincsen szándékom bírálat tárgyává tenni az 1888. évi XXIV. törvényczikknek azon rendelkezését, mely szerint a szeszadó pénzügyi, közerköícsiségi és közegészségi tekintetekből 35, illetve 45 frtra emeltetett hektoliterenként, hanem boaczolgatni fogom idézett törvényeinknek csupán azon intézkedéseit, melyeket a mező gazdasági szeszfőzdékre nézve károsoknak tartok és melyek okozták a biztos kilátásba helyezett adójövedelem csökkenését. Kétséget sem szenvedhet, hogy a mezőgaz-