Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-72
514 ?S. wrsa&go* Illés !8»2. junlus 18-én, sjerdán. a 13 fokú sörnek minimálására — az adó beleszámításával — 14 forint 16 krajezár esik, tehát 1 fokra 1 forint 9 krajezár, miért is ehliez arányítva, a 8 fokú sörnek értéke csak 8 forint 72 krajezárra tehető. Tényleg azonban ezen sör is 12 forint 13 krajezárba kerül a termelőnek az adóval együtt, mert csakis a termeiéinél mutatkozik egy 1 forint 30 krajczárnyi és a sörtermelési adónál egy 83 krajczárnyi kevesblet, úgy, hogy a mostani adórendszer mellett a könnyebb sör aránylag 3 forint 41 krajczárral drágább a nehezebbnél. Sokkal kínosabb azonban ezen megadóztatási rendszer igazságtalansága, ha a sörgyártásnál felhasznált maláta szerint számíttatik az adó. (Halljuk! Halljuk.') Egy hektoliter 13 fokú sörhöz ugyanis 23 kiló maláta szükségeltetik, ily fokú sörnél pedig 7 forint 18 krajezárt tesz a sörtermelési, sörfogyasztási és minimalis italmérési adó, megvan tehát az ily, a 13 fokú sörgyártásánál felhasznált egy métermázsa maláta 31 forint 16 krajezárra adóztatva; — ellenben, ha ugyanilyen súlyú malátából 8 fokú sör gyártatik akkor, tekintve, hogy ily fokú sörhöz csak 18 kiló maláta szükségeltetik heetoliteren kint, az adó 37 forint 21 krajezárt tesz ki, tehát 6 forint 7 krajczárral többet a nehezebb sörnél felhasznált ugyanannyi malátánál. És épen azon körülmény, t. képviselőház, hogy tudniillik a fennálló rendszer mellett a könnyebb sör vau aránylag magasabban megadóztatva, okozta azt, hogy Magyarországban majdnem kizárólag nehezebb sör termeltetett és hogy azon kisebb sörfőzdék, melyek inkább könnyű sör termelésével foglalkoztak, kénytelenek voltak működésüket beszüntetni és ezen körülmény okozta továbbá azt is, hogy a pálinkaivás ez utóbbi években a szepesi városi polgárok között is tért hódított és ez okozta a nevezett városi elemnek Bobula János t. képviselőtársam által constatált sülyedését. Másként áll a dolog az osztrák tartományokban. Ott a könnyű sör nagymennyiségben termeltetik, mert ott nem ismerik a sörfogyasztási adót, de még az italmérési adót sem, ott ennek folytán,, kivált a könnyű sör, a miénkhez képest igen olcsó ital, úgy, hogy annak élvezete a lakosság zömének, de még az utolsó munkásnak is lehetséges, de ott a sörtermelés az 1890/91. évben 12,937.752 hektoliterre és a sörtermelési adó czínién bevételezett összeg 25,800.000 forintra rugott, mely termelés és bevétel nem áll arányban a mi 644.981 hektoliter termelésünkkel és a mi egy millió forint bevételünkkel még akkor sem, ha hozzászámítjuk a fogyasztási adó tejében bevételezett IV2 millió forintot is. Ezen aránytalanság különösen akkor tűnik szembe, ha tekintetbe veszszük a fogyasztásnál mutatkozó feltűnő nagy különbözetet, mely szerint míg az osztrák tartományokban 194 liter, addig a magyar korona országaiban csak 3-3 liter sör fogyasztatik fejenkint. En, t. képviselőház, meg vagyok arról győződve, hogy ha a sörfogyasztási adó megszüntettetnék és ez által lehetővé tétetnék azon, kivált az alsóbb néposztáiyoknak szánt, illetve általuk megszerezhető, olcsóbb, könnyebb sör gyártása — olyannyira emelkednék ez által a fogyasztás és avval karöltve a termelés — hogy a sörtermelési és italmérési adónál elérendő bevételi többlet többszörösen haladta meg a sörfogyasztási adó czímén előirányzott 17* millió forintot, mert — eltekintve attól, hogy a sör termelésé nek fejlődése más iparágat is ragadna magával — miként a postabélyeg leszállítása folytán óriási módon növekedett a postaforgalom és miként a zónarendszer is mutat kedvező pénzügyi eredményt, úgy a söradónál is volna hasonló kedvező, talán alig remélt eredmény felmutatható, ha megszüntetjük az eddigi szűkkeblű fínanc-rendszert. De van még egy másik körülmény is, mely kívánatossá, sőt szükségessé teszi a sörfogyasztási adónak megszüntetését és ez az, hogy az osztrák tartományokból nem csekély mennyiségű sör hozatik be tengelyen, kivált Magyarország felső vidékére, (Úgy van! a haloldalon.) mely sört — külön vámterűietünk nem lévén — nem lehet ellenőrizni és így ez rendszerint kibújik a fogyasztási adó alól, a mi csakis a hazai termelés kárára van. (Úgy van! a baloldalon ) Miként a sörfogyasztási adó, úgy a sörtermelési adó kivetésének módja is — az abból kifolyó ellenőrzési rendszerrel —- nagyban akadályozta a sörgyártás fejlődését. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. képviselőházat ezen complicált ellenőrzési rendszer részletes ismertetésével untatni, de röviden legalább ki kell emelnem azt, hogy a most fennálló rendszer mellett kénytelen és köteles minden sörgyáros az ellenőrző pénzügyőrök részére egy külön irodát berendezni, honnaa azok és pedig négyen, öten, elejétől végig, azaz addig, míg a kész sör a pinezébe bocsáttatik, ellenőrzik a sörgyártást Ezen ellenőrzés pedig nemcsak hogy a kincstárra nézve igen költséges, de másrészt a gyárosnak is sok zaklatásával és kellemetlenségével jár. Ily inegadóztatási és ellenőrzési rendszer Európának egy civilisált államában sincsen behozva s azt hiszem, ily rendszerrel másutt — mint nálunk — kísérletet sem tennénk, miután van az ellenőrzésnek más, sokkal egyszerűbb,
