Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

T2. oradgos Ülés 1892. jttníns 15-én, szerdán. g j 3 A többi európai államokban pedig ugyan ily mennyiségű és foktartalmú sör következőleg van megadóztatva: 1. Belgiumban 93 kr,, 2. Oroszországban — a hol ennek előtte a sör 3 írtjával volt megadóztatva — jelenleg csak 1 frt 02 kr. 3. Würtembergben 1 frt 07 kr, 4. a badeni nagyherczegségben 1 frt 16 kr., 5. Bajorországban 1 frt 23 kr., 6. a német szövetséges államokban 1 frt 32 kr., 7. a német alföldön (Niederlande) 1 frt 45 kr., 8. Franeziaországban 1 frt 48 kr, 9. Angolországban 1 frt 82 kr. Svájczban és Norvégiában a sör nincsen megadóztatva. T. képviselőház! Jól tudom, hogy a söradó csak Ausztriával egyetértőíeg volna leszállítható és tudom azt ie, hogy a söradó leszállítása Ausztriában — hol a söripar virágzik — főleg financiális okokból sok nehézségbe ütköznék. Nem fogok tehát azon követelménynyel a t. pénzügyminister úr elé lépni, hogy szállíttassák le a söradó, mert meggyőződtem S úsry hiszem, sikerülend a t. képviselőházat is meggyőznöm arról, hogy fejleszthető a sörgyártás és ez által az állam jövedelme akkor is, ha csak a sörgyártást lankasztó többi akadályokat hárítjuk el. Ezen akadályok közé első helyen sorozom a sörfogyasztási adót, mely az osztrák államokban nem áll fenn, melyet tehát a magyar törvénykezés Ausztria hozzájárulása nélkül és azon biztos kilátással szüntethetne meg, hogy a költségvetésben lVä millió szereplő sörfogyasztási adó bevételért a sörtermelési adóban rohamosan emelkedő bevételi tételt — tehát dús kárpótlást — nyernénk. (Helyeslés bál felől.) A magyar törvényhozásnak az lehetett intentioja a sörfogyasztási adóról szóló törvényeink alkotásánál, hogy védje a bortermelést a söripar fejlődésének megnehezítése által. Részemről legalább nem képzelhetek más elfogadható indokot, mert ha tekintetbe veszszük azt, hogy Ausztriával közös váintejületünk van, hogy Ausztria évenkint 12-13 millió hektoliter sört termel, tehát a sörgyártás ott már is elérte a lehető legmagasabb fokot, valamint kiaknázta a technika minden előnyeit, holott nálunk a söripar csak gyermekéveit élte, akkor az említett indok fenn nem forgása esetében mind financiális, mind nemzetgazdasági szempontból helytelen lett volna a söripart nálunk már csirájában elfojtani, ily, velünk közös vámterületen levő Ausztriában nem ismert magas fogyasztási adónak kivetése által. Ezen, a bortermelés megvédése szempontjából fenforgott indok jelenleg nem áll fenn, mert — miként már előbb említem — szőlőink 60%-ká. el van pusztítva, mert ennek következtében a bornak ára is oly tetemesen emelkedett, hogy a sör nem képezhet reá nézve többé versenyczikket. A bortermelésnél évről évre inkább jelentkező sajnos hanyatlásból eredő hiányt: pótlandó, gondoskodnunk kell oly italról, mely olcsóságánál fogva népünk alsó osztályai által is megszerezhető legyen és a mely a test szervezetét nem rongálva, ellenkezőleg neki tápanyagot is nyújt. Ezen ital pedig csak a, könnyebb és olcsóbb sör lehet. A sörfogyasztási adó megszüntetése nélkül azonban könnyebb és olcsóbb sört nem lehet gyártani. Ezen állításom helyes voltát pedig bátor leszek ezennel számokkal is igazolni. Egy hektoliter 13 fokú sör — mely már nehezebb minőségű sor — a következő adóval van megterhelve : 1. sörtermelési adó 2 frt 18 kr., 2. sörfogyasztási adó 3 frt, 3. italmérési adó, ha az 1888. évi XXXV. tcz.-hen előírt minimális ösz szeget számítjuk, csak 2 frt, és ha ehhez hozzáadjuk, 4. a termelési költséget, 6 frtot, 5. továbbá a termelőnek járó mérsékelt hasznot, 1 frtot: akkor a sörnek minimálisára kimérés előtt 14 frt 18 kr. Minthogy azonban a korcsmárosnak is vannak tetemes kiadásai, úgymint szállítási költségek, házbér, jövedelmi adó stb. és mintlmgy neki is haszonnal kell dolgoznia, akkor a legkedvezőbb körülmények között is nem árusítható el egy liter sör 20 krajczáron alól. A legtöbb helyen azonban a kizárólagos italmérési jog bérbeadása folytán az italmérési adó két forintnál jóval többet teszen és azonfelül némely város — mint például Budapest hektoliterenkint 1 forint 90 krajczárt — külön adót is szed még. Hivatkozom továbbá a többi között még Kolozsvárra, a hol a sörnél liektoliíerenkint 10 forint szedetik italmérési adó fejében, úgy, hogy a korcsmárosnak 28 forintba kerül egy hektoliter sör és hivatkozom Kecskemét városra, mely régi szokáshoz képest maga szolgáltatja át a sört a korcsmárosnak és pedig az adót beleszámítva 24 forintnyi árban. Egy vidéki munkás pedig, ki naponkint 40-—60 krajczárt keres, nem élvezhet ily luxus czikknek tednthető drága italt. A könnyebb, mint például a nyolcz fokú sörnek gyártását a fogyasztási adó teszi lehetetlenné, mert miután fogyasztási adó, italmérési adó és egyéb költség a sör mennyiségére való tekintet nélkül van kivetve, nagyon természetes, hogy a könnyebb sör aránylag magasabban van megadóztatva, mint a nehezebb sör és hogy ennek folytán amannak elárusítási ára is aránylag drágább. Ezen állításomat is számokkal fogom igazolni. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis — miként már előbb említem —