Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-72
212 72, országos ülés 1893. jvnlus 15<én, «nerdán. Behatón és részletesen kell pedig, hogy e kérdésekkel foglalkozzam még azért is, hogy megczáfoljam — tőlem telhetően is — azon szemrehányásokat, mintha ezen párt, melynek szerény tagja vagyok, a köztevékenységben nem vesz részt. (Helyeslés hal felöl.) Ezek előre bocsátása után pedig első sorban azt fogom kimutatni, hogy csupán az eltévesztett fmancpolitikának tulajdonítandó, ha a költségvetés bevételei között a söradó csak egy millió írttal szerepel, holott ezen tétel alatti jövedelem tetemesen volna fokozható, ha megszűnte ttetnék a jelenlegi financrendszerrel járó mindazon akadály, mely a sörgyártást megnehezíti és drágítja, sőt a sör élvezetét a társadalom alsóbb osztályai részére egyenesen lehetetlenné teszi. (Igás! Úgy van! hal felöl.) Jeleznem kell itt, hogy a midőn az igen t. pénzügyminister úr becses figyelmét kénytelen vagyok a sörgyártás egészséges fejlődésének útjában álló akadályokra felhívni, oly kérdésekre is leszek kénytelen reflectálni, melyek szorosan véve a kereskedelmi ministerium tárczájának keretébe tartoznak, de mely kérdések bonczolgatása itt azért szükséges, hogy a szóban forgó tárgy minden oldalról és kellőképen megvilágíttassék. (Halljuk! Halljuk!) Sörgyártásunkban ugyanis, daczára azon sajnos körííiménynek, hogy a phylloxra szőlőnk 60°/o-át elpusztította s a borok ára ennek folytán tetemesen felment, daczára annak, hogy az 1888. évi XXIV. tczikkel megállapított magas szeszadó túlságosan felverte a szesz árát és daczára annak, hogy hazánk virágzó és fejlett söriparral soha sem birt, mégis és pedig oly korszakban, melyet hazánkra nézve az ipar fellendülési korszakának tekintünk, határozott hanyatlás észlelhető. (Úgy van! a halóidalon.) Mert míg a magyar korona országaiban 1872-ik évben 304 sörfőzde és sörgyár volt üzemben, addig 1881-ben — a midőn a sör egy frt fogyasztási adóval lett megróva — 142-re, 1883-ban, a mikor a sör fogyasztási adó 1 frt 50 krra emelkedett, 124-re, 1887-ben, a mikor a sörfogyasztási adó 3 forintot tett ki, 107-re és 1891-ben 100-ra apadt le azok száma. De még ez esetben is lehet némi hanyatlást constatálni, ha csupán a termelt sör inenynyiséget veszszük figyelembe, mert míg 1872-ben 1,262.186 akó - 706.826 hektoliter termeltetett, addig 1881-ben csak 455.527 hektoliter, 1887-ben csak 521.864 hektoliter, 1890/1-ben esak 644.988 hektoliter termeltetett, tehát — noha az utóbbi években mutatkozik is némi emelkedés — Láng Lajos államtitkár: 50%! Kulman János: . . . még sem haladta meg az utolsó évben termelt sörmennyiség az 1872-dik évi termelést. Ezen csökkenés ugyan aránylag sokkal nagyobb, ha csupán azon sörgyárak és sörfőzdék számát veszszük figyelembe, melyek az utolsó 20 évben szüntették be működésüket. Ez pedig onnét ered, hogy a magas sörfogyasztási adó miatt épen azou kisebb sörfőzdék voltak kénytelenek működésüket beszüntetni, melyek könnyebb és olcsóbb sört termeltek, míg viszont az erösebb sörfogyasztással foglalkozó nagyobb sörgyárak — csakhogy biztosíthassák fennállásukat — némileg fokozták termelésüket. Ezen hanyatlás pedig, t. képviselőház, melyet az igen t. pénzügyminister úr is beismer, az előttünk fekvő költségvetés indokolásában, miután ez okból kevesbítette az idei bevételt 50.000 frtta] a máit évihez képest, igen sajnos jelenség és pedig egyrészt financiális szempontból, mert teljes finánc-rendszer mellett épen ezen iparágnál volna a jövedelmek természetes fejlődése igen könnyen elérhető és másrészt azért is, mert a söripar ily hanyatlása nagy befolyással bír a t. házban már többször rajzolt felső magyarországi és különösen a szepességi mezőgazdaság hanyatlására. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Tudvalevő dolog, hogy a sörgyártáshoz árpa és komló szükségeltetik, valamint tudvalevő dolog az is, hogy a feldolgozott árpának hulladéka kitűnő tápanyagot szolgáltat a marhának, a mi pedig közvetlenül a marhatenyésztést és közvetve a különben is sováuy földjeink jobb megtrágyáztatását segíti elő. (Ügyvan! hál felől.) Ha tehát a sörgyártás és az avval karöltve járó maláta-gyártás hanyatlását előidéző okok elháríttatnának, akkor felső magyarországi gazdáink sokkal jobban fogják értékesíthetni árpatermésüket itthon, nem lesznek kénytelenek azt olcsó áron a külföldre vinni (Helyeslés bal felől.) és nem lesz kénytelen saját belföldi fogyasztó közönségünk — a külföldnek évenkint sok ezer forinttal adózva — az ugyanazon anyagból gyártott drága sört a külföldtől megvenni és azon felül ez által nálunk egy újabb jövedelmi forrás nyílna meg a nagyobb mértékben való, igen jövedelmező komlótermelés meghonosítása által. Hogy ezenken a bajokon segíteni kell, úgy hiszem, mindenki belátja, de hogy ez lehetséges legyen, első sorban is a baj kutatandó, mely ez állapotokat előidézte. {Halljuk! Halljuk!) Már maga a söradó is oly magas nálunk, hogy ez — Olaszországot kivéve — jóval meghaladja valamennyi európai államok söradóját. Nálunk a söradó hektoliterenkint és fokonként 16"7 krajczár, vagyis egy hektoliter 13 fokú sör után 2 frt 18 krajczár.
