Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

ÍS. orsíégos Illés 1892. .fnains 15-én, sieráán. grjg tatnak tudni, hogy a honvédségről szóló törvény 18-ik szakasza azt mondja, hogy a rangfokozatok és egyéb katonai jelvények, a felszerelés és felfegyverzés, valamint a szolgálat és gyakorlat szabályai a honvédségnél és a sorhadnál egyenlők lesznek. Általában kimondatott s annak szükségességét kétségbe nem vonhatja senki, hogy a csendörséget katonásítani kell. Ha más tekintetet mellözünk, el kell ismernünk, hogy a csendőrségnek katonai lábon léte azért szükséges, hogy a csendőrséget a fegyver használatának jogával fel lehessen ruházni, mert nem képzelhető, hogy mai aránylag csekély számában a csendőrség képes volna feladatának minden tekintetben megfelelni, ha nem volna épen ezen fontos és nagy hatáskörű joggal felruházva. Mihelyt pedig a csendőrség katonásíva van, nézetein szerint, a tisztek közt különbséget tenni nemcsak hogy nem czélszeríí, de nem is szabad. A tiszt külső jelvényétől a tiszti fogalom el sem választható. Ez a jelvény az, mely a tisztek büszkeségét képezi, ez a jelvény az, melynek tisztaságát vérével, életével fentartja és megvédi. És miben rejlik ezen büszkesége minden tisztnek? Abban, hogy ugyanaz a jelvény, illetőleg hasonló jelvénye ahhoz, a melyet a legmagasabb hadúr is visel. Ez a büszkesége azért köd becsületét ahhoz a jelvényhez, mert annak tisztasága neki szent kötelesség. Ettől megfosztani a csendőrség tisztjeit nemcsak nem czélszeríí, de nem is szabad. Nem szabad másrészt azért sem, mert a csendőrség tisztikara kiegészíttetik részhen a honvédségi tisztek számából, részint közös hadseregbeli tisztekből. O Felségének, mint legmagasabb hadúrnak jogában áll a csendőrségtől tiszteket a honvédséghez, vagy viszont a honvédségtől a csendőrséghez áttenni; ez ő Felsége jogai közé tartozik. Már ezen szempontból sem lehet tehát itt megkülönböztetést tenni, mert a tisztek között e tekintetben egyenlőségnek kell fenuállani. Ennélfogva egész tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezen kérdés mellőzésével a csendőrségre vonatkozó költségvetési tételt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház! Nem mondom, hogy a t. államtitkár úrnak mostani nyilatkozata meglepett; megegyez ez azon közjogi fejtegetésekkel, a melyeket tegnapelőtt tőle hallani szerencsétlenek voltunk (Úgy van! Úgy •van! a szélsőbalon.) és a melyek bebizonyították, hogy sem a magyar közjogot nem ismeri, sem pedig kellő nemzeti érzékkel nem bír. (Úgy van! JJgy van! a szélsőbalon.) De mivel tegnap, miután az ellenzék részéről, különösen gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk kimutatta, mennyire téves a t. államtitkár úrnak felfogása, előbbi nyilatkozatait módosította, hogy ne mondjam, visszaszívta, ez reményt nyújt nekem arra, hogy idővel mai kijelentését is vissza fogja vonni. Ugyanis mivel védi a t. államtitkár úr a csendőrségnél alkalmazott fekete sárga színeket? Ugyanazon érvvel, melyet a t. beliigyminister úr a minap ugyanezen tárgyban hangoztatott. Nevezetesen hogy miután a honvédségnél a fekete-sárga kardbojt törvény által biztosítva van és a csendőrség a honvédelmi minister alatt áll: szükségképen következik, hogy a csendőrség is ugyanazon jelvényeket viselje. Ámde engedjen meg a t, államtitkár xir, ha figyelmeztetem, hogy szerencsétlenségünkre ugyan, de úgy van, a törvény világosan kijelenti, hogy a honvédség a közös hadsereg kiegészítő részét képezi és hogy ugyanazon jelvények al kalmazandók nála, a melyek a közös hadseregbeli legénységnél, illetőleg tisztikarnál. A csendőrségre nézve azonban ilyen rendelkezést hiában fog keresni a t. államtitkár úr. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Grómon Dezső

r államtitkár: De igen! Irányi Dániel: Én legalább olyan törvényt nem ismerek. A törvény csak arra jogosítja fel a honvédelmi ministert, hogy a csendőrség felszerelését és felfegyverzését intézze és a csendőrség feletti fegyelmi jogot gyakorolja. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) Más törvény tudtommal a mi törvénykönyvünkben erre vonatkozólag nem létezik. Tehát nem áll az az indok, melyet e részben felhozni méltóztatott. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) Az pedig, a mit arra nézve mondani tetszett, hogy miután a csendőrségi tisztek becsületet helyeznek abba, hogy ők ugyanazon jelvényeket viseljék, melyeket a közös hadseregbeli és honvédtisztek, inert ezen jelvények ő Felségének is jelvényei, bocsásson meg, ez arra emlékeztet egészen, a mit a t. belíigyminister úr mondott, a ki ezen jelvények viselésétől tette függővé a csendőrségi tiszteknek a tekintélyét. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hát vájjon kevesebb tekintélyt élvezne-e a csendőrség tisztikara, ha a magyar aljam jelvényeit viselné? (Úgy van! Úgy van! Elénk tetszés a szélsőbalon.) Hát mióta bir Magyarországon nagyobb jogosultsággal egy idegen államnak a színe a magyar nemzet színeinél ? (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Megvallom, t. ház, hogy ámbár már megszoktam a t, államtitkár úrtól, hogy a magyar közjogot, a magyar nemzet érzelmeit figyelembe ne vegye, mindamellett nem hallhattam megbotránkozás nélkül mai beszédét. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Grómon Dezső államtitkár: T. ház! Csupán egy észrevételre szorítkozom, miután