Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

71. országos ülés 1892.június 14-én. kedden. 183 Ezt az ellentétet Önök nem akarják felidézni, hiszen az ellenkező törekvést vallják; de tetteikkel és mulasztásaikkal, azzal, a mit tesznek és a mit nem tesznek, a mit visszautasítanak és elnéznek, azzal azt tényleg előidézik. Mi pedig ezt épen kikerülni és csírájában elfőj tani akarjuk, azért kívánjuk a magyar katonai nevelést. A tételt különben elfogadom. (Élénk éljenzés és helyeslés hal- és szélső haloldalon.) Grómon Dezső államtitkár: T. ház! Minthogy tegnap már tisztába hozatott az, hogy a gyengélkedő minister képviseletében én szólalok fel, mint annak a, ministeriumnak államtitkára, méltóztassanak megengedni, hogy az Apponyi Albert t. képviselő úr felszólalására néhány észrevételt tehessek. (Halljuk ! Bálijuk !) Elismerem, hogy tegnapi beszédemben a sűrű közbeszólások alatt azt mondtam, hogy a hadsereg körüli intézkedésekre, a belszervezet és vezényletre ő Felségének kizárólagos joga van; de ezt Ugron Gábor t. képviselőtársam beszédével szemben mondottam, a ki azt állította, hogy az országgyűlés előtt felelősségre vonható. Kétséget nem szenved és ezt most is állíthatom, hogy ezen rendelkezések, ő Felsége által való foganatosítás és érvényesítésök előtt az országgyűlés által nem kritisálhatók és nem vonhatók felelősségre, de ezen intézkedések is, mint alkotmányos életben minden intézkedés, a kormány felelősségre vonása líitján a háznak befolyása alá is juthatnak. Ezt, mondom, úgy véltem hallani és miután a kitétel az volt, hogy a hadsereg intézménye a ház felelőssége alá tartozik és felelősségre vonható, azért mondtam azokat a szavakat. A mi a honvédségnek tüzérséggel és technikai csapatokkal való felszerelését illeti, a zajban megint azt véltem hallani, mintha azt akarnák és kérnék, hogy a közös hadseregben lévő technikai csapatok és ágyúk szaporíttassanak olyképen, hogy abból a honvédség számára is jusson, ennek következtében mondtam, hogy e kérdés a delegatio hatáskörébe tartozik. Nem tagadhatom, t. ház, hogyha tisztán a honvédséghez állítandó ágyúkról és technikai csapatokról van szó, az tisztán az országgyűlést illeti; de megmagyaráztam, hogy a mostani keretrendszer értelmében nemcsak, hogy abba bele nem illik, de más okokat is hoztam fel: a költséget és a szolgálati idő rövidségét; a mi természetesen állításom alaposságát igazolja. A mi végre Magyarországon a közös hadseregbeli tanintézetekben tisztán a magyar tannyelv behozatalát illeti, ez a politikai felfogás az, a mely az igen t. túloldalon gyakoroltatik. Én most is azon nézetben vagyok, hogyha a közös hadsereget azon értelemben fenn akarjuk tartani, ha mi a hivatalos és vezénynyelv kérdését akkép akarjuk megoldani, hogy az a magyar legyen és ha a magyar katonai reáliskolákban és a felállítandó magyar akadémiában a tisztek tisztán magyar nyelven fognak oktattatni (Fölkiáltások bal felöl: Ki akarja azt?) és ennélfogva a közös hadseregben dívó nyelvet nem értik (Fölkiáltások hal felöl: Azt nem akarja senki!) és a tudományokat a német nyelven nem ismerik : (Fölkiáltások a haloldalon: Ezt senki sem akarja!) ezzel megbontatnék a hadseregnek egész szervezete, a mit pedig mi nem kívánhatunk. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Széll Ákos jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! (Zaj és mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Nem tudom, hogy miért méltóztatnak némelyek a t. túloldalról — mert tudom, hogy mások nem — rossz néven venni, ha a többség részéről valaki ezen kérdéshez fölszólal, különösen azon, bennünket kétségkívül súlyos váddal is illető felszólalás után, a melylyel gr. Apponyi Albert képviselő úr a magyar nyelvű katonai tanintézeteknek, mindenesetre nagy jelentőséggel bíró kérdését, itt a ház előtt újólag fejtegette és kétségkívül a közvéleménynek is figyelmébe ajánlotta. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélsőbalon.) Felfogásom szerint ez a kérdés oly nagyjelentőségű, hogy az a higgadt meggondolást és a tüzetes tárgyalást mindenekelőtt itt a házban megérdemli. Azt hiszem, hogy azon többség, a mely jelenlegi felfogását és álláspontját éveken keresztül fentartotta, de következetesen egy bizonyos irányban fejlesztette : megérdemli az ellenzék részéről is azon figyelmet, hogy nézeteit erről a kérdésről, ha azokat ki akarja fejteni, meghallgassa. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon. Hiszen hallgatjuk!) Én egészen röviden vagyok bátor a kérdésre nézve a meggyőződésemben irányadó főszempontokat előadni. Nem akarok a műszaki, a a technikai csapatok kérdésébe ez alkalommal belebocsátkozni, mert az kétségkívül sokkal nagyobb keretű kérdés és összefügg a honvédség intézményének egész conceptiojával, összefügg a szolgálati idővel és azon viszonynak kérdésével, a melyben a honvédség a közös hadsereggel áll úgy katonai szempontból, mint a költség fedezése szempontjából. Ezek voltak irányadók ránk nézve a műszaki csapatok kovautalása és minő kiképzése szempontjából. irányadó volt az a szempont, hogy a közös hadsereg képezi azt a nagy törzset, a mely első sorban van hivatva az ország védelmi politikájának érvényesítésére és hogy ennek két szárnyát a két honvédség képezi, melyek mindazon feladatokban, a melyekkel a közös hadseregben közreműködnek, a közös hadsereg-